Mostantól csak a mátyásmadár szajkózza!

   Az Új Dunántúli Napló hétfői számában olvasom: "Bánki Beni ifjú költő, slammer, televíziós műsorvezetó, "kreatív celeb" és véleményvezér, ráadásul a közösségi médiában komoly saját infrastruktúrát épített fel, több platformon is jelen van és intenzíven kommunikál." 

 

   Ezt a bevetető, sokszorosan is összetett mondatot én több részre osztanám és előnybe részesíteném a magyar szavakat. Bánki Beni (Becézett keresztnevet csak abban az esetben írnék le, ha az érintett ragaszkodna ahhoz.) fiatal, élesen bíráló költő. Véleményvezér, a televízió ötletekben gazdag híressége, amelynek több színterén is megjelenik, azokon nagy odaadással beszélget a jelenlévőkkel. 

   Félig sem biztos, hogy a pécsi fiút bemutató cikk kezdő sorait én fogalmaztam meg jól. Arról viszont meg vagyok győződve, hogy én vagyok az, aki inkább tiszteli az olvasót és szereti az anyanyelvét. Nem tudok elmenni szó nélkül az idegen nyelvű kifejezések túlzott mértékű és sokszor felesleges használata mellett. Ha velem beszél így valaki, hozzá fűzött mondataimban kényesen ügyelek a csak magyar szavak használatára, amit beszélgetőtársam előbb-utóbb észrevesz és javít a magyarságán.  

   Az interjú alanya extrovertált embernek mutatja be magát. Mondanivalóját végig olvasva csak bátorítani tudom munkája folytatására. Azt pedig, hogy ő barátságos, társaságot kedvelő, ne restellje kimondani nyelvünkön és legyen rá büszke. 

   Elmúlt a hétvége. Az idézett sajtó szombati számából kimaradt a naponta, teljes oldalon megjelenő kormány infó. "Az oltás működik, Magyarország működik. Nem hiányoltam ezt a kesernyés mosolyra fakasztó oldalt, meg aztán ez a hétvégi lap is csak ontotta magából a nekem érdemtelen híreket, az egyoldalú politikai tudósításokat. Az évek során a naplóm egyre inkább igénytelenebb sajtótermékké változott. Már csak mosolyogni tudtam azon, hogy a gyenge kis keresztrejtvényből kimaradt a megfejtendő fősor. A sudoku kitöltése soha nem kényszerített fejtörésre. Egyetlen magyarázó szó nélkül elmaradt az irodalmi melléklet is.

   A slammer mellett most újból megjelent a prof. teljes nagyságában, hirdetni a covid elleni oltás fontosságát a működő kis országunkban. A négy évtizede járó napilapot hosszú hónapok-évek bizonytalansága után lemondtam. Az utóbbi napok megjelent számai csak megerősítették a döntésem helyességét. A napló olvasása helyett a mátyásmadarat fogom hallgatni. Éneke nagyon változatos. Károg és kakatol, ha kell nyávog vagy ugat. Ráfogjuk, hogy még a szekérnyikorgást is szajkózza. Lehet, de saját döntése alapján és őszintén teszi azt.

Maradj velem!

   Október közepén két szokatlanul hideg napot ma igazán velünk barátként viselkedő őszi napsugárzás követett. Ebéd után ki is mentem a kertbe, ahol évszaktól függetlenül mindig találhatok magamnak elfoglaltságot. Az időmet úgy osztom be, hogy a pihenést nyújtó hintaágyat akkor foglalom el, amikor a délutáni napsütés ott leginkább megtalál. Leülök és hintázgatok, bekapcsolom a kis rádiót, zenét hallgatok. A felcsendülő dallamokat dúdolom, vagy előadójával együtt én is énekelem. Ez olyan magamnak való, koromnak is megfelelő szórakozás. Ezzel senkit nem zavarok, egyedül vagyok, elgondolkodok ezen-azon.

   A Korál együttes dala szól, "Maradj velem". Utolsó dal, magány, segíts, fogd a kezem, szétfoszlott varázslat, szeress, maradj velem, szebb lesz a holnap. Ez a dal, ha nem is mai, könnyen megragadja az ember szívét és érzelgőssé teszi a lelkét. Hát így jártam én is. Az idősebbeknek gyakran jut eszükbe -mindenféle előzetes kopogtatás nélkül-  gyermek-vagy ifjúkori történés. Sokan állítják ezt és magam se cáfolhatom. Valahonnan a dal sorai közül előbújt egy régi, fájó emlék.

   Életemben először láttam, riadt kis madárka, szelíd mosollyal a fiatal arcán. Amikor hívásomra óvatosan kinyitotta az öltöző ajtaját és belépett a terembe, jól láthatóan megijedt. Nem egy fiatal srácra számított a röntgen felvételének készítésekor. Megkíséreltem szavakkal oldani a feszültséget, amiből valamiért bennem is jócskán felgyülemlett. A röntgen felvétel beállításához szükséges közelséget nem kerülhettem el, de ez mintha mindkettőnket nyugodt csendre intett volna.  A lánykának életet adó tüdőn óriási a fehér folt, pontosításához újabb felvételek szükségesek. Beszólítom újra és amikor fél-mezítelenül megáll előttem, szemeibe fészket rak a félelem, arcán könnycseppecskék csordulnak.  Asztalra fektetem, magyarázkodok, ólom lapokkal takargatom.rétegfelvételeket készítek. Később némán hallgatja végig a főorvos értékelő szavait. Amikor kilépett az ajtón, szerettem volna az arcát megsimogatni, hozzá néhány biztató szót szólni. Nem sikerült, ügyetlenül mosolyogtunk egymásra. Ötven éve már ennek, soha többé nem láthattam.

 

A Korál dalnak vége, a nap is igyekszik már az ég aljára. Lekapcsolom a rádiót, ideje bemennem.

Megint a JóKor!

     A postaládámban két áttetsző, sárgás műanyag fóliába csomagolt valamit találtam. A feladót meglátva rögvest beazonosítottam a küldeményt. Hosszú hetek óta kürtölték a szócsövek, hogy miniszterelnökünk meg fogja keresni a nyugdíjasokat egyféle elbeszélgetés gyanánt.

Feladó: Magyarország kormánya és a Magyar Államkincstár. Két példány érkezett, egyik az enyém, másik a feleségemé. A személyi igazolványomba két személynév szerepel, a másodikat nem tüntették fel. Ezt azért is vagyok kénytelen rosszallóan megjegyezni, mert a páromnál mindkettő szerepel. Nem a házassági anyakönyvi kivonatban jelöltet húzták alá. Itt élünk lassan már négy évtizede. Lakcímünket központi intézkedés miatt átkeresztelték, ennek már több éve. Ez a változtatás még nem jutott volna el a nagy nyilvántartáshoz?  A városrész nevét is sikerült eltérő formában szerepeltetni és a házszámunk se stimmel egyikünk esetében sem. 

Ha én levelet írok, nagyon ügyelek a pontosságra. Célom nem csak a posta munkájának könnyítése, sokkal inkább a címzett tisztelete. Ebből a szempontból vizsgálva a kormány levelét, joggal meg is sértődhetnék, ám ezt nem teszem. Kicsit morgolódok magamban, amíg a küldeményt kiszabadítom erős műanyag börtönéből és az asztalra teszem. A szétválasztás kötelező, mert a szelektív hulladékok külön kezelését és unokám iskolai papírgyűjtését is szem előtt kell tartanom.

Két nap múlva újabb levél érkezik. A címzésben ezúttal nem találhatok hibát, mert a boríték ebben a vonatkozásban szűz. A hófehér papírost csak a feladó neve teszi használhatatlanná aki a lakóhelyem megválasztott országgyűlési képviselője.  

 

   A kormány elnöke nyugdíjasként, az országgyűlési képviselő választó állampolgárként keresett meg. Mindketten el akarják hitetni velem, hogy kíváncsiak a véleményemre és fontos tagja vagyok annak a közösségnek, amely egykor hazájának foglalta el ezt a fantasztikusan szép Kárpát medencét.

A "JóKor" cím már nem lepett meg. Ez a magyartalan szó gondolkodásra azért nem serkentett. Tartalma már ismert, azt zengi hosszú hetek óta valamennyi kormány- és ahhoz közeli média. A másik egy -az ellenzéknek megálljt parancsoló- petíció, ami hiteles aláírásra váró adatgyűjtés, semmi más!

Rendesen elszomorítottak. Hát ennyire együgyű, balga ember lennék? Vagy csak az ehhez vezető útra akarnak terelni? Hogy a végén birka türelemmel mindent -ellenállás nélkül- elviselő, önálló gondolatok keltésére és azok kifejezésére szóban és tettben is alkalmatlan szolgálójukká váljak? Nem! Nem engedem meg, hogy ezt tegyék velem! 

   A levelek tartalmát nem írom le, azt nagyon sokan megkaphatták. Meg aztán az ellenzéki tollforgatóktól mentes napi sajtó ugyanazt szajkózza.

STOP! Mondhatnám ezt én is. Elegem van már az önkényeskedő, kivagyi emberekből. Valótlanságokkal tarkított, félelem keltésére és félrevezetésre egyaránt alkalmas mondatoknak már régtől nem hiszek. Ne zavarjanak, ne zaklassanak semmilyen megkereséssel! A miniszterelnök szeméből nem tudok kiolvasni nekem tetsző, őszinte gondolatokat. Arról pedig nincs tudomásom, hogy a képviselő a nyugdíjas életek biztonságáért, feltételeinek javításáért bármit is tett volna.

 

Ezek a levélszekrényekbe kérés nélkül bedobott kiadványok és levelek központi elképzelések szülöttei. Leginkább a hamarosan esedékes választással kapcsolatban kísérelnek meg befolyásolni. Milliós példányok, az út porába kidobott sok-sok forint. Az én forintjaim is! Az emberi gondolkodás ily módon történő befolyásolását nem fogadom el. Tisztességtelen magatartás ez a levelek megírására utasítást adó, de a postára eljuttató részéről is. Embertársaim közül sokan nem így gondolják, ők a potenciálisan félrevezetettek. El mégsem ítélem a JóKor lapjait örömmel olvasgató és a petíciót precízen kitöltő embert. Nélküle nem létezhet a demokráciával felelőtlenül játszadozó hatalom. Jó lenne, ha lapozgatás és adatszolgáltatás közben ezt felismernék és a küldeményeket a megfelelő kukába helyeznék.