-Pacsirta utca 24. Nem kell sietni! csak ennyit mondott a szolgálatparancsnok, amikor a gépjárműfecskendő kigurult a szertárból és a laktanya előtti útkereszteződéshez ért.
-Jobbra, vagy balra? -nézett kérdőn a fiatal tűzoltó a főnökére.
-Tolasson hátra és adja át a helyét!
A volánt az előbb még büszkén forgató legény leforrázva szállt ki a kocsiból, és ha nem szégyellte volna, talán a könnyei is kicsordulnak. A fiatalembert egykori kedves munkatársam, édesapja kérésére vettem fel. Mert abban az időben szükségesnek láttam a hivatásos jogosítvánnyal rendelkezők számának növelését, hát elsőre nemet mondtam. Rövid idő múlva megjelent a gyerek az új jogosítvánnyal. Hát felszereltem.
Gyakran hallani afféle megnyilatkozásokat, miszerint a bevetéseken kívül a tűzoltó nem csinál mást, csak koptatja az ágyát, a székét, a csizmáját. Ez persze sehol nem igaz. Különösen egy olyan kisvárosban, mint a miénk, ahol a lakosság szeme előtt élünk és tesszük a dolgunkat. A laktanyánk állagának megóvása, csinosítása jól felfogott, saját érdek. Kivenni részünket a működési terület dolgaiban, már közös érdek. Ez a tűzoltók iránt érzett megbecsülésnek és tiszteletnek -tűzoltáson és kárelhárításon kívüli- fontos forrása.
Egy ilyen csendben elvégzett, káreset felvételi lapon nem rögzített eset során cserélte le a néhány hónapos tűzoltó sofőrét a szolgálatparancsnok. Mert nála a beosztottjával szemben támasztott igény volt a jó helyismeret. Bizony valamennyi gépjárművezetőnek, az agyába vésődve tudnia kellett a város összes utcájának megközelítési lehetőségét és az ott igénybe vehető tűzcsapok helyét. A fiatal tűzoltó nagyon gyorsan bepótolt mindent, és ismét csatasorba állt.
Történt egy alkalommal, hogy a megyei ügyelet, a hozzá befutott tűzjelzés alapján, szemestermény szárító tűzéhez riasztotta a tűzoltókat. A fiúk a helyszínre kiérkezve nem találtak tüzet. Időközben bennünket is felhívtak, kérdőre vonva, hogy a tűzhöz miért nem értünk már ki. Az történt ugyanis, hogy a központi ügyelet elértette a település nevét és rossz helyre küldött tűzoltói segítséget. A két helyiségnév hat, illetve hét betűből áll. Ez utóbbi egy alig hangsúlyos r-rel több. Nem kezdem el sorolgatni, hogy mit kellett volna tennie a megyei ügyeletesnek. Csak annyit jegyzek meg, hogy a feladatra alkalmas embert ültetni a székbe, azt kellett volna!
Jó lesz hát vigyázni, mert ez a régen, fehér hollóként előfordult eset, kísérteties hasonlósággal, egyre gyakrabban megismétlődik. Legalább ettől hangos mostanában a média.
