Kora-tavasz ajándéka

Nem igazán van választási lehetőségem a versfaragást illetően. Kötelező, örömmel teljesítendő feladat ez számomra. Mindegyik unokám érkezését nagy szeretettel vártam, a versszakok papírra vetése mégis eltérő energiát igényelt. Ezen nem is csodálkozok. Változó körülmények között éltem meg a kicsik érkezését, közben majd tizenhat évet öregedtem. Költőnek is csak mondvacsinált voltam és vagyok, ez most ilyenre sikeredett:

Kora-tavasz ajándéka 

 

 Cirógat már a napsugár, ébredezik a világ,

felemeli fejét kertünkben a virág.

Tavasz van ismét, a sokadik már nekem,

megérkeztél és az első lett ez neked.

 

Azt mondják, szerencsés szám a hetedik, 

unokáim száma veled már a hetedik.

Születésed napja márciusban a hetedik,

mondja ezt nagyapád, ki szüleinek a hetedik.

 

Mindannyian vártunk türelemmel rád,

mamák, papák, anyukák és apukák,

unokatestvérek sokasága

és nővérkéd Janka, a nagy óvodás lányka.

  

Író leszel, tartomány úr, vagy kapitány?

Nevedet Isten ajándékának hívják!

Az is vagy, közülük egy legszebb

vámszedője a szeretetnek. 

 

Covidos a hajnal, nem számít,

erős és izmos baba lát világot itt.

Váratlanul, gyorsan megszülettél,

gyermek, testvér, kis unoka lettél.

Emeletről újra lejött, fontossá is vált,

gazdag tartalmával nagyszobában a kiságy.

Jól tudod, hogy mosolyogva könnyebb,

néha mégis előbújik a rakoncátlan könnycsepp.

Körülötted nyüzsög mindenki, ha teheti,

jó helyre érkeztél, e kis tündért a családja szereti.

A fészket te választottad volna?

Érezd jól magad, benne legyen derűs minden holnap.

Nagyra nőj kicsi Máté és erősödj,

hadd legyen az nekünk a biztos öröm!

Díszítsd házunkat, fesd színesre kertünket,

legyél, aki viszont szeret bennünket.

 

Tanulj és taníts örülni, ölelni, nevetni, 

jókedvűen sírni, kiabálni, csendben maradni.

Szorgalmasan dolgozni és alkotni,

megpihenni és feltétel nélkül szeretni.

Köszöntelek mindannyiunk nevében!

Téged, ki itt ülsz most a papa ölében.

Karom átölel, szöszi buksidat felém fordítod,

kék szemű mosolyod, akár egy titok.

Máté unokámnak, igaz szeretettel, névnapi ajándékként.

2021. szeptember 21-én.                                      

 

 

 

 

Nyolcvankét embernek gratulálok!

   Nem is tudom miért, de én mindig szerettem a kerek esztendőket. Amikor a komlói hivatásos tűzoltóság ötven éves lett, példát vettem elődömről és könyvecskét szerkesztettem magam is rólunk tűzoltókról, sokoldalú tevékenységünkről. A színház kollektívája helyet biztosított a jubileumi ünnepségünk megtartásához és színvonalas műsorral is kedveskedtek nekünk. Tíz év eltelt és a hatvanadik évfordulón nyugdíjasként azon fáradoztam, hogy történjen valami. A hagyományos emlékezéshez nem volt igazítható ez a szám, de kedvem volt és lehetőséget teremtettem. Tablót szerkesztettem az egykori és a felújított laktanya fotóival díszítve. Időrendben felsoroltuk azon tűzoltók nevét és szolgálati éveit, akik 1953-2013 között egyenruhát öltve magukra, beléptek a laktanya kapuján. Nem hagytuk ki a névsorból a polgári alkalmazottainkat sem. Korábban a könyvet, utóbb a tablót, arról készített fénykép alakjában vihette emlékként haza mindenki. Ajándékot is kaptunk, egy vállalkozó lepett meg bennünket eseményünket megörökítő márványtáblával.

 

   Szeptember 2-án a családomnak régtől otthont adó Komló város lakóssága ünnepelhette 70-éves évfordulóját a település várossá nyilvánításának. Négy nap szólt a zene, mellette sok színes rendezvény szórakoztatta a komlóiakat és vendégeiket, az alkalomra ide látogatókat. Bányásznap is volt ez, reggeli zenés ébresztővel, a "fekete gyémántot"felszínre hozókról való megemlékezésekkel. Virágcsokrokkal és koszorúkkal tisztelgés, főhajtás az életüket áldozók előtt. Nem maradt el a színpompás tűzijáték sem. 

 

   Meghívót kaptam a városházára, ahol sokad magammal egy elismerő oklevelet, emlékplakettet és ajándéktárgyakat vehettem át a polgármestertől és helyettesétől. Ildikó lírai hangvételű bevezetője után polgármesterünk beszélt Komló történelméről, folyamatos fejlődéséről, a bányák bezárásáról és annak kedvezőtlen hatásairól. Szólt azokról az erőfeszítésekről és elért eredményekről, amelyek biztosíthatják az itt lakók számára az életterük folyamatos fejlődését, vérkeringésük pezsdítését. Mindezeket végig is nézhettük Nemesi Árpád és Rákos Ildikó kivetített fotóin. Az elismerések átadása szünetében Korbuly István szavalata színesítette az ünnepi perceket. Megtapsoltuk egymást, kölcsönösen örültünk a másik jelenlétének. Hab volt a tortán a 70 éves születésnap hatalmas tortája, izzó fénysugaraival együtt. Kitárultak a nagyterem ajtajai, pezsgős poharakkal teli tálcákról emelhettük le a koccintás nélkülözhetetlen elemét. Az ülésterem előterében megterített asztalokon elhelyezett tálak gazdag választékkal kínálták ínycsiklandó tartalmukat.  

