2021. június 22., kedd

Narcissus

   Megbékéltem már azzal, hogy neveket felejtek. Nagyon sok volt belőlük a fejemben. Már elég régóta élek begubózva, meg aztán az évek is futnak. Mégis kíváncsivá tett a dolog. Előszedtem egy tablóképet 1963-ból. Büszkélkedünk mi azon nyolcadikosok, mind a negyvenegyen. Emlékezetemben felfrissítettem a neveket, évekkel ezelőtt történt mindez. Ha most rákérdezel, ábécé sorrendben hibátlanul és hiánytalanul felsorolom egykori pajtásaimat. Még sincs akkor még olyan baj az emlékezetemmel. Vagy mégis?

   Unokáim zongora játékát hallgatva felötlik bennem egy régen hallott dallam. Eldúdolom és Esztit kérdezem, ismeri-e? Nemleges válasz után címeket mondok és az unoka a You Tube-on sorra megszólaltatja azokat. Nem találtuk meg, pedig egykor vájt fülnek is élvezhetően játszottam. Hát ennyit erről! Bosszantott a dolog. Lekottáztam a kezdő sort azzal a szándékkal, hogy néhány nap múlva kiszabadítom a hangjegyeket a soraik közül egy testvéri találkozón. Méri néni annak idején minden bizonnyal a többiekkel is megismertette ezt az otthoni zongora órákon. A cetlit a találkozó reggelén vettem a kezembe és amikor eldúdoltam, magamon is mosolyogva kimondtam a címet: Narcissus. A testvéreimtől nem kérdeztem meg, így már nem is lett volna ildomos.

   Megkerestem a szerzőt. Ethelbert Woodbridge Nevin személyében egy XIX. század második felében élt amerikai, zenét is komponáló pianistáról olvashattam. Szégyellnem kellene, hogy nem is hallottam felőle? Nem hinném. Végighallgattam a melódiát több hangszeren is eljátszva, mindegyik elnyerte a tetszésemet. Meggyőződésem, hogy a húrok hangjai szívekhez szólnak a nárcisz virágának közvetítésével. A keresgélés közben találkoztam még mitológiai alakkal, a nárcizmus fogalmával, Freuddal. Igaz, hogy ez utóbbiak már korábban is terhelték valamilyen mértékben a tekervényeimet.

A kertemet sárga nárcisz ékesíti, néha még vázában is díszeleg. Ezután azért másképpen fogok rájuk tekinteni. Elhessegetem még a gondolatát is annak, hogy a beképzeltség, hiúság, önhittség, önzés fogalmakat ezeknek a virágoknak a nyakukba varrjam. Sajnos sokakat ismerhetünk, akár csoportokat is, akiken ott lógnak mind a nárcizmus jellemzői. Elég csak belelapozni egy újságba, vagy bepillantani parlamentünk életébe. Olvasható és látható a tükörképükbe szerelmes emberek számának növekedése.

Egy zongora darab nagy nehézséggel megtalált címe így adott nekem új ismereteket. Mondhatnám azt is, hogy okosabb lettem, több lett fejemben a felejthető. Nem is fogok ezután kétségbe esni, ha valami nem ugrik be rögtön. Kivárok türelemmel...


2021. június 6., vasárnap

Ismét a tíz kicsi szó

Emese május hónapban ünnepelte születésnapját. Ígéretemnek eleget kellett tennem, hasonló ajándékot  adtam, mint nővérének, fiatalkorúvá válása alkalmából. Tintába mártottam a tollat és neki is faragtam egy versikét. A mondanivaló azonos. Elodie Cazes szájjal festett, kedves rajzából fakadó tíz szavam kötelezően ugyanaz. Mi is lett belőle, lássuk csak! 
 
 
Tíz kicsi szó
 
Nem tudtam az ismétlődő csodáról,
lakodalom volt, már közöttünk táncolt.
Gyorsan jött a tavasz, vele Emese,
ezt a nevet verseltem,
Hajnali Fény Kedvese. 

Kimondani nehezen akartad,
de ahogy én régen kértem,
kis szívedbe befogadtál
csendesen, szépen.
És futnak a játékokkal teli, tarka évek...

Sokadszorra marja orgonámnak
virágát a nap tündöklő fénye.
Nekem sok, neked kevés.
Fiatalkorú lettél,
legyen ez most neked elég!
 
Kapsz majd kérdést ezerszámra,
vigyázz a válaszokkal,
örömöd ne bánja!
Légy kíváncsi, legyél jó barát,
ne számítson mennyi a karát!
 
A szeretetből, belőled áradó kincsedből
bátran adj!
Nem üzlet ez, mégis jól fizet.
Kamatostól visszajön,
csak őszintén hidd ezt.
 
Arcodra a mosoly fakad,
felrepíti lelked szabadságát.
Olyan pillanat ez,
amiből felnő a perc, az óra, a napok és évek,
egy egész gyönyörű élet.

Emesének születésnapjára, 2021. május 25-én, sok szeretettel a Papától.   
 
Elodie alkotását a cicát és a kis állatkát körülölelő természetet már bemutattam. Mindhármunk -elsőként eszünkbe jutó- tíz szavát ott elárultam. Eminek ugyanazt kívánom, amit Esztinek, megismétlem. Kísérje életének útján a kiválasztott szavainak valós tartalma, tegyék Őt boldoggá!