Mit csinál odakint az udvaron az a sok gyerek? Gyanúsan nagy a csend, kilépek a teraszra és azt látom, hogy a szőlővel körbefuttatott, nyitott kerti házacska árnyékában van együtt a csapat. Közelebb megyek, észre se vesznek, figyelmüket arra összpontosítják, amit éppen csinálnak. Nem dolgoznak, alkotnak. Mindegyikükből előbújik a kis művész, ecsetet mártanak a festékbe és a saját kis világukat viszik fel vászon helyett egy-egy üvegecske záró fedelére. A feladatot kiötlő felnőtt figyel, csak néha segít be, leginkább az apróbbaknak.
"Gondoldót" készítenek a 6-17-évesek. A kifestett és szebbnél szebb elemekkel díszített edénykékben kékes színű folyadékot látok, annak tetején néhány papírgalacsin úszkál. Ezeket a jó zárást biztosító, ünnepi ruhákba öltözött fedők tartják rabságban. Kívül körbefut egy-egy szalag, azokra papírcetliket fűztek fel. Elkészülten egyik szebb, mint a másik. Mindegyikhez szükségeltetik valami-féle irón is, a nem rendesen kihegyezett is jó.
A használati utasítást az ötletadó mondja el a gyerekeknek. Sajátja éppen olyan nagy figyelemmel hallgatja, mint a többi.
-Vigyétek magatokkal haza és tartsátok mindig elérhető közelségben! Ha az életetek során bármi is gondot jelent a számotokra, vagytok ti olyan ügyesek és talpraesettek, hogy megoldjátok azokat. Amikor úgy érzitek, hogy nagy a feladat és nem bírtok vele, akkor szakítsatok le egy üres cédulát, írjátok azt rá és tenyereitekkel sodorjatok belőle egy kis gombócot.
Nagy a figyelem a hallgatóság körében, mindenki fegyelmezetten várja a folytatást.
-Csavarjátok le az üveg fedelét, dobjátok bele a megírt papírdarabkát és zárjátok a kék víz fogságába. Azért ez nem azt jelenti, hogy ne fáradozzatok a problémáitok megoldásán. Tegyetek sokat azért, hogy a gond ne nyomja a vállatokat. Végezzétek el a napi feladatokat úgy, hogy másnap a kelő nap sugara azok közül már egyikkel se találkozhasson.
-Dehát nekem nincs is gondom! -kiáltott fel Kata.
-Majd lesz.-válaszolt rá jóízűen egyikük a nagyobbak közül és ezen mindannyian jót nevettünk.
Van úgy, hogy az ember rossz passzban van és nem érzi jól magát a bőrében. Lehetnek kisebb-nagyobb nézeteltérések a munkahelyén, otthon a családjával. Érezheti magát elhagyatottnak, haszontalannak. De ahogy telnek az évek, egyre kevésbé születnek meg a gondok, vagy talán nem foglalkozunk annyit azokkal. Szaporodnak mögöttünk jószerével olyan emlékek, amelyek tőlünk függetlenül ügyesen feledtetik az üvegecske kék vízébe valókat. Idővel megtanultunk mások sikereinek, boldogságának is örülni és ez a tulajdonságunk jócskán apasztott gombóccá gyúrandó fecnijeink számán. Mindezek ellenére nem árt egy gondoldót tudni valahol a közelemben. Manapság éppen elég az olyan baj, amelynek megszületéséhez nekünk kis emberkéknek semmi közünk nincsen. Csakhogy ezek sokasága a mi kis vackunk ajtaján kopogtat és jön be, a mi megkérdezésünk és engedélyünk nélkül. Legközelebb megkérem a gyerekeket, hogy közösen készítsenek nekem is egy Gondoldót annak reményében, hogy nem kell gyakran letekernem a fedelét. Még inkább azt szeretném, hogy a mi világunk egy olyan útra forduljon, olyan helyre vezesse az unokáimat, ahol békességben és boldogan élhetik szorgos napjaikat. A most elkészített csodás, díszes dunsztosokat pedig csak akkor keressék elő valahol a polcok erdeinek mélyéről, ha gyermekeiknek mesélnek arról, hogy a papáéknál a filagória alatt egyszer egy nyáron...