 

   Jóleső érzés volt rég nem látott emberekkel kicsit elidőzni, velük akár csak néhány szót váltani. Egy fejbiccentés, egy messziről jött mosoly, egy kézfogásos köszönés nyilvánvalóvá tette a teremben lévők összetartozását. Legtöbbjükkel találkoztam és személyes kapcsolatba is kerültem az elmúlt évtizedek során. Köszönhető ez leginkább annak, hogy a szolgálatom során nagyon sok helyen megfordultam hivatalos ügyekben. Joggal érezhettem azt, hogy az emlékplakett nem csak az enyém. A komlói tűzoltók a jókora működési területükön, de leginkább a városunkban gyakran segítettek másoknak és vették ki részüket egy-egy közös munkából. Jóllehet, az elismerő oklevelet nekem címezték, annak adományozásával engem tiszteltek meg, de igazából a tűzoltóknak jár az. A becsomagolt ajándékot megköszönöm és gondolatban átnyújtom az arra érdemeseknek. Rajtam kívül még nyolcvanketten részesültek e jubileumi elismerésben. Mindannyiuknak szívből gratulálok! 

(Nem találtam olyan fényképet amelyre ha rátekintek a teljes városban gyönyörködhetek. Valamelyik kis közösség mindig hiányzik. Kényszerűségből választottam ezt, meg aztán miért is ne legyek én is néha látható?)                                 

A szeretet tanítója

  Az orvostudomány -folyamatos fejlődése ellenére- még messze van attól, hogy valamennyi kórnak megálljt tudjon parancsolni. Az életmód megváltoztatása, a kemikáliák és a terápiák együttesen sok esetben akár a teljes gyógyulást is eredményezhetik a legkeményebbnek vélt betegségekkel szemben. De a győzelem, ha elmarad, nem marad más csak a csend és a halál.

 

   Ismerek egy kislányt. Soha nem találkoztam vele személyesen, csillogó szemei és örök mosolya az internet hullámain keresztül lopták be magukat a szívembe. A kisiskolás pad helyett az utóbbi három esztendejében a kórházi ágyakat kényszerült választani. Egyik kezelés a másik után, próbálkozások sora eredmény nélkül. Megüresedő szülői pénztárcák.

"Minden Jó" ezért a kicsi lányért! -indult útjára a rokonok, barátok, ismerősök, ismeretlenek összefogása! Nemcsak anyagi források megteremtése válik közös üggyé, de az aggodalom, a szeretet és a féltés is. A kicsi lány az ablakon betűző nap felé fordítja buksiját és szórja felénk tovább a fénysugarakat. Erős és bátor. Úgy viseli baját, olyan példás rendezettséggel, mint aki tudja a végeredményt. Csalfa kislány lenne, becsapná a világot? Nem hinném, talán csak bátortalan egy kicsit. Nem meri elvenni szüleitől a feléjük mindig is sugárzott hitet, reményt és szeretetet.

 

   És a gyorsan elszaladó hónapok -felváltva egymást-, hol a megerősített reménnyel, hol pedig csüggedéssel kopogtatnak be a család házának ajtaján. A forró nyár után hirtelen beköszöntött az ősz, aki gyakorlott festőként nekiállt elkápráztató színeivel megszépíteni a természetet, a világot. Alig emelte fel ecsetét, máris lehullott az első falevél. Nagyon-nagyon korán, szemeknek tetsző, gazdag ruháját még nem ölthette magára. Fakó sárga színét a megtört ágacska kölcsönözte. A kislány pedig követte a levelecskét, örökre lehunyta szép szemeit.  

 

...Csak a jóra tanítottál bennünket! Megmutattad, hogy milyen hatalmas erő lakozik a szeretetben! Mi pedig, akik ezt megértettük, a gyógyulásod reményében minden féltésünket neked küldtük el, hogy a halál ne szaladhasson el veled, de kevésnek bizonyultunk. Akaratlanul is, de fájdalmat okoztál nekünk és jókora űrt hagytál magad után. Hiába leszel legkedvesebb angyalkája az Úrnak, mindig hiányozni fogsz. Te mindig tiszta -ahogyan azt a neved is igazolja-, egyenes és őszinte kis emberke voltál. Ezért én soha nem fogom megérteni, miért is történhetett meg ez veled? Amikor azt kívántam, hogy ablakod elől tűnjenek el a rácsok, arra gondoltam, hogy a Napocskád zavartalanul cirógassa az arcodat, de miközöttünk. Most pedig csillagok miriádjai ragyoghatnak rád, csak mi lettünk szegényebbek. Megismertelek az éter hullámain keresztül és ez így is marad most már örökre. És soha nem akarlak -nem is tudlak- elfelejteni Téged. 

Isten! Tőled azért megkérdezem, miért tetted mindezt?