Haragudna rám a hatalom, vajon miért? Nagy hülyeség ez a kérdőjeles mondat, hát ki vagyok én? Csak egy a szürke nyugdíjasok táborából. Valami bajuk mégis csak lehet velem!? Aggódva várom a kitöltendő nemzeti konzultációt, itt van már 2024 januárjának közepe és a postás még nem dobta be a ládámba. Természetesen ismerem a kérdéseket. De válaszolni mégsem kívánok azokra legalább két okból. Az egyik az, hogy a témával összefüggésben nem vagyok kellőképpen tájékozott. A másik pedig az, hogy nem kívánok résztvevője lenni egy olyan tisztességtelen játéknak, amelyben a parlamenti többség mindössze megosztani kívánja velem a felelősségét.
Néhány mondat mégis csak kikívánkozik belőlem. A rezsitámogatás nem csökkenti átlagosan 181 ezer forinttal a kiadásainkat. A bankok megtalálják más módját annak, hogy a hiányzó kamatokat pótolják.
Lehet, hogy csak nálunk fordulhat elő az, hogy extraprofitot termelők nem fizetnek adót. Sajátos migránsgettót hozunk létre a külföldről hazánkba telepített munkaerők elhelyezésekor. A háborúkkal összefüggő kérdésekre a nagyhatalmak tudnak válaszolni, hiába élünk csak mi Európában évek óta törvényben megfogalmazott -döntések meghozatalát igen csak leegyszerűsítő-háborúsnak megítélt viszonyok között. Fegyvert nem küldünk, annál többet halmozunk fel, mire készülünk? Magyarország nem Ukrajna miatt nélkülözi a neki járó eurót, miért is tiltakozunk a felhasználás érthető kontrollja ellen? Nekünk Ukrajna támogatása pénzbe kerül, a szomszédos magyarlakta országok, sőt már messze idegen államok kérdezés nélküli sokmilliárdos segítése talán nem? Ukrajna EU-tagsága igen messze van a megvalósulástól. A génmódosított (?) ukrán gabona behozatala jelenleg csak egy igény. Nem kellene felülvizsgálni az itthon is sokat támadott gyerekvédelmi törvényt? Egy EU-s közösségben természetes, hogy a tagállamok politikáját befolyásoló dolgok történnek.
A feltett kérdések elsőre ezt hozták ki belőlem. Másodjára pedig nem futok neki, mert az egészet úgy tartom komolytalannak, ahogy van. Az éj leple alatt meghozott gyors döntések helyett szóba kellene elegyedni velünk és megbeszélni, mire vagyunk kíváncsiak, mit szeretnénk és hogyan. Ez lenne a konzultáció helyes útja a döntések meghozatala előtt. Ám a kérdezők félik ezt az utat. Nem járnak gyalog az utcán, beszédre is csak szűk körű meghívottak előtt nyitják szóra a szájukat, kijelentő mondatokat harsogva.
Tavaly, november 17-től küldözgetik az íveket? Nem volt elég ennyi idő, hogy mindenki megkapja? Sok-sok posta bezárt, kevés a kézbesítő? Levelek sokasága lelte idő előtti halálát valamilyen tüzelőberendezésben, meleget adva a címzettnek, nem drága ez a fűtőanyag? Rosszabb a sorsa, lassabb és értelmetlen pusztulásra van ítélve a szemétkupacon kikötött papírosoknak. Az ellenzéknek leadott ívek feszülten várják a sorsuk alakulását.
A magát szociális programokba álcázó kormány kenyeret ad és cirkuszt. A kenyeret drága adóval együtt méri, a cirkuszban értéktelenné teszi a nekünk kiosztott -egyébként nagyon is fontos- bohóc szerepét. Elvárja, hogy komolyan vegyünk egy ilyen konzultációt, bármennyibe is kerül. Jobb ha nem tudjuk, hogy a forintokat kik süllyesztik a zsebükbe. Ellenőrizetlen, ellenőrizhetetlen ez az egész. Az uralkodónak hitt fejekben már rég elkészített kiértékelés mikor kerül ismertetésre, teljesen mindegy.
Köztársasági elnökünk, évnyitó beszédében talán foglalkozott a konzultációval, nem tudhatom. Régóta nem hallgatom az önkritikát nem ismerő mondataikat. Nagy valószínűséggel ők is hozzájárultak ahhoz, hogy egy "központi" megkeresést egy hanyag mozdulattal a szemétkosárba dobjam. De nem kaptam meg! Csak remélem, hogy egy bujkáló véletlen az oka, nem pedig az öregkori, feltételezett szenilitásom.
