Kő jócskán volt, a térképen megjegyezni való még több. A köveket gyorsan bebifláztam és igényeit kiismerve hamar eljutottam odáig, hogy tanulás nélkül is jó jegyeket kaptam. Nem kellett tudnom, mennyi Kína rizs termelése és a hasonló - tankönyvben jócskán fellelhető - száraz adatokat sem. Sőt, Ibolyával együtt rendszeresen mi feleltettük a társainkat, akik néha nekünk is megszavaztak egy-egy osztályzatot.
Feri bácsit mindannyian szerettük. Nyáron is gyakran találkoztam vele, mert a vasárnapi, hazavivő vonatra várva mindig sétálgatott a falu fő utcáján. Szüleimet is ismerte. Édesanyám az utcai ablak párkányáról kihajolva többször is beszélhetett vele. Nem rólam, másról, a világ dolgairól.
Egy iskolai bálon Ő volt a rendezvény egyik "felügyelője". Sok dolga nem akadt, hát én adtam neki meggondolatlanul és felelőtlenül. A padlás feljárótól a keskeny fa korláton egyensúlyozva jöttem lefelé. Jobbra alattam a mélység, balra pedig néhány, velem együtt rendetlenkedő diák. Láttam, hogy észrevett, de nem is mozdult felém. Úgy gondoltam, hogy ebből akkor nem lesz balhé. Lehuppantam a kőlapokra és felegyenesedtem. Már ott állt előttem és a nyakkendőmet megragadva egy jó nagy pofont adott.
-Ezt apád helyett adtam. - mondta nyugodtan és elengedett.
-Ne haragudjon! - talán ennyit szóltam én csendben, mert ez jutott az eszembe nagy hirtelen.
Többet egy szó nem esett köztünk erről, sem akkor, sem máskor. Ilyen élménnyel gazdagodva léphettem felsőbb osztályba. A szüleimnek sokáig nem mondtam el. A szégyen volt a hallgatásom oka, nem egy újabb pofontól való félelem, amit jól tudom, nem is kaptam volna meg.
Miért van akkor az, hogy ma diák emel kezet a tanárra? Nincs már a Feri bácsi? Aki megtanítaná a gyerekekkel a méhek családjának példás életét? Felesleges korholni a pedagógust, a szülőt, a gyereket, ráfogni a bajokat a nagybetűs társadalomra. Meg kell nézni és megismerni, majd utánozni a méheket.
Fent a diófa ágán az új család alapításától még ittasan, fürtökként veszik körül a Királynőt, még fogalmuk sincs arról, hogy az éjszaka hol fogják pihentetni zizegő kis szárnyaikat, máris óramű pontosságával kezdik meg az új életüket. Mindenki végzi a saját feladatát a biztonságot nyújtó kas nélkül is. A munka céltudatos és tervszerű. Minden mozdulatuk - legyen az maga a Királynő, egy szürke dolgozó, vagy éppen egy here - a kis társadalmuk létét, fejlődését és megújulását szolgálja. Közöttük rend és fegyelem uralkodik.
Amelyik méhecske meg nem viselkedik jól, az hamar kapun kívülre perdül, egyedül találja magát és elveszik.
Ezért hát nem is pofozkodik egyik sem, se erős, se gyenge.
