Az ember tragédiája XVI.szín

   Arany János az első nekifutásból csak az erős kritikáját hangoztatta "Az ember tragédiája" kéziratát olvasva. Ahogy a szerző kérésének teljesítése közben elgondolkodott, a drámáról pozitív irányba változott meg a véleménye és jó kedvvel javította ki az ezernyi helyesírási hibát.

A kiegyezés évtizedében megjelent mű -a történelmünk által kreált szünetektől eltekintve- azóta is részét képezi az irodalom órák tananyagának, ismerete az általános műveltséghez tartozik.

A tragédiát átírták, újragondolták, de aktualitását soha el nem veszítette. 

   A paradicsomtól az eszkimó-világig Ádám hosszú utat tesz meg. Útitársát Évát, a dráma írója nem a legkedvezőbb színekkel festi meg, köszönhető ez talán a csalfa feleségének. A fekete ecsetet csak azért nem vette a kezébe, mert édesanyjában tisztelte a nőt.

Az emberiség történetét és várható jövőjét bemutató tizenöt szín kérdések sokaságával készteti gondolkodásra az olvasót. A természet legyőzi az embert, akinek számára nem marad más csak a remény és a bizalom. Ez fejeződik ki Ádám három kérdésére adott válaszokból a XV. színben.

   Madách Imre drámája 1862-évben jelent meg először könyv alakban. Elmúlt 162 esztendő. Mi változott meg a világunkban, mi az, ami megerősíthetné az Úr által adott reményünket és bizalmunkat? Nemrég hallottam egy filmbeli jelentben, hogy a bolygónk, a Föld működik a világmindenség poklaként. Miért éppen a mi kicsi világunk? Mégis ha így igaz, hát könnyen megérthető az a mérhetetlen mennyiségű bűn, amelyeket naponta követünk el. De akkor mit keresnek itt közöttünk bűntelen emberek, tiszta szívű -csak az eredendő bűnt hordozó- gyermekek? Én nem tudom és erre választ se kapok. Elkeserítő!

Kezembe jutott "Az ember tragédiája" frissen megírt XVI. színe:

"Magyarországi (XVI.) szín


Magyarország. Egy budapesti metróállomás, rengeteg emberrel. A tömeg imbolyog,
az emberek lökdösődnek és magukban szitkozódnak. A jegyvásárló sorban Ádám,mint jómódú középkorú férfi. Délután 4-5 körül.

ÁDÁM (öltönye zsebébe nyúlva, kivéve telefonját): Mi ez?
GOOGLE-SEGÉD: Üdvözöljük! Ön a Google-segéd szolgáltatását veszi igénybe. Google
Segédjével információkat kereshet, illetve elintézheti teendőit. Kérdezhet tőle, és
utasításokat adhat neki.
ÁDÁM (zavarosan): Hol vagyok, ez valami álom?
GOOGLE-SEGÉD: Jelenlegi tartózkodási helye Budapest, a Széll Kálmán téri
metróállomás. Azt javasolnám, hogy használja a helymeghatározás funkciót a
telefonján vagy egy GPS-alapú eszközön, hogy megtudja, pontosan hol van.
ÁDÁM (kétségbeesve): Ki vagy te, akit a kezemben tartok? Mit tudsz?
GOOGLE-SEGÉD: Én a google-segéd program vagyok, egy virtuális asszisztens, amely
képes válaszolni felhasználói kérdésekre, információkat, adatokat, és más hasznos
funkciókat nyújtani, például időjárás-előrejelzést adni vagy időpontokat és
eseményekről emlékeztetni.
ÁDÁM: Ó csodállak! Ez az eszme az összes eddiginél kiválóbb! De mesélj, mennyi
mindent tudsz még?
GOOGLE-SEGÉD: Programom képes információkat nyújtani a világ különböző
témáiról, például országokról, városokról, földrajzi helyekről, történelmi
eseményekről vagy személyekről, kulturális és természeti látnivalókról,
sporteseményekről és sok más témáról. Az információk a Google Keresésen keresztül
érhetők el, amely egy széleskörű információs adatbázis, amely tartalmazza a világ
szinte minden témájával kapcsolatos információkat.
ÁDÁM: Ez hihetetlen! Ennyi tudás, egy kis helyen. Ha tudná ezt Leonardo, Newton,
Galilei vagy Kopernikusz…

A kasszához állók sora elfogyott, Ádám került előre

KASSZÁS (unottan): Következő!
Ádám megveszi a metrójegyet, majd felszáll a járműre és leül egy 20 év körüli fiú

mellé, aki telefonját magához tartva beszél

ÁDÁM (mellette ülőhöz): Bocsáss meg, hogy megzavarlak, kivel beszélsz?
FIÚ: A barátnőmhöz, nem mintha közöd lenne hozzá.
ÁDÁM: Úgy érted, hogy ezen keresztül tudok embertársaimmal beszélgetni?
FIÚ: Őrült vagy te? Vagy csak szórakozol velem?

ÁDÁM: nem, én…
Ádám telefonja csipog, ahogy egy Facebook értesítés jelenik meg a képernyőn Évától,                      mint egy csinos fiatal lánytól: „Kiss Linda ismerősnek jelölt”

ÁDÁM (rákattintva a „visszaigazolás” gombra, magában morfondírozva): Vajon ki
lehet-e gyönyörűség?
FIÚ (gúnyosan): Látom neked is jutott valaki.
Ádám vele nem foglalkozva nézi a képernyőt, amin ez látható: Linda éppen ír…
ÁDÁM (a Facebookra írva): Szia Linda! Hogyan találtál meg engem? Olyan ismerős
vagy. Találkoztunk már valaha?
LINDA: Megláttalak a metróállomáson és nagyon szimpatikusnak tűntél. A kasszánál
hallottam a neved, amikor jegyet vettél, és megkerestelek itt a Facebookon. Nem
láttalak még ezelőtt, de olyan mintha már rég ismernénk egymást.
ÁDÁM: Pontosan ugyanezt érzem. Mesélj magadról, milyen vagy te?
LINDA (csábosan): Nem tudom én azt megmondani, küldök egy képet, s döntsd el te!
Linda küld egy gyönyörű képet, amin egy elragadóan szép vörös hajú lány van,

fodros térdig érő ruhában egy kilátó tetején
ÁDÁM (meghökkenve): Ily álomszép nőt még sohasem láttam!
LINDA: Én pedig ily kedves férfival sohasem beszéltem még.
ÁDÁM (magában gondolkodva): Köszönöm Istenem, mindig is bíztam abban, hogy
van értelme küzdeni. Kiderült, hogy tényleg van. Lindával alig 5 perce ismerkedtem
meg, de tudom, hogy egymásnak lettünk teremtve. Nem számít, mennyire vagyunk
egymástól messze, összeköt minket a virtuális világ.
LINDA: Ádám te gondolkodtál már azon, hogy lesz-e gyermeked?
Ádámot hirtelen leveri a víz, és szédülni kezd. 2 perc elteltével Linda írni kezd
LINDA: Ne haragudj, túl gyors voltam. Illetlen ilyet kérdezni, hiszen még alig
ismerjük egymást!
ÁDÁM (határozottan): Nem, semmi ilyesmiről nincs szó. Csak elgondolkoztam. Én
szeretnék gyermekeket. Te?
LINDA: Én is.
ÁDÁM: Linda te olyan jószívű vagy hozzám. Bárcsak találkozhatnánk.
LINDA: Hiszen én is pont ezen gondolkoztam. Te más vagy, mint a többiek. Érzem
köztünk a kémiát, még így üzeneteken keresztül is.

Ádám elpirul, majd egy kis gondolkozás után írni kezd

ÁDÁM: Éppen a Margit-szigetre tartok. Miért nem csatlakozol hozzám?
Találkozhatnánk a Batthyányi téren és együtt sétálhatnánk a Duna partján.
LINDA: Indulok is! Alig várom, hogy megláthassam arcod!
ÁDÁM: Vigyázz magadra az úton!
LINDA: Rendben. Szeretlek Ádám.
ÁDÁM: Én is téged Linda!
A metró jelzője a Batthyányi tér állomását írja ki, Ádám leszáll és elindul sétálva a

Duna-part felé. 5 perc elteltével írni kezd.

ÁDÁM: Linda merre vagy?
ÁDÁM: Itt várok a téren.
ÁDÁM: Minden rendben veled?
ÁDÁM: Ugye nem esett bajod?
LINDA: 1 perc és ott vagyok.
Egyszer csak Lucifer jelenik meg, az egyik irányból Ádám felé sétálva
ÁDÁM (Luciferhez, meglepve): Lucifer te meg mit keresel itt?
LUCIFER (csalafintán): Találkozóm van. Hát te?
ÁDÁM (kételkedve): Nekem is. Lindának már legalább negyed órája itt kellene lennie.
LUCIFER: De hát itt van.
ÁDÁM (gyanakvóan): Hol?
LUCIFER: Itt áll előtted.

Ádám arca hirtelen eltorzul, majd falfehér lesz

LUCIFER: Látom leesett a tantusz.

Szarkasztikusan, elváltoztatott hangon folytatva
Szervusz, édes Ádámom! Nem kérsz egy ölelést a csodálatos Lindádtól?
ÁDÁM (ingerülten): Te gazember! Hogy tehetted ezt?

Lucifer kárörvendően kacag, Ádám leborul a földre

ÁDÁM (csalódottan): Mit követtem el, hogy így kell szenvednem? Csalódnom abban,
akit annyira szerettem? Mire azt hittem csodás, kiderült, csak átverés az.
LUCIFER: Ez az élet Ádám.
ÁDÁM (keservesen): Akiről azt hittem lelkem társa, kiderül, Pokol ura az. Mi az igaz,
s mi a hazugság? Most már tudom, Linda nem volt igaz, a virtuális világ átvert.
Vagyis te vertél át engem Lucifer, a virtuális világon keresztül. A valóságban élek-e

most, vagy ez is csak egy álom melyet te irányítasz? Kelts hát fel, had ébredjek,
Évámhoz hazamehessek!

Lucifer felsegíti Ádámot a földről, majd a szemébe nézve megszólal
LUCIFER (kárörvendően): Már ez a valóság számodra, én sehova sem tudlak vinni,
nem tudlak felébreszteni, mivel nincs miből. Neked most már ezt az életet kell élned.
Ádám arcán csalódottság tükröződik, ahogyan a Duna vizét nézi, majd elrugaszkodik és pár pillanat múlva eltűnik a habok között."

Elolvastam, majd megismételtem. Nincs kedvem szólni, jó ideig csendben maradok.