A festményen egy tarka cica felegyenesedve nyújtózkodik egy felette repkedő pillangó felé. Talán nem elkapni akarja jobb mancsával, csak köszönteni. Talán a lepke is így van ezzel, de azért tartja a biztos távolságot. Mindketten derűt sugároznak és mosolyt fakasztanak a képet szemlélő arcára. Ehhez minden bizonnyal hozzájárul a napsütötte tarka környezet is.
A szájjal és lábbal festők képeit gyakran nézegetem. Legtöbbről az első pillanatban észrevehető az öröm és a bizakodás, a jövőbe vetett hit. Csak tanulni tudom tőlük a pozitív gondolkodást.
-Nos, lányok, mit mond nektek ez a kép? -emeltem fel nagyobbacska unokáim felé Cazes Elodie szájjal festett kedves remekét. Majd a kezükbe adtam azzal a kéréssel, hogy arról az elsőként eszükbe jutott tíz szót írják le a levelezőlap hátoldalára. Az egymástól függetlenül megoldott feladathoz azután társítottam az én tízemet. A szavakat összehasonlítottam. Úgy éreztem, hogy a lányok a gazdag lelkükből egy-egy nagy maréknyit nekem ajándékoztak.
Megegyeztünk abban, hogy egyszer majd faragunk -ki-ki a sajátjából- egy versikét a szavainkból, mindenféle kötelezettség nélkül, szabadon.
A fenti sorokkal kicsit ismételgettem magam, de hol van az leírva, hogy a korábbi, kapcsolódó bejegyzésemet látta-e, láttad-e már?
Én ráérő ember vagyok, meg aztán az alkalom is gyorsan bekopogott, hát teljesítettem a beígért feladatot. Esztit köszöntöttem születésének évfordulóján. Kicsi felnőtté vált, mégis azt kértem játsszon még, maradjon gyerek. Nem mondtam, de kívántam, hogy az ő tíz kicsi szava mindvégig legyen kísérője életének hosszú-hosszú útján!
Tíz kicsi szó
A nyár és az ősz karöltve sétál,
együtt várják a telet,
be sem engedik a naptárba, ha lehet.
Holdanya csak játszott velünk,
amikor csillagot dobott fel az égre.
Mert a csillagocska minket választott,
velünk a napfényt és szabadságot.
Meg is találta őket nálunk,
a hideg űrtől hát elköszönt,
hozzánk gyorsan leköltözött.
Az évszakok randevúztak akkor is,
amikor velünk ez a csoda megtörtént.
Gazdag érkezett, mosolyt hozott eleget
és örömet, fogyasztjuk is, amikor lehet.
Kíváncsian, törékeny száracskával,
friss hajtásait, szirmait dugdosva
bújt elő a kis virág.
Tizennégy éve már, gyökereit mélyre ásva,
szirmait kibontja, egyre csak nő,
erősödik ő, lassan egy nő!
Körülötte barátság és szeretet.
A kérdés már csak annyi, gyerek-e még,
csitri, fruska, mert az évek futnak,
ez a fránya idő bizony nem lusta.
Ifjúság madara száll és csőrében ma itt
a megfontoltság, felelősség komoly ágai.
Igen, fogadd el, de módjával!
Legyél te még kicsit gyerek!
Emlékszel a cicára, pillangóra, a képre,
tíz szavukat festettem ki, szépre?
Köszöntelek Eszter, tündérek közt elsőt!
Amit a múltkor adtál, nagy ölelést,
jócskán akad belőle még,
abból adok most szeretettel vissza én.
Eszternek születésnapjára, 2019. október 24-én, sok szeretettel a papától.
