Éppen keleten kel és éppen nyugaton fekszik le a Nap. A csillagászati kezdő napja ez a tavasznak. Az egyik kis kapára lenne szükség, de hiányzik. Talán a kerítésen kívülre vitte Janka vagy Levi a szokásos "építkezésük" közben. Nem került elő. Erzsi fogott egy másikat és nekilátott a fűben a leanderek számára könnyen tisztán tartható lakhelyet építeni. A már korábban is tervezett feladatot átvettem tőle, Ő nekilátott a térkő elemeket talicskázni. Elkészült, a virágok a helyükre kerültek. Nincs más dolguk, csak a hosszú pihenés után a szirmaik kibontása, kertünk díszítése.
Az ablakaink párkányain -kívül és belül egyaránt- cserepes virágok sorakoznak. Ezek száma tavasszal rendre nagyot ugrik, díszítik a ház külsejét, ellepik még a terasz környékét is.
Az idén még nem zörgött a fűnyíró. Körbejártam hát a kertet és megörökítettem még azokat a virágokat is, amelyek többségét az éles fogak majd lekaszabolják. Nem is gondoltam, de annyi és -nekem legalább- olyan szép fotó lett belőlük, amiket most megosztok az erre kíváncsi tekintetekkel.
Több száz bejegyzésem mindegyikéhez kiválasztottam egy-egy képet. Néhány esetben fordult csak elő az, hogy nem az írásom elején láthatta azt a kedves olvasó. Odafigyeltem arra, hogy ne sértsek azokkal se embereket, se kapcsolódó rendelkezéseket. A szöveg közé illesztettekkel meggyűlt a bajom. Bevallom, hogy nem értek hozzá. Jól példázza a hozzá nem értésemet ez az oldal. 17 felvételt készítettem, de most abbahagyom, mert tényleg azt tesznek velem, amit csak akarnak. Kérhetnék segítséget, de talán ennyi is elég ahhoz, hogy bemutassam, milyen szép a tavaszi kertünk.
Az elveszettnek hitt kapácska mégiscsak megmutatta magát! Csak úgy átabotában keresgettük volna? A nyelétől külön ott aludta téli álmát, ahol a többi kerti szerszám. Megéleztem, nyelét a helyére illesztettem és átadtam szorgos gazdájának, kedves feleségemnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése