Kell, hogy többen legyünk?

   Megint kevesebben lettünk, mondja a rádió az első negyedéves statisztika alapján. Kevesebb gyermek született. Határon belül alig haladjuk meg a tízmilliót.

Ma este egy csepeli családot láttam a Szempontban. Öt vérbeli, ők a nagyobbak és öt fogadott,

daun-szindrómás kisgyermek. Fantasztikus! Gyönyörű! Csodálatos! Micsoda harmónia és micsoda béke! Fénylőn ragyogó szemek és határtalan szeretet. Könnyezni és nevetni egyszerre lett kedvem. A látottak tökéletesen alkalmasak voltak arra, hogy az emberekbe vetett megrendült hitet egy csapásra visszaadják és helyére állítsák.

   Aktuális az a hír, hogy legalább két évre befagyasztották a családi pótlékot és megemelték az áfát.

Nohát brávó! Gratulálok!

A postagalambok mindig együtt indulnak el

    Tegnap kora este a kocsmában egy kicsit elidőztem. Megint megváltottuk a világot. A rendszer-változáson magunkat jól felidegesítettük. Még jó, hogy levezetésként a már csak két bottal járni tudó Jani bácsival beszélhettem az élet nagyon egyszerű dolgairól.

Határainkon belül és túl nagyon sok dolog történt akkoriban, ám én a szakma - mindentől mentes - jó színvonalú vitelét és az állomány ehhez viszonyított higgadtságának őrzését tartottam fontosabbnak.

   Az 1990-es évek elején egy kora őszi országos ünnepségünkön a magas beosztású elöljáró tájékoztatott bennünket arról, hogy az ő szíve bizony együtt dobogott a forradalmárokéval. Ezen jót mosolyogtam, mivel az elvtársnál én idősebb vagyok és az én nyolc éves szívem is együtt dobogott a forradalmárokkal. Csakhogy én ezt soha nem mondtam el senkinek. Lehet, hogy azért nem, mert az Oroszló felől érkező szovjet tankokból ki-kinéző katonák szívével is együtt dobogott? Lehet, hogy rosszul fogalmaztam, elvtárs helyett már bajtársat kellett volna mondanom. Évek múlva lettünk csak urak, vagy hívtak bennünket annak. Volt a tűzoltók életében olyan időszak is, amikor ilyen fontos kérdéseket miniszteri parancsban határoztak meg. Én soha nem sértődtem meg azon, ha egy kolléga a nevemen szólított, vagy főnöknek titulált. A legtöbbünk így volt ezzel.

   Nem elég, hogy a forradalmárok szívével együtt dobogó, mellkasomban feszülő motoromról jókor és jó helyen, senkinek nem szóltam, balga módon egyetlen önéletrajzomba se írtam meg azt, hogy még a nagyon kemény időkben, a 60-as évek elején bojkottáltam a felszabadulás ünnepét. A röptetésre váró postagalambok egy részét idő előtt szabadon engedtem. A program nem sérült, mert a galamboknak volt annyi eszük, hogy az indulással megvárják a még kalitban lévő többieket. Egy percig nem gondoltam, hogy a gyerekcsíny bűncselekmény, hát mosolyogva vártam be a közeledő rendőrt. Ügyészi figyelmeztetéssel megúsztam ezt a kellőképpen el nem ítélhető, a hatalommal és a politikai rendszerrel "kemény" szembeállást tanúsító magatartást. Az otthoni csendes büntetés sokkal nagyobb volt, az fájt, de kiérdemeltem.

   Ha ügyesebb vagyok és ezzel a két esettel jól játszok, ki tudja, mire vihettem volna, mi lehetett volna belőlem. Elpackáztam a rendszerváltozás lehetőségeit. Ugyanott, ugyanabban a beosztásban lehúztam még másfél évtizedet.

Emese kettő éves

   Amikor Emeske megszületett, mi az Erzsivel Esztikére vigyáztunk. Igaz, hogy kora délután már a kezemben tarthattam, valahogy mégsem voltak meg azok a közvetlen benyomások, amelyek versike faragására ihlettek volna. Egy udvarias figyelmeztetésre, rímekbe foglalt soraimmal csak az év karácsonyán köszöntöttem. Ami igaz, az igaz, neki is megjár. Emese lett a Hajnali Fény Kedvese, Holdanya Új Csillaga mellett. Kettő éves születésnapján ezt a verses köszöntőmet viszont pontos időben adtam át neki.

Sólyomszárnyakon

Hegyes, hosszú farkkal bodros, barna felhőkkel játszik,
bökdösi, kitárt szárnyakkal űzi, zargatja őket.
Már a nap cseresznyét festő mosolya látszik
s juthat fénye, erősödő melege a földre.

Táncol a sólyom fenn az ég tengerében,
uraként a légnek, cikázik, száguld, majd zuhan.
Nem vadászik, lassul a föld közelében,
csendesen köröz, nesztelenül suhan.

Karmait behúzza, bársony simasággal
teste ifjú asszonyi testet ér.
Szemeit fürdetve gyönyörködik bátran,
kacéran hajtja terhes nő keblére a fejét.

Az áldott alszik s álmát a tarka mező
virágba borulva suttogja akár egy hírnök:
Méhéből folyó születik, hatalmas, erős,
elhatalmasodó, idegen földre vivő.

Nyújtózik, mosolyog, mint a hajnal, mikor hasad,
a madár csak foltos képe e napban a jónak.
Vezért szül, életet ad hatalmasnak,
népet kovácsolónak, hazát foglalónak.

Öregedő bolygónk leírt egy kört,
május van megint, világot zöldbe borító.
Ősanya, kishúgod Emese csupa erő,
kiságyból kinövő, bárkit megbolondító.

Úgy, ahogy kell, csodálkozik a világra,
csupa csuda mosoly, barátság és derű.
Ámul anyára, apára, nővérkére, a társra,
arcára orrocskát felhúzó grimasz kerül.

Köztünk lépked, fut is talán egyre bátrabban,
határozott, egyenes, szeretettel teli.
Kicsi szája formálgatja már a szavakat,
a jót, vagy rosszat is csak belőlünk merít.

Kihagyni Őt már semmiből nem lehet,
akaratbomba, csak ereje, iránya jó legyen.
Robbanáskor a sólyom szárnya magasba emelje,
ha majd nem lesz már féltékeny fojtása Eszter.

Jóízűen falatozó, nem válogatós.
A szopizás most már csak szokás, játék,
hat csillogó drágakövet fitogtató,
anyának szánt édes, napi ajándék.

Köszöntünk hát kékszemű, szőke tündér
friss meleggel, tavaszi záporral,
kíván sok jót Neked egy másik tündér,
velünk együtt nagy örömmel, boldogan.

Hiányzik a májusi eső, a föld aranya,
szárad és törődik az élet.
Nincs orgona illat, virága rozsdabarna.
Drága! Lesz-e házad, szabad hazád, én félek.

A kelő nap sugara sötét felhők rabja,
tündér iskolából születő sugár Te vagy az.
Jusson el hozzád szellőknek haragja,
az idő szalad, szabadítson hamar – hamar.

Sólyom száll keletnek, fekete felhők közé,
viaskodik, csapkod, míg csendes eső ered.
És csattan a fény, bújik a ború mögé
s már bíborként ragyog a hajnali fény kedvese Te Emeske.

2008.május 25-én Emesének születésnapjára.

   A karácsonyra megírtÍrt születésnapi köszöntőt most  nem adom közre, egyszer majd talán, később. Még eszetekbe jut megszólni engem, hogy  Eszti kétévesen nem kapott. Amúgy is rám fogjátok, hogy Emese a papának kedvesebb és ha igaz is, na bumm, akkor mi van?

   De abban is biztos vagyok -amit nem láttok-, hogy egyforma szeretettel nézem őket egy-egy este a blogokon, amikor nincsenek itt.

The Beatles

   Hilda, hát én azt tudtam, hogy gazdag boldogságban élsz gyermekeid, férjed és a többi szeretteid körében, de arra nem gondoltam, hogy ennyire?
 
Párod ránézésből is jó ember, gyermekeid megnőttek, lassan kamatoztatni kezdik azt a tőkét, amit beléjük fektettetek.
Meg vagyok arról is győződve, hogy kiegyensúlyozottan, jó kapcsolatban élsz a környezeteddel, de az irányodba sugárzott szeretet, ami a nagynénédből árad, az nem semmi.

   Láttam már ezt a nénit, de hol, az nem ugrik be. Mindegy, a fejem nem először teszi ezt velem. Mégis hangosan köszönök és helyet foglalok mellette a folyosó fehérre mázolt padján. Mosolyogva visszaköszön és  -szerintem tudatosan- olyan mondattal kezdi a beszélgetést, amellyel kisegít, helyére teszi laza ismeretségünk eredőjét. Reumatikus jellegű panaszaink kezelésére várunk, én rutinosan, hisz évek óta előfordulok itt, Ő talán egy kissé tanácstalanul, nem is csoda, első alkalommal jár a szaniban.

Máris rólad beszél, a gyerekekről, a férjedről, akiről különös tisztelettel és nagyrabecsüléssel szól. Néha kérdezek, néha válaszolok és a Te második nagymamád baba arccal és csillogó szemekkel, tökéletesen megfogalmazott mondatokkal kápráztat el. Bemutatni törekszik nekem az elkényeztetett kisiskolást, a szépen daloló kóristát és a felnőtt, dolgozó családanyát. Közben pedig lelkének szabad szárnyalása szinte hallható.

   Tudod, Hilda, mit éreztem a néhány perces beszélgetés alatt? Egyfajta zabolátlan szabadságot!

Megtudtam azt is, hogy a térdével bajlódik, amit annak tud be, hogy elmúlt már nyolcvan, ezért nem is akart foglalkozni vele, meg aztán hegyet sem akar már megmászni, de a leánya addig kérte, amíg bevállalta a több hetes turnust.

Azután jött a nővér, elvette a kezelő lapját és én elköszönve mentem az utamra. Egyre azon törtem a fejem, hogy mikor éreztem ilyent?

   Gyorsan megtaláltam rá a választ. Emlékszel azokra a gimis olasz órákra, ahol a nehezen megszerzett bakelit lemezeken a Beatles fiúkat hallgattuk Edit jóváhagyásával és vele együtt? Nektek lányoknak  volt egy-egy bevallott, vagy eltitkolt kiválasztottja, a Tiéd Ringó, vagy Paul lehetett. Nekünk, hozzátok képest kis fiúknak meg kellett azzal elégednünk, hogy hallgathattuk a gomba fejű srácokat. Egy-egy felelés között ez a zene kicsit azért felnőtté tett bennünket is. Emlékszem, az egyik feleletem után Edit mondta, hogy bravo, Eugenio, riceve un cinque és közben mosolygott, mert talán tudta, hogy ebből az anyagból már többször is vizsgáztam, de mégsem foglalkozott vele, mert Ő is várta, szívesen hallgatta a Beatlest. Az igen egyszerű szövegű dalaik zenéje ma is a szabadság érzetét kelti bennem. Gyerekeink is szívesen hallgatták, hallgatják. Számukra is a felszabadultság zenéje?

   Te, Hilda! Nincs itt valami baj a szabadsággal?

Nem kellett volna a TV-t néznem!

   Minap egy tíz évvel ezelőtt szerkesztett műsort ismételt meg a városka  televíziója. Magamat is viszontláttam,mit mondjak, nem is olyan vészes, elfogadható a külsőmben a változás. A riportban örömömet fejezem ki, mert a működési terület legalább 15 önkormányzata anyagilag támogatta a tűzoltóságot a gépjárműfecskendő beszerzés pályázatához szükséges pénzösszeg előteremtésében és ez a korszerű technika meg is érkezett hozzánk.

   Eltelt egy rövid évtized és a gazda önkormányzat képviselő testülete ellenszavazat és tartózkodás nélkül hozzájárult tűzoltósága gyakorló pályájának eladásához. Mivel annak idején a vagyon átvételétől a kevesek között ódzkodók közé tartozott és azt nem vette át, a vételi árral a megye önkormányzata gazdagodott. A netről letölthető előzmények birtokában megírtam a véleményemet a megyei közgyűlés elnökének és ezt a levelet - azért, hogy ilyen sajnálatos dolog ne fordulhasson elő - elküldtem minden érintettnek. Kormánytól, minisztériumtól, országos irányító szervtől egészen az értékétől megfosztott tűzoltóságig, A helyieknek természetesen személyesen postáztam ki.

   Az, hogy visszajelzést senkitől nem kaptam, lényegtelen dolog. Hasonló eseteket ellehetetlenítő intézkedések megszületéséről sem tudok. Kocsistól-lovastól 15 millió igazán kicsi pénz a megyének ezért a gyöngyszeméért. Naiv ember vagyok, hát el sem tudom képzelni a tűzoltóságot fenntartó önkormányzat képviselő testülete döntésének okát!?

   Közzéteszem a levelet, hadd olvashassák tűzoltóságok, okuljanak, vigyázzanak!



Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlésének Elnöke

Dr. Hargitai János Úr részére

P é c s .

Elnök Úr!

Kellő felháborodással, vagy inkább fájdalommal szereztem tudomást arról, hogy a komlói tűzoltóság gyakorlópályája értékesítésre került. Az üzlet megkötésében – az interneten is olvasható dokumentumok szerint - az eladók részéről közreműködött döntésével a megyei közgyűlés, a komlói képviselő-testület és véleményével a komlói tűzoltóparancsnok.

Engedje meg kérem, hogy tájékoztassam a gyakorlópálya igazi szerepéről és véleményt nyilvánítsak az ügy egészéről.

1983-ban került sor a kialakított objektum ünnepélyes használatbavételére. Lehetővé tette ezt egyrészt az a segítség, amelyet számos vállalat és intézmény adott, másrészt a komlói tűzoltók számlálhatatlan órája, amelyet a kivitelezésre fordítottak szolgálati-és szabad- idejükben egyaránt.

Az 1982-ben átadott új pécsi laktanya mellett a megye immár a második olyan tűzoltóságával dicsekedhetett, ahol rendelkezésre álltak a sport-játék,tűzoltó versenyek -(önkéntes,vállalati, hivatásos) valamint tűzoltósági rendezvények helyi és technikai feltételei, a ma is kötelezően előírt szakmai képzés jelentős részének élettere.

A megye, annak tűzoltóparancsnoka ezután nagy gondot fordított arra, hogy a sorban felépülő új laktanyák mindegyike bírjon az előbb leírt feltételekkel. Baranya megye úttörő szerepet játszott. Elsők között mondhatta el magáról, hogy új, vagy felújított, de mindenképpen korszerű tűzoltó laktanyái vannak, amelyekhez elengedhetetlenül hozzá tartoznak a gyakorlópályák is.

Az elsők között megépített komlói pálya mára valóban elavult és felújításra várt. Állapotát megőrizni sem volt kis feladat. Ehhez az évek során segítséget esetenként kért, de kapni soha nem kapott sem a tulajdonostól, sem pedig a mindenkori fenntartóitól.

Mégis működött a folyamatosan változó feladatokhoz és célokhoz igazodóan. Ez egyértelműen a komlói tűzoltók érdeme!

Az eltelt 25 év során – a hivatásos tűzoltók kiképzési feladatain túl - a gyakorlópálya adott otthont a tűzvédelem társadalmi segítői seregszemléinek, a gyermek- és ifjúsági tűzoltó versenyeknek, a hivatásos tűzoltóságok számos elemből álló szakmai megmérettetéseinek, társszerveink különböző rendezvényeinek és még sorolhatnók. Gyermekektől volt hangos ez a kis katlan , amikor csak mi tűzoltók tudtunk helyet biztosítani rendszeres sportfoglalkozásaik megtartásához. Itt tarthatta a tűzvédelemért tenni mindig kész jó barát 70-éves születésnapját, a hivatásos tűzoltó a kibővített családi összejövetelét. Itt lehetett méltóképp elköszönni egy nyugállományba vonuló bajtárstól, de itt vehettünk végső búcsút, tarthattunk akár halotti tort is egy korán elment barátunk emlékére.

A felsorolás a teljesség igénye nélküli. Belőle azonban kiviláglik az, hogy a komlói tűzoltóknak a gyakorlópályájuk nemcsak szakmai-, de nemes értelembe véve személyzeti célokat is szolgált. Egyfajta rekreációs lehetőségként is funkcionált.

Ez egy elég jól archivált területe a komlói tűzoltóság 60-éves múltjának. Szabad megtekinteni a tűzoltók kis „múzeumában”, emlékszobájában.

Elnök Úr!

A tűzoltóságok gyakorlópályáinak szerepe ma sem változott. Az önkéntes tűzoltó mozgalom államilag is segített hanyatlása a hivatásosok ez irányú tevékenységét számszerűleg lecsökkentette nem azonos mértékben. Mohács térségében ma is jól működő egyesületek léteznek, a megyében elsőként Véménden alakult köztestületi tűzoltóság. Ebben az évben a Baranya megyei Tűzoltószövetség kezdeményezésére törvényjavaslat került a parlamentbe és az ágálók ellenére végre 12 év után szabályozás született az önkéntes tűzoltó egyesületek elfogadására, segítésére és megbecsülésére. Ezért a tűzoltóságok pályáira remélhetőleg ismét egyre gyakrabban lesz szükség önkéntesek felkészítése és megmérettetése céljából is.

2008. május 26-án a közgyűlés értékesítésre kijelöli a komlói gyakorlópályát. Senkinek eszébe nem jut, hogy egy „kicsi” vállalkozói érdek nem mérhető össze közfeladat ellátását befolyásoló érdekkel, ha mégis, hát alapos indokokat kell arra találni. A közgyűlés elnöke ezen indokok keresését mellőzve egyszerűen csak eleget tesz a szabálynak és kikéri a komlói képviselő-testület véleményét.

A gyakorlópálya eladásával a tűzoltóság működési feltételeinek állapota együtt romlott a tűzoltók közérzetével és ez nagyon is összefügg a tevékenységének színvonalával. Itt kapcsolódik az objektum eladásának kérdése a működési terület lakosságának érdekeihez.

Ebben a megvilágításban úgy vélem, hogy a megyei önkormányzat döntése az értékesítésről nem volt szinkronban saját maga elé kitűzött céljával, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlásával. Az SZMSZ pedig jól mondja. Kár, hogy csak én értettem így.

A tűzvédelem – hol beszél róla jogszabály, hol nem – a közbiztonság szerves része. Nos, hát most ez a közbiztonság romlott. Segített ebben az idei év első napjától más is. Az eddig másfél rajos Komló egyrajos lett, míg az egyrajosok (Mohács,Siklós,Szigetvár) másfél rajosok. Ez Komlónak létszám csökkentést, városának, működési területének pedig gyakori, időszakos védtelenséget hozott.

Már megint a közbiztonságon esett csorba!

Igaz, egy miniszter azt ír alá, amit elébe tesznek. 34 év hivatásos szolgálat alatt egyszer mondta egy belügyminiszter egy értekezlet szünetében a kis városi tűzoltóparancsnokoknak, hogy „Fiúk, hát veletek le kellene ülni, beszélgetni!”, de nem tette meg, igaz, nem is volt sokáig belügyminiszter. Ő sem!Még fontosabb és fájóbb az, hogy a közbiztonságon esett csorba mellett a működési terület lakósságának védelme is megsérült, pedig ahhoz való jogát nem kisebb szabály, mint köztársaságunk alkotmánya rendeli biztosítani.

Úgy a visszaminősítéssel, mint a komlói gyakorlópálya eladásával sérelmet szenvedett Baranya megye egésze is. (A három város előbbre lépése azért feltétlenül üdvözlendő akkor is, ha tevékenységük nagysága félévszázadnyi statisztika által igazoltan kisebb Komlóénál).

Jó lett volna, célszerű lett volna ezekről a dolgokról egymással beszélni, az asztalhoz a dologhoz értő embereket leültetni, szakmai felügyeleti szerveket megkérdezni és a döntést csak ezek után meghozni!

2008.szeptember 25-én Komló Város Önkormányzata Képviselő testületének ülésén tett eleget a megyei elnök vélemény kikérésének. Viták és csatározások helyett a jelenlevő 22 képviselő egyhangúlag mondott le a gyakorlópályához kapcsolódó használati- és elővásárlási jogról.

Az ülésre készített előterjesztés hiányos. Nem tartalmazza pl. felsorolásában a legfontosabb közösségi helyiségeket. Az előterjesztés pontatlan is pl. az építmények létesítését illetően. Az előterjesztés kísérletet sem tesz arra, hogy a gyakorlópálya értékeit a városra, annak tűzoltóságára vonatkoztatva megfogalmazza. Az előterjesztés nem is törekszik a mellékletként csatolt levelezési anyagokban meglevő ellentmondások feloldására.

A határozati javaslatba átvivődik a kuszaság. A testületi ülés ezen dokumentuma saját tűzoltóságát semmizi ki, azt a tűzoltóságát, amely kérésre, vagy anélkül is megszámlálhatatlan esetben segítette technikájával, kétkezi munkájával magáénak hitt városát.

1995. július 1-én országosan másodmagával nem vette át a tűzoltóságot az önkormányzat, majd vélhetően felsőbb” utasításra” megtette azt augusztus közepén. Honlapján az intézmények között ma sem szerepel. Lehetséges, hogy ebben keresendő a testületi ülés napirendhez kapcsolódó közömbössége?

A gyakorlópályára már ezt megelőzően szükség lett volna 500, később 300 végül 60-fős munkahely telepítése céljából. Ebből mégsem lett semmi, mert a tűzoltóság ragaszkodott a gyakorlópályájához, igaz, a munkahelyet teremteni ígérő elképzelés is meghiúsult. Ekkor az önkormányzatnak fogalma sem volt arról, hogy kié a tulajdon. Mégis, amikor 1995-ben a megyei önkormányzattól átvehették volna, nem tették, véleményem szerint fenntartási félsz miatt.

Az ügyben a tűzoltóparancsnok szerepe számomra nagyon egyszerű és világos. Ismerem Őt. A gyakorlópályához kötődő karbantartási-fenntartási munkáknak sosem örült. Most egy nyűgtől szabadult, de azért nem így gondolta. Az egzisztenciáját féltő fiatal parancsnok nem igazán mert ellentmondani, most várja eszközfejlesztésre a 15 milliót. Sajnálom, hogy nem a tűzoltóság személyi állományát ítélte meg fontosabbnak.

Komló Város Hivatásos Önkormányzati Tűzoltósága fennállásának 55 éve alatt mindig magáénak érezte a várost. Tett is érte sokat! Szeretik és becsülik is őket az emberek.

Nem ezt érdemelték!


Elnök Úr!

Olyan ez, mintha holnapra elvennék Nagynyárádtól a Muskátlis Házat, vagy betiltanák a Márton- Nap vigasságait.

Nincs közöttünk korosztálynyi különbség. Meg aztán jogom sincsen kioktatni senkit. Kérem eszébe se jusson ezt a hosszúra sikeredett levelet annak értékelni. Szándékom mindössze annyi volt, hogy tájékoztassam, mi minden húzódhat meg egy apró napirendi pont mögött, döntés előkészítéskor kérem, gondoljon erre!

A komlói tűzoltóság laktanyája is megyei önkormányzati tulajdon. Vigyázzon rá! Kérem!

Okulásul a levelet érintett másoknak is átadom.

Komló, 2008. november 4.


Tisztelettel:

Halász Jenő
nyugállományú tűzoltó
alezredes

Éhezik a szót!

    Nemrégiben aranyos dolog történt meg velem a TESCO-ban. Ide pedig idegeskedni szoktunk eljárni, mert megemelték az árat, nincs az a termék, amit éppen keresünk, átrendezték a gondolát, nem találjuk a szavatossági időt, egymást lökdössük, túl hosszú a pénztárnál a sor és még folytathatnám. Ezen a napon egyedül jöttem bevásárolni és ilyenkor a felírt lista alapján gyorsan végzek. Nagy kocsit toltam magam előtt, mert azért a cetlin a felsorolás a kenyérnél és tejnél sokkalta hosszabb volt. A pénztáraknál a gondolák közepéig nyúltak a sorok. Beállok és megsaccolom,ez jó negyed óra, legfeljebb 20 perc.

Érdekes, ez mostanában nem zavar, mindegy, hogy kevés, vagy több a pénztárnál dolgozó leányok száma. Mindig őket csodálom, a fáradhatatlannak tűnőket, a kemény fizikai munkásokat és mégis udvariasan mosolygókat, köszönőket.

   Minap a nagypostán jártam a szokásos csekkeket befizetni. Kevés nyitott ablak, hosszú sorok. Feszültségüknek hangot is adó emberek. Az utolsó ablaknál álltam, még ketten előttem, hamar odaérek. Nem volt szerencsém. Az engem közvetlenül megelőző idősebb hölgy a megtakarított pénzecskéjét kívánta jobb körülmények közé helyezni és ez egy macerás ügylet. Kivárom hát, ezt a szőke kislányt ott az üveg kalickában csak nem csalom meg! Rám is nézett, elnézést kérően.

Felesleges volt, nem először láttam, most is úgy dolgozott mint egy bajnok. Közben a kezemben levő sárga papírkára pillantva azon tűnődtem, miért fizetünk a városkánkban ilyen kiugró nagyságú díjat a vízért. Egy nagy darab melák ember a hátam mögött az ügyintézőt kezdte ki egyre hangosodó morgásával. Félreléptem, hogy jól lásson és szóltam, hogy dolgozik, látja? Behúztam a nyakam, csend lett.

   A TESCO-ban meg a sorban, mögöttem egy idős néni, aki ahogy haladunk, le-lehajol és előbbre tologatja kosárkáját. Felemelem azt és a kocsimba teszem azzal, hogy a célnál majd átadom. A mama 80 év körüli lehet, de mégis, valahogy olyan kortalan. És ömlik belőle a szó. Kedves olvasóm, láthatod, én is szeretek dumálni, de most a tökéletesen megfogalmazott, kerek és ízes mondatok befogták a számat. A tíz perc alatt egy egész életet ismerhettem meg jelentéktelen részletektől mentesen, amiben most itt a gubanc. A papa beteg, teljes kiszolgálásra szoruló. Jól megvannak azért és dicsekvően hangzott, hogy még kijönnek a nyugdíjból.

Egyet kérdeztem mindössze, mivel későinek találtam a házasságkötésük időpontját.

  -Való igaz, jól látja, elég sokáig kérettem magam! -felelt így és kacsintott huncutul.

Eközben a pulthoz érkeztünk és én elsőként a kis kosárkából pakoltam ki, majd a nénit is magam elé engedtem. A fizetnivalókat még javában emelgettem fel a szalagra, amikor beszélgető társam elpakolta erszényét és megemelte szatyrát.

Fejbólintással köszöntünk el egymástól. A szeme tele volt hálával, köszönettel és örömmel, talán még egy kicsit fátyolos is volt.
   Ennyibe került jót tenni valakivel! Magamnak is szereztem egy jó napot.

Radnóti Miklós

   Születésének századik évfordulójáról igen tisztességesen emlékezett meg róla a televízió. Kötetét gyakran lapozgatom. Mindig hiányérzetet kelt bennem. A meg nem írhatott versek hiányát érzem. Szeretem Radnóti Miklóst és fáj, hogy Glatteréket üldözték.

Bevallom, meglepődtem, amikor Gábor fiam blogján azt olvastam, hogy Radnóti Miklós a földgolyó azon 50 embere közé tartozik, akivel Ő szívesen találkozna, hogy miért?

   Nem tudhatom...

Szent Flórián

   Felső - Ausztriában, időszámításunk után 304-ben, május 4-én, bírái döntésének megfelelően, korbácsolás után a nyakára kötött kővel az Enns folyóba dobnak egy embert. A bűne nem is az volt, hogy hitte Istent, hanem az, hogy ezt mások előtt is megerősítette.

Képességei miatt a fiatalon tisztté előléptetett katona békés és nyugodt időszakban teljesített szolgálatot a római hadseregben és kapta meg a kiérdemelt obsitját.

   Diocletianus császár uralkodásának idején a keresztények üldözése ismét felerősödik. Egyes írások szerint, amikor hitük miatt 40 katonával szemben fognak saját fegyvert, Flórián, a már pihenő idejét töltő katona kiáll a légiósok mellett, hitükkel és sorsukkal közösséget vállal. Kegyetlen ítélet a halál, de ez avatja Őt szentté és emeli példaképpé.

   A legendák szerint életében többször is találkozhatott a félelmetes, emberéletet kioltó, kárt okozó tűzzel és vízzel egyaránt, ám azok felett győzedelmeskedni tudott leginkább Istenbe vetett hite segítségével.

Flórián kultusza Magyarországon a XV.század körül alakul ki. Ma a tűzoltók és a tűzzel érintett szakmákban dolgozók védőszentjeként tisztelik.

Ünnepének előestéjén a ma is követhető és követendő példás emberi magatartása miatt szólok róla, meg egy kicsit azért is, hogy a blog gazdáját bemutassam, aki 33-évi Flórián - katonai szolgálat után tűzoltó nyugdíjas éveit éli.

   Köszöntöm hát a tűzoltókat, kéményseprőket, a lakatosokat, a fazekasokat, a bognárokat és mindenkit, akinek védőszentje Flórián, függetlenül attól, hogy még szolgálatot teljesítenek, vagy már obsitos katonák.

Május 1 a Munka ünnepe

   Nagyon vegyes érzéseket kelt bennem ennek a gyönyörű tavaszi hónapnak az első napja. Most a rossz érzésekről nem is kívánok szólni, inkább csak jókról. Az ünnep helyéről, az ott élő emberekről, erről a kis országról, Magyarországról. Nem is én akarok szólni róla, hanem Váci Mihály, akinek a kötete elég régen nem volt a kezemben. Ma leemeltem a polcról és felütöttem. Kinyílt a könyv egy olyan versnél, amelyet a költő József Attilára hivatkozva, vagy ha tetszik, az ő engedélyével fogalmazott meg. "Édes hazám", ez a címe. Egy szót se többet, ha nem ír, a két kimondott szó elég. Ám Váci Mihály megtetézte. Olyanokat mond, te jó ég! Az ember hátán föláll a szőr! Beleborzongsz és szinte szégyelled magad, hogy Te nem is szereted igazán a hazádat. Dehogyis nem, csak így megfogalmazni nem tudod:

" Szeretlek hódítók erejével,
hódolók hűséges alázatával,
szeretlek, mint hempergő csikók háta a pázsitot,
ölelkezők bőre a csókot - édes tejet a bárány,"...

"Édes hazám!
te kitelelt vetés, térdet elöntő jövendő,
szárba szökkent élet- tejízű maggal édes,
májusi meleg esők szerelme - példás palánta,
ágat lehúzó virágzás, tomboló termés,"...

   Azokról az emberekről, akik itt élnek közöttünk és nem igazán szeretik a hazájukat, a költő egy másik versében így ír:

"Ha cél, ha szél, érv szint cserél:
te légy vörös, te légy fehér!
Ne sápadj el és ne pirulj;
- akármilyen tavasz: - virulj!
Mit, az erény?! - Gyors-ló sörény.
Markold meg. Légy te gyors, serény!
Ha bírja arc, kivívja harc,
könyökli kar, amit akarsz!
A szín? a szív? a szűr? a szőr?
Mindegy, mi ül kívűl, belől?
Szinleld a színt, s legyél szíves,
hasonlíts te mindenkihez."...

   Ezek után nekünk már semmi más dolgunk nincsen, csak az, hogy kicsi hazánkat nem igazán szerető embereket felkeressük - hiszen jól ismerjük őket - és a fejükre olvassuk ez utóbbi verset, majd a kezébe nyomjuk az előzőt és leckeként határozzuk meg, hogy tanulják meg kívülről: "Édes hazám".