A legegyszerűbb megsértődni

Egy órán belül tudtam -mert azért falu ez a város-, hogy ma egy " fontos embert " megsértettek, ezért hát leveszi a csapatról a kezét. Arról a csapatról, amelyik már elég régóta töltötte meg sportot szerető közönséggel a csarnokot. A kézilabdás fiúk tisztességgel teljesítettek annak dacára, hogy a többször is elhangzott ígéret ellenére a betevő falathoz szükséges forintokat is alig kapták meg. Kiestek az élvonalból. Ilyen az élet. Szeretni fogjuk őket a második vonalban is, elvégre a mi gyerekeink. Leszegényedő világban élünk, csak kevesek privilégiuma a gazdagodás, talán jobb is az alacsonyabb osztály, ott negyedannyi pénzből is ki lehet jönni.

     Annyi azért ugye van? Akarják, hogy legyen? Vagy menjenek ezek a fiatalok a szélrózsa minden irányába? Nem ők lesznek az elsők! Volt egyszer egy atlétikai szakosztály is. Van jó asztalitenisz, első osztályban, fűtetlen teremben, fillérek nélkül, idegenben játszható hazai meccsekkel. Van foci is, gyengécske, NB III-as, 100 nézős. A sértődött nem vette le róluk a kezét, még élnek. Mi van a régi - minden iskolát és munkahelyet megmozgató- tömegsporttal, városi, járási, megyei szpartakiádokkal? Vagy talán nincsenek munkahelyek és iskolák? Egyáltalán törődik valaki hivatalból városunk sokszínű sportjával? Nekem nem úgy tűnik!

Itt van például a kézilabda. Valaki azt mondta, hogy leveszi róla a kezét. Hogy is van ez? Talán a játéktéren kívül születtek a jó eredmények? Az eseményeket külső erők idézték elő? Akkor az is elképzelhető, hogy ez a jótevő kéz már korábban eltávolodott a csapattól, most csak egy ürügy született a kijelentéshez, a sértődöttség.

    Ez esetben viszont egy kérdés marad, mégpedig az, hogy a város sportjának életét hathatósan befolyásolni tudó "fontos embernek" van-e jogosítványa arra, hogy közügyekben -mert a sport hát az - megsértődjön? Véleményem szerint nincs! Ha mégis megteszi, hát menjen a legközelebbi házfal tövébe, snúrozni!

Nekem eszembe jutottatok

   A Regál Anti talán meggondolatlan volt. Akkor ott Keresztes pusztán, annál a tűznél megszületett a megye hivatásos tűzoltóinak hősi halottja. Emlékét egy tábla őrzi a laktanyában. Történetét a szolgálatba jövők már nem is ismerik.

   Bizony így fog feledésbe menni annak a három fiatal fővárosi tűzoltónak a tragédiája is, akik éppen három éve haltak hősi halált az egyetem alagsorában.

Valamikor a bármilyen szempontból is "érdekes" tűzesetekről feljegyzések, vagy tanulmányok készültek azért, hogy akiknek kell, okulhassanak belőlük és azért is, hogy ilyen, vagy hasonló esetek ne fordulhassanak elő.

Az akkori tényszerű adatok és néhány vélelmezett verzión túl a sajtó leginkább arról papolt, hogy a főigazgató minden áron felelősnek akarta kinevezni Budapest és Magyarország legfőbb tűzoltóját, megfeledkezve arról, hogy ő a fővárosi közgyűlés gyereke, ezért általa csak igen körülményesen bántható. Ez a két ember köztudott, hogy nem szereti egymást, ez nem is kötelező. Az viszont igen nagy baj, hogy nem képesek értéket teremtő, együttes munkára. Ennek évek óta kárát látja az ország tűzoltó társadalma. A főigazgatói elképzelésből nem is lett semmi, a hullámok elcsitultak.

Bennünket pedig - a tűzvédelemért valamit tevő szürke kis embereket - érdekelne még néhány kérdésre adott őszinte válasz;
   -Volt-e elég szakmai ismerete, gyakorlati tapasztalata a tűzoltás-mentés irányításában az igen fiatal tűzoltás vezetőnek?

