Találkoztam a halállal

    Ma találkoztam a halállal. Megfáradt ember kifakult szeméből nézett rám. Álltam a kiszámíthatatlanul cinkos, tréfás, de mindenképpen könyörtelen tekintetét. Széttárt karokkal, elnézően mondta, hogy most már viszi, mert hiszi, ez már a mozdulatlan izmokba zárt lélek akaratával megegyező.

Megkíséreltem úgy bámulni, hogy elrestellje magát. Hagyja békén ezt a megviselt testet, magába zárkózott lelket!

  -Ezt akarod biztosan? - kérdezte.

 -Nem látod a hozzám vezető út folyamatosságát? Meghalni neki már jó! Élni meg miért?

  -Jobb, ha viszem, megvan már a helye. Ígérem kegyes leszek és jó. Csendben elaltatom, mielőtt végleg arcára fagyasztom a kibuggyanni rég nem akaródzó mosolyt.

    Még egyszer belenéztem a Mama szemébe. Riadtan pillantott rám, mint a fészkéből földre pottyanó kismadár. A halál biztosan ült benne, várakozón.

Bejutsz-e Menyus?

    Na, végre! Eljut oda ez a mai fiatalság, hogy alakítani akarja az életét, hogy élni akar azon jogosítványával, miszerint beültet valakit - a számára legkedvezőbbnek tűnőt - a parlamenti székek valamelyikébe. Intézem hát, hogy közülük egy voksolhasson a fővárosban, ideiglenesen otthont adóban.

Kérelem és megbízás egy levélben, ez az első hiba, hiányzik a gyerek személyi száma, ez a második, nem pontosan a netről letölthető formanyomtatványon a kérelem, ez a harmadik. Az első problémát nem tudom megoldani, mert kedd az utolsó nap a kérelem benyújtására, a rádió legalább ezt mondta. A személyi számot megkérdezem és beírom, de nem tették lehetővé. A harmadikra mosolyogva annyit mondtam, hogy talán nincs is netem.

Ügyintéző el, majd mosolyogva vissza. Engedélyezve az igazolás kiadása és perceken belül zsebre is vághattam. Elkerülendő az elképzelhető mondvacsinált kifogások egyike, az igazolás eredetben Budapestre utazik. A papíros elviteti magát a XXVIII. kerület kijelölt szavazókörébe, de meglátja az eszméletlen hosszú sort, visszacsúszik a gazdája zsebébe, aki már nem is akarja annyira ezt a választást. Nagyon sokan viszont hosszú órákon keresztül kitartóak voltak és jóval a meghosszabbított kampány-csend lejárta után az éjféli órákban meghazudtoló lazasággal ejtették az urnába borítékjaikat. Négyévente ki lehet bírni, így mondogatták.

    A választási törvény majdnem azzal kezdődik, hogy én zökkenőktől mentesen, legfőképpen gyorsan szavazhatok. Módosításakor elég sok kutyaütőnek kellett az igen gombot megnyomni, mert hát egyiknek sem jutott az eszébe a várható és most kialakult helyzet. És a bizottságok és az a sok okos ember csak értelmetlenül járatta a száját órákon keresztül és valóban senkinek nem jutott eszébe tőlem, a választópolgártól legalább elnézést kérni.

     Mert mi történt? Állítólag egyesek, sokan, csak azért kérték másutt szavazásuk lehetőségét, hogy ott - abban a fővárosi kerületben - a választás eredményét az általuk kívánt személy előnyére befolyásolják. Gondolták csibész, ám nem szabálytalan módon megvalósíthatják elképzelésüket. Legalább azt hitték. Tévedtek, nem kaptak rendes tájékoztatást és a sok járatlan ember érvénytelen szavazatot dobott az urnába.

    Én meg erre az egészre csak most ébredtem rá. Öregszem és naiv  vagyok, de most is döbbenten állok tévedésem előtt. Én azt hittem, hogy az igazolással szavazók a választási névjegyzékbe való felvételük után az állandó lakóhelyük választási eredményét befolyásolhatják, nem pedig a kijelölt szavazókörben élők farkával verik a csalánt. Vagy én is csak tévedek? Nem. Mindössze arról van szó, hogy az állampolgárok nem kellően tájékozottak a választási törvényünket illetően.

