Lakhelyváltozás

    Ismerősöm - alig több nálam - nemrégiben váratlanul, értelmetlen halált halt. A múlt héten temették. Tegnapelőtt arra jártam feléjük és csodálkozva bámultam a házuk előtt megcsonkított óriás fenyőre. Ez a fa évtizedek óta távol tartotta a családi háztól a nap sziporkázó fényét és jóleső melegét, ám cserébe szépségét és lakóinak egyre megújuló dalát adta.

A kemény acél már megfosztotta zöld palástjától, az holtan hever az ég felé kapaszkodó, elárvult csonkok alatt. Hiányzott a gazdája, hát gyorsan utána eredt. Igazán megvárhatta volna a közelgő karácsonyt!

    Hazaérve, a kertben sétálva alaposan szemügyre veszem a göcsörtös ágacskáival hajladozó, lehullott leveleit sirató, csúfocska orgonabokrot. Májusban milyen gyönyörű! Most pedig aludni készül, a hideg telet várja. Nem kell már senkinek, végezzünk már vele, elő a vasakkal! Gondosan, szálanként, gyökerestől még én szabadítom ki a helyéről és neki új hazát keresve ültetésbe kezdek.

H1N1, a sunyi

     Sokáig töprengtem azon, hogy az oltást beadassam magamnak, vagy sem. A gyermekkori védőoltásaimon kívül még semmilyen megelőző vakcinát nem tettem magamévá. Most meg hatvanon túl már minek? Így okoskodtam, meg aztán a velejáró strapa is segített. Elmenni a háziorvoshoz felíratni, meglátogatni a patikát és kiváltani, egy másik alkalommal - nagy a távolság és az idő - vissza a háziorvoshoz és jó pénzért beadatni. Időközben pedig nagy eséllyel beszerezni egy rakás bacilust és töménytelen vírust! Mert ezek a helyek ugyebár már csak ilyenek. Az Országos Tiszti Főorvos szerint normális lefolyású, szövődmény nélküli influenzáról van szó. Akkor minek a félelem keltése, mi ez a hisztéria? Meggondolatlan magyaros politika!

A határozott és kemény döntésem meghozatalában végül is maga a vírus segített. Meglátogatott jó néhány embert, akikben a fertőzés túlzott mértékű okosságban, vagy éppen óriási marhaságokban manifesztálódott és ezeket ki is mondatta velük. A sok össze-vissza duma azután teljesen elbizonytalanította az egyébként ésszerűen gondolkodó és cselekvő embereket.

    A  "nem tudom, mit tegyek" állapotért tehát maga ez a sunyi, Mexikóból lassan, de biztosan mindenhová eljutó mutáns tehet. Mindenki más - a gyártástól a beadásig - tökéletesen helytáll és ellátja szerepét, még ha közülük néhányan asszimilálódtak is a H1N1-hez. Azoknak minek fogadnám meg a tanácsaikat?