Kenyérsütés csak holnap

 Július 2-án a római katolikus egyház Sarlós Boldogasszonyra emlékezik. Erzsébetet látogatja meg a méhében már Jézust hordozó Szűz Mária. Másnap az asszonyok sarlóval arattak, a férfiak kötötték a kévét.Ezt az időpontot az egyik zsinaton megváltoztatták ugyan, de az aratás kezdete miatt Magyarországon megmaradt a régi.  Innen ered a jelző - Szent Gellért püspök javaslatára- a Boldogasszony előtt, akinek tiszteletére szentelték fel annak idején a falu templomát.

A búcsú napját Mecsekfalu lakossága mindig kellő tisztelettel megünnepelte. Szentmisét Hamar János esperes plébános telt ház előtt celebrált. Ebédkor az ünnepi asztalnál az egy fedél alatt elő, több generáció foglalt helyet. Szépen,lassan elmentek az öregek. Mi már nem látogatjuk annyian Isten házát. Püspöki tanácsadó papunk is meghalt, egyre ritkábban nyitják ki misére a kapukat és kondítják meg a hívó harangokat. A Mária ünnep másnapján már engedélyezett a kenyér sütése, de már régóta a boltból vesszük meg azt.   Lassan a búcsú is elveszítette szépségét, arról csak csendben, magunk között beszéltünk.

Néhány éve mégis történt valami. A patak mentén a pince-soroknál egyre nagyobb rend várja búcsú napján az oda látogatókat. Idén is ott voltam. Ameddig elláttam, a gondozott természet tisztasága fogadott. A széles zöld sáv igényesen lekaszálva, több présház is felújítva, előttük asztalok, székek és padok várják az oda érkezőket.

Béláéknál leültem, hetényi vörös bort kóstolhattam . Másfél éves unoka ott futkorászott előttünk, Ági anyu vigyázó szemei kísérik mozdulatait. Szomorúan említettük meg Irén mamát, akivel tavaly ilyenkor még hosszasan beszélhettünk életünk dolgairól. A szomszédban Zoli tüsténkedett. Szerintem a búcsú ilyetén megtartásának egyik ötletadó gazdája ő. A friss lángos után sós stanglival kínál a menye. Viki a "kis" Endrével beszélget, látom Bence is itt van. Endre hoz egy pohár fehéret, a maga készítette borból. Aranka megjött Németországból, Margittal folytat eszmecserét. András és Marika is megérkeztek. Elnézem, ahogy a frissen megépített drótkötél pályán milyen szabadon gurulnak felszabadultan lefelé, percnyi pihenő nélkül a gyerekek.

Magdiról beszélgetünk, aki hirtelen hagyott itt bennünket. Akik szeretik, fájdalommal gondolnak korai halálára. A szomorú eseményről nem hallottunk a faluban hírt, hát én eleget tettem egy felhívásnak és írtam róla a  számítógépes képernyők helyi oldalán.

"Mecsekfalu szegényebb lett, egyvalaki örökre eltávozott közülünk. Nagy türelemmel viselt betegségeit nem titkolta, őszintén beszél azokról. Mégis váratlanul ért bennünket a halálának híre. Magdi itt született, itt volt gyerek, közöttünk élte meg életét. Majd öt évtizede személyesen is ismerhettem. Közvetlen, kedves, mosolygós teremtéssel állhattam le beszélgetni, amikor néha találkoztunk a faluban. Éhezte a jó szót és a szeretetet, mintha azokból kevesebb jutott volna neki. Érte kondulhat most a harang. Sokunknak fog hiányozni, őrizzük meg jó emlékezetünkben!"

Ezért a rövidke "tájékoztatóért" többen is megdicsértek, köszönetüket fejezték ki.

A diófa félárnyékában pici gyermekével együtt fürdőzik a fiatal asszonyka. Igaz, hogy a kisbabát még pocakjában hordja, a látvány így is szívemet melengető. Johanna készül heteken belül meglátogatni a mi világunkat. Legyen a kis Johanna nagyon szerencsés, ez a búcsúi napsütötte szeretet ragyogja be egész életét. Így szokott ez lenni! Valaki elköszön és átadja a helyét valaki másnak. A kislány időközben megszületett. Nem hiányozhat már a búcsúnk ünnepéről!

  

A pincesor végén sátrak és napernyők alatt népes csapat közé csöppenek. A Tisztelet Komlónak Egyesület tagjai gyűjtötték maguk köré a barátokat, ismerősöket. Szól a zene, Attila énekel. Józsival beszélgetek a rég nem látott hetényi birtokáról. Élettársaként bemutat egy hölgyet, mindketten jól érzik magukat közöttünk. A társaság hellyel és hallével kínál, szívesen ülök le a padjukra. Kevés tésztával és kiadós mennyiségű hússal fogyasztottam el a kitűnő ételt. Kicsit távolabb pörkölt illatozik, felém nyújtott pogácsát fogadok el. A sor végén Antiékat messziről látom, de elfáradtam, visszafordulok. Újra a Papa egykori pincéjénél járok. Két fiatal lány beszélget mellettem, nem ismerem őket. Hát kérdezek. Megtudom, hogy most ballagtak a nyolcadikból, egyikük falumbeli. Örömmel és mosolyogva mondták el, szeptembertől osztálytársak lesznek a Kazinczyban. Elköszöntem tőlük, csengő hangon mondták, viszontlátásra. Lépnék az útról vissza a présházhoz, de messziről maradásra szólít egy kedves, ismerős asszonyka, Judit. Társaságában egy fiatal hölggyel lép mellém. Beszélgetünk egymással mindenféléről. A csinos leányka távozáskor annyit mondott, hogy ezért a tizenöt percért már megérte Pécsről eljönnie, miközben belenézett a miatta rövid időre megfiatalodott szemeimbe. Szó se róla, mondtam nekik szépet és kedveset. Miért is ne tenném? Bókolhatok és udvarolhatok, hiszen eközben és ezen mindannyian szabadon kuncoghattunk.

Közel négy órát töltöttem el a présházak árnyékában, észrevétlenül futott el az idő. Jól éreztem magam, kár lett volna nem eljönnöm. A megjelenéstől többeket távol tarthatott az a tény, hogy a terület konkrét személyek tulajdona. Ezen érdemes elgondolkodni. A sok kedves ismerőst látni és velük beszélgetni, nekem mindenképpen örömet jelentett.
Van azért még mit tenni. Kuckójukból kimozdítani segíteni azokat az embereket, akiknek csak egy személyesen átadott, hívó szóra van szükségük. És azokat is, akik még nem tudják, hogy egy közös ünnepen való részvétel a kölcsönös megtiszteltetés záloga és megjelenésük nemcsak lakótársaik, de önmaguk megbecsülésének is forrása.   

Határozatlan idejű ?

Életvitelem szerint nincs igazán szükségem a személyi igazolványra, mégis zavart az, hogy lejárt passzust hordozok a tárcámban.  A vírusos helyzet enyhítésekor gyorsan szerét is ejtettem annak, hogy az illetékes hivatalnál megjelenjek és a hiányt pótoljam. Nagy fiam már rendezte is, hogy egy csinos hölgy két sorszámot adjon a kezembe. Kettőt, mert a kedvező parkoláshoz szükséges papírom az utolsó heteit rúgta.

Leülök és várok a szabályoknak megfelelően, maszkkal az arcomon. A csendet egy kislány tünteti el, futkorászik és kacérkodva mond ellent édesanyjának. Nem sokáig koptattam a széket, a kijelzőn  megjelent az egyik sorszámom. Leülök a jelzett ablak elé, az ügyintéző mindkét cetlit átveszi tőlem, mondván, hogy ezt is, azt is ő készíti el. Átadom a Parkolási Igazolványom megújításához szükségesnek vélt papírjaimat, azokat hosszasan tanulmányozza. Orvosszakértő, bíró, kormányhivatal dokumentumai ezek, igazolandó, hogy a visszalévő éveimben visszafordíthatatlanul mozgássérült vagyok. Valakit felhív, talán a hivatkozandó dokumentumról beszélnek.

Ezután fényképet készített rólam. Bejövetelemkor megfésülködtem, talán a maszk fel-és levétele nem kuszálta össze a rendesen fehéredő frizurámat. A cserélendőkön elég furcsa képet vágok, úgy nézek ki, mint aki tart valami keserűtől, rossztól. Nosza, akkor most mosolyogj, szóltam gondolatban magamhoz. És sikerült, egész jó, meg vagyok magammal elégedve! Nem lehet homokból várat építeni, mégis derűs arccal tekintek a jövőbe.

Elkészült a parkolási igazolványom. Érvényességi ideje nem korlátozott, használhatom a mellkasomban lévő kütyü utolsó dobbanásáig. Milyen jó is lenne, ha ezt a kedvezményt gyakran igénybe is vehetném. Kimozdulnék, csavargóként járnám kis hazám kies tájait?

A személyi helyett egy igazolást kapok helyettesítésképpen. Az igazit majd hozza a postás. Rövid idő múlva meg is teszi. Csakhogy ez nem végleges. 2080. január 1-én lejár, újat kell csináltatnom...

