A történelem folyamán vitatkoztak is jóformán Levis gondolatairól, azok állták a harcot. Ma a rang és a név az, ami kötelez. Bizonyos pozíciókban élő embereknek illik példamutatóan viselkedni. Önzetlenséget tanúsítani, nem saját érdekeit előtérbe helyezni a szolgálatának alanyaival szemben.
Nem emlékszem már, hogy miről is beszélgettünk Édesapámmal, amikor ezt a francia kifejezést hallatta. Az idegen szavakat gyakrabban is kimondta, a hét Svájcban eltöltött dolgos esztendő ezt természetessé tette. Véleménye szerint a "noblesse oblige" jelentése sokkal tágabb, mint ahogy arról beszélnek. És lefordította azt a mi nyelvünkre. Szerinte minden emberben benne lakozik a nemesség. Élnie tehát úgy kell, hogy mindig szégyenkezés nélkül tudjon a másik szemébe nézni. Annak ne csak a válaszait, de a kérdéseit is vegye figyelembe, amikor megítéli őt. Ne azért szeressük a testvért, a barátot, mert az kiérdemelte azt valamilyen cselekedetével. Szeressük már csak azért is, mert van. Jusson eszünkbe ez akkor is, ha szülők leszünk. Szerető cirógatást ne csak azért kapjon a gyermekünk, mert ötöst hozott haza az iskolából, hanem azért is, mert onnan hazaérkezett. Nincs pihenésre időnk, egész életünket ebben a szellemben kell leélnünk. Csak a nóta mondja, hogy öreglegénynek nem való a május. Egy rózsát a korunktól függetlenül mindig leszakíthatunk.
Lehet, hogy Apu nem így mondta és én mindezt csak kitaláltam, de az biztos, hogy az életével bennünket mindig a helyes irányba terelgetett.
"Esküszöm, nem akarom szítani a tüzet," "Tegnap belenéztem az évadnyitó parlamenti közvetítésbe és megfogadtam magamnak, hogy nem nézem többet...nincs értelme!"
Ezek a mondatok a kezdő sorai annak a két panaszos írásnak, amelyeket most frissen olvashattam. Szavakat és félmondatokat fogok csak leírni. Képzelje el mindenki, hogy mit is gondoltak a szerzők az országházban történt eseményekről és azok szereplőiről:
Fizetések, étkezés, munkaidő, autókázás, lakás, nem kell bejárni, kabaré, bemegyünk, kimegyünk, benézek, kinézek, tátott szájjal, elborzadva, elkeseredve, túlfizetett, kiröhögik, sértegetik, sarat dobálnak, mutogatnak vissza gyerekként a homokozóban, a mi adóforintjainkból, csúszik egyre lejjebb, mit kell még eltűrni, meddig, ócska, lepukkant cirkusz, kevés kivétellel ripacsok, üres széksorok, sértegetők, személyeskedők, kitapsolják, kigúnyolják, elveszik a hangot, gusztustalan, bosszantó, nézhetetlen, demokrácia és kultúra nélküli bohócok.
Aki nézi és hallgatja a parlamenti közvetítéseket, annak fejében mindegyik szóval kapcsolatban megszülethet egy gondolat, akár pro és kontra. De aki azt mondja, hogy ez így jól van, hogy ez egy Nemzeti törvényhozó testület, annak nincsen semmi keresnivalója az országház patinás falai között!
A parlament többségét a magyar állampolgárok által megválasztott képviselők adják. A pártok delegáltjait szívem szerint külön sarokba ültetném mikrofon és szavazógomb nélkül. A ki se vizsgált választási csalások következményeitől is eltekintve ennek eredménye a kétharmados többség megszűnése lenne. Megvalósulhatna egy olyan optimális állapot, amikor a képviselő a szűkebb hazájában élő emberek gondjaival foglalkozna és ha azok országos ügyek, hát fel merné vállalni állampolgárai érdekeinek védelmét a politikai csatározásokban is.
Hát erről is szól a noblesse oblige! Nem az uralkodásról, de a nép nemes értelembe vett szerető- és alázatos szolgálatáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése