Egyszer már panaszkodtam a biztosítómra, amikor csak hosszú ideig tartó levelezgetések hatására fizette ki a káreseményhez kapcsolódó költségemet. Nem nagy pénzről volt szó, mosolyogtam is, hogy ezek milyen kicsinyesek. Mindenesetre a kitartásom és a közös szerződésünk helyes értelmezése akkor megérlelte a gyümölcsét, rendezték a csőgörény számláját, lezárva ezzel az ügyet. Gondoltam én, de nem így a biztosítóm! Mint a derült égből a villámcsapás, úgy ért engem váratlanul a lakásbiztosításom egyoldalú megszüntetéséről tájékoztató levél. Mit gondolok én, hogyan is képzelhetek ilyet? Kioktatni kulturáltan egy órási vállalkozást? Kényem-kedvére lenyeletni velük egy békát? Hát nem! Jogilag lehetőségük volt ezt megtenni, mégis zavart, hogy egyetlen mondatot se írtak le kidobásom indokolásul. A nagyvezérnek csak a neve lett feltüntetve a levélke végén, aláírás nélkül. Elillant a kedvem kinyomozni az ügyintézőt és arról is lemondtam, hogy illemtan órát tartsak. És a biztonságom miatt kerestem egy másikat. Eben-guba, mondhatná bárki és én még nagy valószínűséggel igazat is adnék neki.
Csakhogy a gépjárművem kötelezője még ma is az ő tarsolyukban van. Nem értem rá, talán nem is akartam igazából foglalkozni a kérdéssel, megérdemlik-e, hogy hozzájuk kötődjek? Számlámról leemelik a díjat, amelyből még soha nem kellett fizetniük általam okozott kár miatt. A sok-sok elfutó évnek köszönhetően a korrekciós tényezők -egy kivételével- megelégedésemre biztosítják számomra a kedvező összegű fizetendő díjakat. Negyedévente fizetek, pedig lehetne évente egy alkalommal megtenni ezt a még hiányzó kedvezményért. Eddig a napig nem éltem vele. Azt hittem, hogy a 2009-évben megalkotott törvény elég biztosíték számomra -hacsak nem sértem meg az együttműködési kötelezettség szabályait-, hogy a biztosítóm nem módosítja kénye kedvére a megállapított díjat. Hát, tévedtem, bizony!
Jött az évforduló és vele az új díjtarifa. A változatlan korrekciós tényezőkhöz hozzátesznek valamennyit a pénzünk vásárlóerejének romlása miatt. Lesz vagy 5 %-kal magasabb a számla a múlt év vége felé tapasztalható infláció miatt. De nem így történt, idén januártól 18% -kal emelték meg a díjamat. Hogy ezeknek mekkora eszük van! Amikor még senki -a hozzáértők közül- nem beszélt pénzünk ilyen mértékű hanyatlásáról, ők már akkor tudták, vagy gyanították ezt? Mindenki tudomásul vette ezt szó nélkül és én vagyok egy ilyen naiv figura? Saját kútfejükből pattant ki ez az ötlet, vagy valakik súgtak? Hozzászokhattam már, hogy jogszabályok erdőivel alakítják az életemet kérdezés nélkül. A kötelezőm jelentős emelésével a szerződésemben foglaltakra, de a törvényre is fittyet hánytak. Komisz gyakran ez a világ és én tehetetlen vagyok, a feszegetett kérdésben még kiszolgáltatott is.
Kedves Ügyfelünk megszólítással nemrég levelet kaptam a biztosítómtól. Óva intenek egy a nevükben az interneten jogellenesen terjedő, kártékony állomány letöltésére buzdító üzenet megtekintésétől. "Legyél figyelmes, ...körültekintően vizsgáld meg,..." írtak ilyen kedvesen, udvariasan, tegeződve. Hát akkor most kellene rákérdezni a 18 % miértjére. Kedvesen, udvariasan, tegeződve megszólítani a nagyfőnököt, aki a leveléhez nem adta az aláírását. Mégsem teszem meg, nem látom az értelmét. Van felügyelete, foglalkozzon vele az, vagy pillantson oda a kormány. Vagy ezek tudtak róla és hallgatásukkal beleegyeztek, talán utasításokat is adtak? Vajon kik tartják a markukat az én forintjaimért? Mindenki, a csillagos ég magasságáig felszökő áraikkal.
Nő a milliomos fizetésűek száma. Sokaknak a bére és egyéb juttatásai szégyentelenül magas, bicskanyitogató. Felső határ hiányában emelkedik a milliomos nyugdíjasok száma. Tovább romlik viszont a kispénzű dolgozók és nyugdíjasok helyzete. Nem véletlen tehát a külföldre dolgozni eltávozók nagysága. És akkor itt van még több százezer vegetáló, tisztes megélhetésre váró pénz nélküli ember. Megosztottá váltunk rendesen. Nem lenne ez baj, ha nem tudatosan, előre megfontolt szándékkal választottak volna bennünket el egymástól. A nagy hiba az, hogy a közömbösség és a gyűlölet magját is belénk ültették. Csíráznak a magok és egyre több belőlük a szárba szökkenő. Majdnem mindegy, hogy kit választok biztosítómnak, nagy eltéréseket nem találok közöttük. Mondhatom nyugodtan, eben-guba. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy szédítő gyorsasággal nőhet a blazírt képű, és az egymást utáló emberek száma.
Minap egy ismerősöm euróra váltotta néhány tízezer forintját és kivette azt a bank fiókjából. Mielőtt zsebre tehette volna, az ügyintéző szégyenkezve kért tőle egy aláírást. Nyilatkozzon arra vonatkozóan, hogy ezzel a valutával nem az oroszokat fogja támogatni az ukránok elleni harcukban. Hitetlenkedve bámultam rá, egy szót se tudtam szólni. Hová fogunk eljutni, ha a pék hordja el a fekáliát és a szippantós süti a kenyerünket? Nagyon felfordult ez a világ, teljesen meghülyít. Néhány ezer forintos gondjaimtól villámgyorsan jutok el észrevétlenül országos problémákig. Normális dolog ez?