Elkezdtem számolgatni. 132-éves leszek, amikor ismét meg kell látogatnom Valériát -ha ő teljesít éppen szolgálatot- a hivatalban, új igazolvány megszerzése céljából. Vajon hogy fogok kinézni? Lehet-e még rólam azonosításra alkalmas fényképet készíteni? Mi minden fog velem történni az elkövetkezendő hatvan év alatt? Csokornyi kérdés bújik elő belőlem. Miért nem lehetett most véglegesen a zsebembe tenni ezt a személyit, mint az előzőt? Ha jogszabály írja elő, azt miért nem igazítják az élethez? Másra már nem is vagyok kíváncsi. Megkísérlem a nevem mellé tűzött távoli dátumot feladatként kezelni. Hat évtized, nem is olyan sok az, nem is olyan távoli. Magammal csak megegyezek valahogy, ám a körülöttem élőkkel szemben mégis csak feltételt támasztok az elképzelésemmel kapcsolatban. Aki ismer engem és szeret, annak megtiltom, hogy előttem ördögökkel vagy angyalokkal találkozzon. Kínlódja végig, vagy sok-sok örömmel tarkítsa a hosszú időt velem együtt. Ellenkező esetben engedje meg nekem, hogy halkan, csendben, soron kívül lelépjek a még érvényes személyi igazolványommal együtt. Ennek módját még nem ismerem kristálytisztán. Feltételezem, hogy egy szál rózsa leszakítása után fényre lépek az árnyékból, még bepillantok a házikóba, a gyerekek birodalmába, majd hirtelen eltűnök a szivárvány hídja mögött.

2080. január 1-én pedig akinek ha mégis eszébe jutok, vagy nagy véletlenségből ezeket a sorokat olvassa, nyugodtan tegye fel a "Hogy vagy?" kérdést. Már most tudok válaszolni rá:

   -Köszönöm szépen, régóta csendesen, jól vagyok. Csak ne kellene már megint az érvényességi idejét éppen ma elveszítő igazolványom miatt a hivatalba becsoszognom!

                                                                                                                                                           

Tudatos rendetlenség

Magyarországi bankjegykiadó automatából havonta 150.000 Ft összeghatárig díj és költség felszámítása nélkül vehetek fel pénzt a bankszámlámról. A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvény ezen módosítása 2019. március 01-én lépett hatályba. Az én OTP bankom ezt a változást hirdetményében tette közzé az internet hullámain. Tájékoztatója arról szól, hogy mint számlatulajdonos, nekem bármely fiókban, vagy OTP direkt internetes szolgáltatáson keresztül nyilatkozatot kell tennem, mely bankszámláim esetében áll fenn a törvény által adott kedvezmény. Mi tagadás, nem jellemző, hogy a törvényeket, vagy bankok hirdetményeit lázasan kutatnám a neten. Levélben se kaptam erről tájékoztatást a pénzügyi szolgáltatómtól.

A 2009.évi LXXXV. törvény 2014 év decemberében a készpénzfizetés díjmentességét megszüntette. Később kedvezményeket adott a vakoknak és gyengénlátóknak. Újabb két év telik el és 2018. szeptember 1-től a mozgáskorlátozottak, valamint a gondnokság alatt állók örülhetnek a törődéssel.

A százötvenezer forint felvételének díja és költsége havonta cirka 2000 Ft. Van ez az összeg akkora, hogy fontossá tegye landolásának helyét. Nem véletlen a törvényalkotók gyakori visszatérése e kényes területre. Nekem csak egy számlám van, arra utalják a nyugdíjamat, amely a megélhetésemet szolgálja. Miért is kell akkor nekem nyilatkoznom, jól tudja ezt a bankom is. A fióknál, ahol előfordulok, nem írták ki nagy betűkkel ezt a változást, de az ügyintézők se súgták a fülembe. Erre utaló cetli az automatáknál nem keltette fel a figyelmemet a tennivalómra. Nem felejtik viszont soha el a tájékoztatást a legszebb, legjobb, legkedvezőbb hitelfelvételi lehetőségekről.

Mivel a segítő szándékkal megalkotott törvény végrehajtása forintokat emel ki a bankok zsebéből, érthető-de el nem fogadható-a bankok hozzáállása. Havonta vizsgálja nyilvántartása alapján az ingyenes pénzfelvétel jogosságát, ám a kisujját sem mozdítja tisztes tájékoztatásra. A későn ébredők talán még ma sem tudnak a kedvezményekről és a bankok buja extraprofitját növelik. Ez a jelző talán már nem is táncol pengeélen, mert van egy törvény és nincs végrehajtva az alkotó akarata. Pedig azt illene megvizsgálni, ellenőrizni, szükség szerint intézkedni!

Ha majd egyszer én alkothatnám a szabályokat, akkor a bankokat nagyon egyszerűen csak arra kötelezném, hogy havonta 150-ezer Ft. felvételéig tessék az ügyfeleket ingyen kiszolgálni. Még le is ellenőriztetném, elég sokan koptatnák irodáimban az asztalokat. Igaz, épp a napokban jelentette ki egy a sok államtitkár közül, hogy a kormány figyelemmel kíséri az elfogadott törvények utóéletét. Ez úgy lehet igaz, ahogy nekem lennének irodáim. Azután  nem felejteném el a sokakat érintő változtatásokat megjelentetni a ajtóban, rádióban, TV-ben. Felületes tudásom, vagy inkább a csend miatt 2018. szeptember 1-től sokáig hozzájárultam ahhoz, hogy a bankárok osztalékkal tömhessék zsebeiket. Több is veszett Mohácson" szól a mondás, de Mátyás király után kialakult "rendetlenségért" nem engem terhel a felelősség.