" Ő az áldozata a belső elhárítás és a nyomozók közötti harcnak, mert olyan szövevényes bűnügybe nyúlt bele, amelyet rendőrök követtek el. A belső védelmi szolgálatot vezető tiszt bankot rabolt szolgálati autóval és fegyverrel. A korábban elismert bűnügyi osztályvezető a bűncselekményt amatőr módon követte el. A bank kamerája olyan rossz minőségű felvételt készített, hogy antropológus szakértőt hallgatott meg a bíróság, aki szerint az elkövető álla lehet a gyanúsítotté, de nem azonosítható. A banki alkalmazott sem tudta azonosítani annak ellenére, hogy arcát szabadon látta. Ugyanez a felvétel több nyomozó számára viszont arról árulkodott, hogy vélhetően az őrizetbe vett bajtársukat rögzítette a kamera. Az ügyben bizonyítékként merül fel egy nagy áruház kamerája is, ám a felvételen két időpont is szerepel. Segítség lenne, ha az üzletház kamerája előkerült volna, de az üres és onnan mindent elloptak. Megkérdőjelezhető bizonyítékként felvetődött az is, hogy az elkövetést megelőző három hónappal korábban, fogva tartott rab kapott pénzt azért, hogy a későbbi cselekményt bevállalja. Bűnügyi zár alatti betétkönyvből vettek fel pénzt, amelyhez a vádlott hozzáférhetett. Ártatlanságot bizonyíthat egy favágásról készített filmfelvétel. Bárkié lehet a leginkább értékelhető DNS minta, amit egy olyan kilincsről vettek, amelyet az állítólagos rabló meg sem fogott. Megbírságolták a szakértőt. A bizonyítékoknak nincs átütő ereje. Szemtanuk szerint más volt az autó színe. A guminyomokat más autó is otthagyhatta. A cipőnyom se biztos. A cipő színe fehér, vagy szürke. A szagminta alapján a kutya nem jutott el a gyanúsítottig. Le kell mérni, hogy milyen magasan van a kilincs. Az elrabolt pénzösszeg jelölt nagysága változó: 200 000 Ft, 280 000 Ft, 300 000 Ft, 258 000 Ft. Az ítélőtábla nem engedélyezi a 15 millió Ft. értékű óvadék ellenében történő szabadlábra helyezést a szökés, bizonyíték megsemmisítés és az elrejtőzés veszélye miatt. A bűncselekmény elkövetéséért kiszabható büntetés: 3-7, 15, 5-10-évig terjedő szabadságvesztés.
A 2010. május 10-én történt bankrablás gyanúsítottja egy rendőr, akit korábban a bíróság jogerősen elítélt egy kocsmai verekedés miatt. Felettesei az állományban hagyták. Rendőrkapitányságon bűnügyi osztályvezetői beosztásban szolgál, majd belső védelmi szolgálatot vezető tisztként dolgozik. Feleségétől érdekből válni kíván, hogy a házasságon kívül született gyermeke után kevesebb tartásdíjat kelljen fizetnie. 200 000 Ft-os fizetése felét folyósítják, ebből 30 000 Ft. a tartásdíj. Otthonában két kiskorú gyermeke van. A kisebbik a formai válás után születik."
A rendőr megkezdte rácsok között eltölteni harmadik évét. Minden, amit róla leírtam, tulajdonképpen idézet a híreket közlők tollaiból, olvasható az interneten is. Története akár regénybe is illő. Mennyi olyan részlet van, amit ki kellene dolgozni és mennyi összekuszálódott szál, amiket kibogozni!
Az igazságszolgáltatás malmai ma lassan őrölnek, de ennyire lassan? A garathoz vezető útján nagyon nehezen tisztul a mag. És onnan hol van még az út vége, a liszttel megtöltött zsák? A jó molnár hófehéret őröl. Ügyel arra, hogy csak a kenyérnek való kerüljön a pékhez. Tisztán dolgozik és becsülettel mér. Határozottan és gyorsan teszi a dolgát, tudja, hogy az állandóan megújuló élet az maga, amit a távolodó szekerek visznek.
A cikkekből kiollózott mondatok szerint baj van a malomban. A molnár nem figyel és piszok is kerül a garatba, így a liszt már nem hófehér. Ezt még a szekerek is tudják és a göröngyös, rögös úton nyikorgó kerekekkel panaszolják el a világnak.
A bíró, vagy az általa alkalmazott szabályok nem képesek rendet tartani a tárgyaló teremben. Lassan érthetetlenné válik ennyi idő után az ügyészi magatartás a vád fenntartása, vagy a fogva tartás vonatkozásában. Az ügyvéd helye és szerepe a cikkek tartalma alapján nem értékelhető, a történések szerint olyan sokat nem tesz. A rendőr munkatársak vélelme az azonosítással kapcsolatban érdekes és meglepő, különös tekintettel arra, hogy a vádlott koncepciós perről beszél.
Én leginkább arra lennék kíváncsi, hogy a vádlott a szolgálati évei alatt milyen viszonyban élt a nő munkatársaival, beosztottjaival és feletteseivel? Hiszen az összegabalyodott, kusza ügyek rendezésében, azok összefüggéseinek megismerésében nagy segítséget jelenthet a nő. Nem véletlen a mondás: Keresd a nőt!
Erről jut eszembe! Keresnek egyáltalán más, lehetséges elkövetőt? Befejeződött végre tisztességgel a bűnügyi szemle? Letiltották az ellopott betétkönyvből a további kifizetéseket?
Most már igazán érdeklődéssel figyelem a védelmi szolgálatot vezető tiszt sorsának alakulását. Érdeklődve várom a következő tárgyalási napot, vajon előkerül ezen egy fiók mélyéről a szokásos, eddigiektől eltérő új fejlemény?
Kíváncsi vagyok arra is, hogy mi lesz az a végre bizonyított adat, ami alapján elmarasztaló ítéletet hoz a bíró?
Mi lesz, ha felmentik, ez esetben kik fognak tőle bocsánatot kérni? Kap-e tisztességes elégtételt?
Amennyiben hibáztak, nem tették-e mára helyrehozhatatlanul tönkre az életét?
Ha kopog az otthoni ajtón és belép azon, megismerik-e a gyermekei?
