Családfa

   A puzzle képeket "összezúztam" és az ezernyi apró darabokat betasakoltam. Egyszer hadd rakosgathassa össze az, akinek erre kedve támad és időt is tud áldozni rá. Pisa a ferde toronnyal, a Colosseum és a Táltos újra az álmukat alusszák. A megismételt felépítésükhöz többen lássanak hozzá, mert a közös munka jóleső szórakozást is jelent.

 

   Üresen maradt egy nagyon szép keret, mit csináljak vele? Túl sokat nem törtem ezen a fejem, régtől tervezett feladat jutott az eszembe.  Előkerestem azt a dossziét, amelyben őseim adatait őrzöm. Köszönhetem azokat unokabátyámnak és apósom kitartó kutatásának. Megvolt a terv és hozzá minden eszköz. Egy csendes sarokba húzódva nekiláttam e munkának.

 

   Jómagam és feleségem apai-és anyai ágát bal-illetve jobb oldalra helyeztem el, alattuk középen a mi kapcsolatunk, házasságkötésünkkor készített fotó kapott helyet. A kép alján három gyermekem látható a családjaik környezetében.  Legfelül középen a "CSALÁDFA" cím olvasható egy terebélyes fa lombkoronájában. A fa gyökerei helyére Levente unokám festményét  helyeztem el. Teremtés, felhő, fény és még sok minden kiolvasható a képből. Úgy gondoltam, hogy a népes famíliákkal, azok sorsával jól összeegyeztethető ez a szép, a fantáziát szárnyalni engedő színes alkotás. 

   1691 a legrégebbi évszám. Ükapám ükapja a Thüringia-i Eisfeld városkát otthagyva próbált szerencsét, asszonyával és gyermekével kelt útra. Laskafalva/Ceminac/, Bonyhád, végül Sásd voltak a család állomásai, ahol megszületett Édesapám. Alsószénégető/Burgenland/ Egyházasfalva, Sopronkövesd, Kisgyula/ma Belvárdgyula, ahol Édesanyám született/, Pécs, Magyarlukafa települések adtak otthont anyai ágam családjának. Magyarszék és Mecsekfalu azok a falvak -ezekről tudok-, ahol feleségem szülei és az ő ősei éltek. A férfiak sorában a keresztnevek gyakran megegyeznek. Az édesanyák nevei annál színesebb csokrot alkotnak. Le is írom őket apám, anyám, apósom, anyósom sorrendjében: Catharina, Elisabethe, Margaretha, Terézia, Katalin, Rozália, Erzsébet - Júlia, Ágnes, Teréz Mária - Klára, Éva Teréz, Mária, Katalin - Teréz, Teréz, Anna, Hermina. Van közöttük ismétlődő, de senkit nem hagyhattam ki. 

Minden lakhelyről -nem igazán korabeli- képeket illesztettem az érintett családokhoz. Ezek talán érdekesebbé tették a családfámat. Igyekeztem azt csinosítani a néhány apró fehér foltra biggyesztett virágocskával. Igazán széppé -nekem inkább gyönyörűvé- mégis csak azok a fénykép-másolatok tették ezt a családi összegzést, amelyekről felém tekintenek a személyesen soha nem ismert emberek, a régen nem látott és ma már csak emlékeimben élő kedves rokonok, Édesapám és Édesanyám, de leginkább az én családom, annak mind a tizenöt tagja. Rátekintek a már üveg mögötti, bekeretezett családfára és megállapítom, hogy a minőségükben kifogásolható fotó-másolatok egy fikarcnyit se vonnak le az általam elkészített családfa értékéből, mert azokat én a legjobbaknak látom. Jól van, talán az alsó harmadában túl sok a látnivaló, egy kicsit zsúfolt is ez a terület, de hát az elképzeléseimből nem akartam jottányit se engedni.

 

   Téglalap alakú, néhány kiló, cirka egy négyzetméter. A szívemben bőven elfér, de melyik falra és milyen szögre akasszam?

Dallam cseng

 

 "Medvetánc, pilleszárny,

Tört az emlék, az ember,

Dallam cseng, hangfoszlány,

Volt egy régi december."

   Így szól a dal, fülbemászón és a TV képernyőjén peregnek előttem a rajzfilm kockái. Zenés fantasztikus kalandfilmet készítettek Anasztáziáról, II. Miklós orosz cár negyedik gyermekéről és az őt körülvevő világról. A film zenéjét David Newman szerezte. Bevallom, hogy korábban soha nem hallottam felőle. Muzsikáját meg is dicsértem a nagyobb unokák előtt és kifejeztem igényemet arra, hogy egyszer majd eljátsszák ezt nekem. A lányok a zongorás tanévek végén vizsga-faladatként mutatnak be egy-egy darabot a játékokat kíváncsian és érdeklődéssel hallgató közönség előtt. Ebben az esztendőben Newman kedves dalára esett a választás. Közösen szólaltatták meg a hangszer húrjait.

 

   Anasztázia, ez a cserfes, mindig vidám hercegnő soha nem lehetett felnőtt, életét az egész családjával együtt oltotta ki az erőszak, a rút és balga hatalom. Ezért  jut eszembe a fülbemászó dallamok ellenére -akárhányszor is hallom a keringő felcsendülő hangjait- a fájdalom, az elmúlás, az értelmetlen halál.

 

   A tanév végén megtartott bemutatón nem voltam jelen, arról egy felvételt se volt szerencsém látni és hallani. Hónapok teltek el, amikor Eszter és Emese leültek a nagyszobában a zongorához és négykezest játszottak. Ígéretükhöz hűen Anasztázia táncos dalát. Régen nem gyakorolták, de kevéske félrebillent ujjacska ellenére nagy örömmel hallgattam végig.

 

"Lágy a kéz, melengető,

fú a hó, fényes trojka jő,

Páros táncot jár a nép.

 

Érdekes, a hercegnő és az ő sorsa most eszembe se jutott. Csak az, hogy én mennyire szerencsés ember vagyok.