   -A beosztott állomány képzésében kellő szerepet kap-e a váratlan -pánik kialakulását előidéző- helyzetek feldolgozása?

  -Volt-e helyismeretük, mikor jártak az egyetemen, annak megelőző-és mentő tűzvédelmi viszonyainak megismerése céljából?

   -Mikor járt ott a tűzvédelmi hatóság és mivel foglalkozott az ellenőrzései során?

   -Hogyan látja el feladatát az egyetem tűzvédelmi szervezete?

  -Ki, mikor, miért, mire, hogyan engedélyezte a lőtér működését, mi volt a szakhatóságok állásfoglalása?

   -A gumi falban akármilyen fegyver használata nem okoz tüzet, megengedték ezt a szabályok?

   -Gumi tüzének oltására alkalmas eszköz miért nem volt a helyszínen?

   -Volt-e a lőtérnek biztonsági-irányfény világítása, természetes, vagy mesterséges szellőzése?

   -Az első információk között elhangzott, hogy ember nincs a lőtéren. Igaz, hogy a tűzoltó az élete kockáztatásával is teszi a dolgát, de miért kellett az alagsor mesterséges kiszellőztetése előtt oda bárkinek is tűzoltást előkészítő munkát végeznie?

Mindegyik kérdés szüli a további sok-sok megválaszolandót. Én kíváncsi lennék a válaszokra, ám sokkal fontosabb, hogy azokat a naponta harcba induló tűzoltók kapják meg.

A tűzesetről készített jelentések és értékelések tartalmában nem tudott konszenzusra jutni a katasztrófavédelem és a főváros. A hasonló esetek megelőzésére tett, állampolgárok által is megismerhető intézkedések általánosak, a tűzoltók életére folyamatosan érvényesek voltak és lesznek is.

   A hősi halottak temetésén egy nagy ember azt mondta, hogy csak azok halnak meg, akiket elfelejtenek.

   A hullámok elcsitultak, de a tragédia sebei gyógyulatlanok. Kedves három cimborám, bajtársaim, nekem eszembe jutottatok.

Ezen a napon

   Ezen a napon úgy ébredsz fel, mint az ölyvvel álmodó kacsa és joggal bizakodsz abban, hogy ennél rosszabb nem lesz a huszonnégy órád.

Ezen a napon kétszer kérsz embertársaidtól segítséget és az egyiktől ideges, kapkodó, kötelező, gyenge, -kérjen időpontot- míg a másiktól határozott, önzetlen, erős támogatást -azonnal hozd a gyereket- kapsz.

Ezen a napon mar a bizonytalanság és a kiszolgáltatottság érzése lelkednek tágas termeit albérletbe kiveszi.

Ezen a napon a kedvesnek tetsző szó is jólesik és a régen látott cimborák félmondatai is gyógyító sugarak.

Ezen a napon a jól ismert féltéssel alaposan megpakolod batyudat, ne vihesse azt könnyedén senki tovább.

Ezen a napon estére eszedbe jut Jézus szeretete és a régtől hanyagolt, Istenben való hited.

Pille tánc

Eléggé nehéz volt ez a nap. Jóleső érzés leülni. Este van és csend. Nyomott a levegő, nyugat felől lehűlés érkezik.

Valaki megint szerencsétlenkedik a faluban, tüzet gyújt, mindent bebüdösít. Erzsi szól, erősödik a szél, becsukom az ablakokat. A Bálint nem alszik otthon. Eszter és Emese a Balatonon nyaralnak.

Hiányérzetemet pótlandó - ahogy ezt korábban mondtam - , megkülönböztetés nélküli szeretettel nézegetem a sok-sok képet, amelyeken az én tündéreim egy ártatlanul gyönyörű világba csalogatnak bennünket.  

Pille tánc

Kertünkben a kispadon, mint gerendán
a tornász művész, táncol valaki.
Két lépés és még egy, majd billen,
bizonytalanul földre, a fűre lép.
Szárnyai segítsége nélkül újra kezdi,
egyre bátrabb, ügyesebb és türelmesebb.
Vele szemben a túlsó végre
másik lepke, kisebbecske száll,
vár egy kicsit s ingadozó léptekkel
Ő is táncba kezd.

2008