Korosodik az autóm, talán nem olyan mértékben mint jómagam. Mindig megadom neki a kívánt abrakot, nem csoda, hogy egyetlen ősz hajszála sincs. Amikor kinyitom a garázs ajtaját, a bejövő fénysugaraktól megbokrosodik, fickándozik, mint anyja mellett a kis csikó. Annak idején a bemutató teremben úgy ragyogott palackzöld színével, hogy észre sem vettük, van ott még gazdára váró kocsi bőven. Elkápráztatásunkat talán a mesterséges megvilágítás is segítette, hát gyorsan megalkudtunk, a számla egy részét devizás hitellel kiegyenlítettük és nagy örömmel robogtunk hazafelé. Mindössze másfél hónappal fizettünk többet a változatlan törlesztő részletből, megúsztuk. A bankunk kevés pénzt tudott kiemelni a zsebünkből, tisztességtelen hasznának növelésére.
Az új autónak a kötelező mellé jár a Casco is, ahogy azt a korábbiak is megkapták. Azután gyorsan elmúlt hét esztendő és megkerestem a biztosítómat, nyilatkozzon, ugyan mit fizetne egy totálkáros esetre? Ugyanakkor kifogásoltam a besorolásom helytelen megállapítását is. Ez utóbbit megoldották, de választ a levelemre azóta sem küldtek. Újabb évek és a Pólóm tizedik születésnapja felé kanyarodott. Elhatároztam, hogy nemfizetéssel megszüntetem a biztosítást és intézkedtem a kifizető pénzintézet felé. Csoda történt. A biztosítom megtanult levelet írni. Szerinte csak elfelejthettem a befizetést, küldött hát egy csekket és megkért, hogy a bank felé intézkedjek. Egy hónap csend és újra egy levél. Benne egy köteg csekk és egy tájékoztatás, miszerint a kötvényemet átalakították fizetőssé. Nofene! Hát így is lehet, nélkülem, és csöndbe burkolóztam. Két hónap múltán ügyvédi iroda keresett meg írásban és fenyegetett meg a Ptk.-val, miszerint jelentős mértékben növekvő összegbe kerül az nekem, ha egy havi díjat a hónap végéig nem fizetek be.
Az elmúlt közel egy évtized alatt a biztosítómnak nem kellett egyetlen fillért sem kifizetnie az autóm által másoknak, vagy magában okozott károk ellentételezésére. Káreset hiánya miatt nem nyúlt a zsebébe a lakásom biztosítása kapcsán se. Mert hát minden bizodalmam beléje helyeztem és vele kötöttem meg ezt is.
Az ördög nem alszik, a nyáron megszületett az első esemény. Eldugult a konyhai szennyvizet elvezető cső. Nosza, hívom a helyieket, nem veszik fel. Telefonálok a megyei központba, eligazítás jellegű mondatokat hallgatok meg. Nincs bontás, nincs törés, a dugulás nem káresemény. Egyébként pedig az elhárításra az általuk kijelölt szolgáltatót kell igénybe venni. Keresek egy közeli szolgáltatót, egységár 15.000 forint. Két órán belül a csőgörény rendet teremtett, mehettem a biztosítómhoz a számlát leadni, kifizetésére az igényemet bejelenteni. A választ már hallottam. Nem jó szolgáltató végezte el a munkát és egyébként sem minősül fizetendő eseménynek.
-Nem baj, azért csak csak küldje Pestre - kértem meg az ügyintéző hölgyet. Pár hét és rövid, elutasító válasz érkezik. Citálja a káresemények vonatkozó definícióját és a kötvényem tartalmára hivatkozva kioktat a kötelezően igénybe vehető szolgáltatóról. Nekem se kellett több. Elemeztem ugyanazt a bővített, összetett mondatot és a dugulás a helyesen értelmezett kötőszavak miatt máris káreseménnyé vált. Udvariasan leírtam azt is, hogy a kötvényem nem tartalmazza a "kell" kifejezést. Tájékoztattam végül a címzettet arról, hogy levelemet ne minősítsék panasznak, mert annak más a címzettje.
Három hét múlva cseng a telefon, megjelenik a számlámon 15.000 utalt forint. Hetet aludtam és itt volt a levél is. Újraértékeltek, utaltak, az ügyet lezártnak tekintik.
Ebben az időszakban igen gyakran hallom rádióban, TV-ben őket. Kelleti magát, biztonságról és bizalomról beszél a választottam. Legnagyobb értéknek az én bizalmam megnyerését tartja és a mosolyomért küzd.
Ja! Totális megújulást is ígérnek. Lehet, hogy egy elszabott munka után az ügyiratuk végén ott lesz legalább az "elnézést kérek"?