     Igen,ez az egész olyan viccesnek tűnik, pedig nagyon is komoly. A hamiskásan gondolkodó emberek a hosszú sorállást követően rosszul érezhették magukat a választási szervek pontatlan, helyenként akár cinikus magatartása miatt. A vidék otthoni eredményeit a fővárosi kijelölt szavazókörökben befolyásolni akarók pedig elkedvetlenedtek a tumultus okozta lassúság, a választás ottani gyenge szervezettsége miatt.

     Mikszáth Kálmán Katánghy Menyhértje jutott eszembe. Ha nem is pontosan a regény fő alakja körüli események zajlottak a fővárosi szavazókörökben, hasonló dolgok kicsi hazánkban nem fordulhattak elő? Utaztatásról, fröccsök fizetéséről eleget lehetett hallani a választás után.

     Az viszont biztos, hogy sokaknak ment el a kedve állampolgári jogát, a választást gyakorolni.

Költészet Napja

   József Attila születésének évfordulóját beárnyékolja a lengyel barátok repülőgép balesete, az Ő haláluk. Ezen a napon van lehetőségünk új országgyűlési képviselőket választani és a parlamentbe pártokat delegálni. Szóval zsúfolt ez a nap. Akinek nincs ideje, vagy energiája egy kötetet a kezébe venni, helyette megteszem én.

" Munkásoknak nem több a bére,

mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.

Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják

a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.

Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.

Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.

Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia.

Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.

S mégis magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szívedbe,
hadd legyek hűséges fiad!"

József Attila: Hazám /1937/

Módjával a vacsorával!

   Olvasom az újságban, hogy az atomfegyverrel rendelkező, sőt annak elkészítésére felkészült országok végre egy asztalhoz ülnek és a földünk teljes nukleáris arzenáljának rövid időn belüli leszereléséről folytatnak eszmecserét. Még a világűrben sem hagynak egyetlen példányt sem. A hírek között érdekesnek tűnik az is, amely szerint 1948-óta először kerül megoldás közelébe az Izrael-Palesztin kérdés. A Gáza - övezetben öröklakások épülnek a palesztin nagycsaládosok számára.

   A rádió arról tájékoztat az éter hullámain keresztül Belgiumból, hogy az unio illetékes bizottságának vezetője egy időben ültette tárgyaló asztalhoz a magyar és szlovák feleket, akik megnyugtató információkkal utazhatnak haza a szlovák nyelvtörvény okozta nézeteltérések megoldása ügyében. Az is ennek a csodálatos napnak a híre, miszerint a sógorok St. Gallen környékén fogják megépíteni a hulladék égető művet a magyar határra tervezett terület helyett. Azt mondják, hogy így tudják valamennyi szomszédos országot megóvni a véletlen előfordulható környezeti szennyeződésektől. A buszon hallom a sofőrtől, hogy gépjármű vezetők csendben adott jutalmazására használták fel a személyzeti vezető irdatlan magas végkielégítését. Egy középiskolás diák pedig nagyon udvariasan átadja nekem az ülőhelyét a buszon.

Később egy ismerős banki dolgozóval együtt sétálok az áruház felé. Eldicsekedik azzal, hogy bankja egyre több  hitelest segít ki, extraprofitjából a tartozásukat kiegyenlíti, így ezek az emberek nem kell, hogy megismerjék a kalapácsot, fejük felett megmarad a fedél.

A Tescoban mindig a szeme közé nézek a biztonsági embernek, legyen az férfi, vagy nő. Most mosolyogva biccentett felém egyet. Azután, hogy megkérdezi tőlem egy dolgozó, miben tud segíteni, teljesen kész voltam. Gyönyörű ez a nap!

    Ebéd után beugrok a kocsiba, megadott időpontra háziorvoshoz megyek és az asszisztencia pontban szólít. Hazafelé megtankolok és a kutas felvilágosít arról, hogy a 98-as literje 260 forint.

Eszembe jut egy dal, valahogy ilyen szöveggel:" Azt álmodtam az éjjel, összebújtunk, nem széjjel." Hirtelen luftballonok durrognak. Erre aztán felriadok.

     És szomorúan veszem tudomásul, hogy reggel van, csütörtök és április elseje. Azért talán mégis jó lesz ez a nap!