Amikor még időben megfogjuk a kezét

  A régtől ismert cimborám majd annyi rubrikát húzhatott éles bicskájával az ajtófélfára, mint jómagam. Egyszerre csak megszaporodtak a gondjai. Amit eddig észre se vett, mostanra fájdalomként élte meg. Hol egy alkatrész, hol csak egy rugó nem működött rendesen, hol a motor figyelmeztette arra, hogy elege van már a kínlódásból, tenni kéne már valamit! El is gondolkodott ezen rendesen, de csak odáig jutott el morfondírozása közepette, hogy az egész így van jól, ebben a korban az öregeink lassan már elköszöntek és ez volt a legtermészetesebb.

Emígy törte a fejét, de a családja folytonos unszolására csak meglátogatta a háziorvosát. Ettől kezdve az történt vele, mint mostanában bárki mással. Szakorvosok, sok-hónapos időpontok, várakozások, egymástól független és vélelmezett diagnózisok. A sornak nincs vége és a beteg belefárad, mielőtt valaki konkrét és követendő utat mutatna neki, felhagy az orvosok látogatásától  és folytatja a korábban megszokott, mindennapi életét. Nem zavarja,de a háziorvosát se, hogy nincs az í végére pont téve. Úgy tűnik, mindenki elfogadja a rendezetlen állapotot. Vagy mégse?

A család az, akinek nem múlik el a nyugtalansága. Az asszony vagy a gyerekek, nem tudom, de valaki végre lépett, talán az érintett engedélye nélkül. Nem a soron következő orvost keresték meg, hanem felhívták a mentősöket, vagy bevitték a sürgősségire, amikor a szíve csak negyvenszer volt hajlandó vért pumpálgatni az ereibe percenként. Ott aztán az orvosok összedugták a fejüket és ítéletet hirdettek. További életre alkalmasnak minősítették! Kézen fogták és visszarántották a szakadék széléről. Néhány napos fogva-tartás után  ellátták őt gyógyszerekkel és jó tanácsokkal. Pulzusának számát helyes értékűre beállítva haza küldték a családja nagy örömére. Ahogyan én őt ismerem, mosolyogva lépett ismét az otthona falai közé és meg is köszönte szeretteinek a törődést.

Annyi rosszat hallani manapság a betegek ellátásról, a magyar egészségügy helyzetéről. Jól meg kell gondolnunk, mielőtt arról másoknak is hallhatóan véleményt alkotunk. De azért az mégsem lehet egy helyes megoldás, hogy a háziorvosunk helyett a mentőket tárcsázzuk!

Kedves Cimborám! Régóta nem poharaztunk együtt! Úgy hallottam, hogy teljes mértékben lemondtál egy hideg sör, vagy egy jóízű pohárka bor elfogyasztásáról. Döntésedet szó nélkül elfogadom, töltök magamnak egy korty olasz rizlinget és megiszom azt az egészségedre. Isten éltessen és tartson meg téged még sokáig a szeretteid körében, jó egészségben! Kísérjenek téged azok a segítő kezek és a szerencse, amelyek most nem engedték, hogy a mélybe zuhanj!
                                                                                                                                                

Sajnáljam, vagy érje utol?

Számos vállalkozás foglalkozik ma azzal, hogy az asztalomon jóízű, változatos ételek sorakozhassanak elfogyasztásukat várva úgy, hogy a konyhába be se teszem a lábam. Válogathatok helyi, 10-20, de akár 150-200 kilométerre levő kifőzdék kosztjából is. Mindegyike elfogadható áron kínálja a portékáját. Az ebédekből gyakran marad vacsorára is, mert az adagokat magyarosan jó étvágyú emberekhez igazítják. Amikor leülünk a számítógéphez, megrendelünk és egyúttal fizetünk is. Nagyszerű lehetőség ez amivel élni mindenkinek csak javasolhatom, aki ezt megteheti. Időt és energiát takarítunk meg! Nem kell a szükséges anyagokat haza cipelni a boltokból, feldolgozni és a kályha mellett ügyelni arra, hogy azok fogyasztásra alkalmas állapotban bemutatkozhassanak nekünk a tányérjainkban. Kevesebb az elfogyasztott energia és sokkal lassabban telik meg a szemetes edény. Csökken a vízfelhasználás, mert még a mosogatásra váró edények száma is apadozik.

Előfordulhat, hogy az ételek terítését végző zárt ajtót talál, nem tudja a megrendelőnek átadni az ebédjét. Felakasztja hát az utcai járdáról is elérhetően a kapu magas oszlopára. A terület falusias jellegű, az utcán láttam már szabadon futkározó kutyust, de a szatyor befelé lóg magasan, ebek számára nem elérhetően. A gyalogos forgalom ritka, most mégis leakasztotta egy arra járó a zacskót és elvitte azt a benne levő levesekkel és több fogással együtt.

Nem messze tőlünk esett meg ez a dolog és azért írok róla, hogy pozitív gondolkodásra sarkalljam az embereket.

A harapnivalóját megkésve kereső ember erre a napra több adagot is rendelt, mert a napi kínálat a kedvencei közé tartozó, ínyére való volt. Telefonos érdeklődésére a szállítótól kapott tájékoztatás után joggal mérgelődött. Nyelt egy nagyot és kénytelen-kelletlen beérte aznap a hűtőben található maradékokkal. Mégis ki lehetett az, aki elvitte? Legjobb tudomása szerint az utcában nem lakik ennyire rászoruló ember. A szomszédja viszonylag új család a városrészben, apró gyerekekkel, de még csak feltételezni  se meri róluk azt, hogy ilyet tennének. A legjobb az lenne, ha valaki rászoruló emelte volna le a csomagolt dobozokat, akkor egye-fene, -az egyébként elítélendő lopás ellenére-jó helyre kerültek a válogatott falatok. Szándékosan kitett, szabadon elvihető maradéknak senki nem értékelhette a pakkot annak megjelenési formája miatt. Felfogható az eset jószívű adakozásnak és akkor a pórul járt még ki is húzhatja magát, de azokért a falatokért, akár ágaskodva, de mindenképpen kapun belülre kellett nyúlnia az utcai járdáról. Tehát csibész volt ő a javából, akár magának, akár a kutyájának csente el a "csontokat". Ha a jövőben is ragaszkodik károsultunk a finom falatokhoz, változtatnia kell az étel átadás-átvételén.

Néhány száz méterre az esettől, a kertem almafáján frissen kiváltott gyógyszereket találtam egy ágra felakasztott nylonban. Nem tudhattam, hogy ki és milyen célból tette azt oda, hagytam hát a levelek árnyékában, a tűző naptól védetten. Két nap múlva aztán eltűnt. Ez akkor lehetett, amikor a négyfogásos ebédnek is lába kelt. Annak a károsultnak a pozitív gondolkodásával mégsem tudok azonosulni, mert lopás volt az a javából. Még az is elképzelhető, hogy a gyógyszereket is ugyanaz a valaki emelte el. Hát ez esetben ennyit az én pozitív gondolkodásomról! És remélem, hogy a kemikáliák között nem volt széntabletta, mert a falatozás után biztosan szaladnia kellett egy igazán kiérdemelt hasmenés miatt!