A Körtvélyes városrészben élő emberek többségét talán már nem is foglalkoztatja a márciusi lakástűz. Az érintett lépcsőházban lakók életét azonban alaposan felforgatta. Két lakás gyakorlatilag kiégett. A többi azóta talán megszabadult a mindenbe beleülő koromtól és füsttől.
Ez a város tele van panel épületekkel. Köztük másfél tucatnyi középmagas. Sokat közülük akkor építettek meg, amikor nagyjaink már jól tudták, hogy a Liász-programból nem valósul meg semmi. Arra mégúgy nem számított senki, hogy néhány évtized múlva ezek a nagy házak tele lesznek üres lakásokkal és napi gondokat fog okozni a szolgáltatások ellenértékének, a fenntartási-felújítási költségek forintjainak előteremtése. Őszintén szólva nehezen várható el ilyen körülmények között a menekülési útvonalak, száraz felszálló vezetékek, hő- és füstelvezető rendszerek, tűzoltási felvonulási területek tűzvédelmi viszonyainak rendezettsége. Miért is lenne rendben a lakások megelőző tűzvédelme? Időzített bombákon élnek az emberek? Ez is előfordulhat. Ám itt van a tűzoltóság, aki majd gyorsan és hatékonyan beavatkozik, megelőzve minden nagyobb bajt és tragédiát.
Csakhogy a megye tűzoltóságai közül leginkább a mi városunk tűzoltóságának jól hasító élét csorbították ki, önállóságától való megfosztással és létszámának csökkentésével.
Azon a napon a teljes egység kivonult a helyszínre. A fecskendő egy rajjal, valamint a magasból mentő gépjármű. Vélhetően megkésett tűzjelzés miatt fogadta kiterjedt lakástűz a legényeket. Felderítés, mentés, tűzoltás előkészítése, beavatkozás, körülhatárolás, eloltás, utómunkálatok. Ezek a dolgok elfogadott sorrendje és mindegyikre sor került. A messziről is látható, sötéten gomolygó füst két nyugdíjas tűzoltót is leriasztott. Az ő segítségükkel került fel a tűz szintjére a gyorsbeavatkozó és megszerelésre a létra sugara.
A Pécsről érkező három piros autó legénységének igazán csak izzó parázs és lángok nélküli aprómunka maradt. Érkeztek még mentők és rendőrök is szép számban, helikopter is landolt. Két személyautó a katasztrófavédelemtől gurult idáig. Utasai nem tudom mit tettek, de az biztos, hogy a másnapi sajtóban jól eladták magukat. Én mindenesetre felhívtam a komlói tűzoltókat. Nem az eset körülményeiről beszéltem. Ha jól emlékszem a munkájukat dicsérő Vörösmarty gondolatait kértem kölcsön, sokkal többet nem is szóltam.
Azt pedig csak reméltem, a fiúk nem arra vártak -már a szerekben ülve-, hogy a riasztás végre megérkezzen a központból, engedélyezve a szertár kapuinak kifelé nyílását. Remélem, még mindig önállóan mondhatják: "Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk."
