Eltörött a hegedűm

     A "száraz fa" mindig a barátok és ismerősök között szólalt meg, eltérően színes környezetben. Lehetett az egy közösségi épület vagy hétvégi kiskert, akár a születésnapján meglepett ember családi háza is. A hegedűm gyakran kapott játszótársnak másik hangszert, legtöbbször a harmonikát, billentyűst, gombost, szájjal megszólaltatottat. Akárhogyan is történt a zenés összejövetel, a társaságot minden esetben megtalálta a legszebb hangszer, az énekszó. A sok-sok magyar nóta mellett ritkábban, de helyet kaptak a népdalok, operett slágerek. A hangommal legtöbbször csak akkor segítettem be, ha a dallamban, vagy szövegben bizonytalanságot észleltem. Egyébként örömmel hallgattam a társaság előadását még akkor is, ha az erősebben zengett a kelleténél, vagy egy-egy hangjegy elszabadult a -soha ott nem levő- kottában leírt helyéről.

Valakinél mindig volt egy fényképezőgép, az események sorra meg is lettek örökítve. Csokorba is kötöttem a képeket és azokkal örömmel díszítem ezeket a sorokat. Körülbelül tudom, hogy mikor, mi okból és kikkel tölthettem el néhány órát kikapcsolódva, szabadon. Igyekeztem az események rangjának méltó módon öltözve kezembe venni a vonót. Előfordult, hogy annak szálai közé papírpénzt fűztek a prímásnak, de ezt mosolyogva, soha, senki nem vette komolyan. Egy pénzt raktam el, egydollárost. Ma is a tokban van, a gyanta pajtásaként.

 

   Ha időt töltök annak idején a hegedülni tanulással, vihettem volna többre is. Húzhattam volna valamelyik színházi zenekarban, vagy bármelyik másikban, de ennél több nem volt bennem. Meg is voltam elégedve ezzel, tudtam, hogy nem kerülhetek soha a jólesően irigyelt nagyok közé. Mégis elsőhegedűs voltam, olyan, amilyen. Még akkor is, ha csak nekem volt kezemben ez a hangszerek egyik királya. 

Sajátos prímás voltam. Játszottam is: Húzd rá prímás, betyár a kedvem. Húztam volna, hogy Éjszakázó ember vagyok..., de senki nem kérte, soha. Pedig a kedvenceim közé tartozik. Ha most a kezem ügyébe kerülne a hegedűm, Dankó Pistát idézném meg: Eltörött a hegedűm, nem akar szólalni. Pedig hát volna  miért és kinek húzni a vonót. De a karom nem fogadna szót!