Beszélgetés a rigóval

     Ilyenkor tavasszal már visszakerülnek a párnák a hintaágyra. Délutántól ez a hely tökéletesen alkalmas a napi "D" vitamin szükséglet természetes úton történő beszerzésére. A nap sugarai a szőlő bimbódzó vesszőivel körbefuttatott házikó rácsai közt bujkálva, zavartalanul cirógathatják a pihenni kiülő arcát. Jó hely ez a kikapcsolódásra, ábrándozásra, zabola nélküli gondolatok kergetésére.

Szívesen töltöm itt el az időt. Az asztalkára helyezett rádió télen-nyáron szolgálatot teljesít egyazon hullámhosszon. Nincs helye nehéz, fejtörést okozó gondolatoknak, Szeged muzsikusa szolgáltatja hegedűjén a zenét, vezényli vonójával a könnyű muzsikát. Kikapcsolódásra alkalmas gyógytornája ez az agynak.

     Balog Örzse keszkenője című műdal fülbemászó dallamai enyhítik a történet tragikus voltát, mégis hiába "húz a cigány lakodalmast, vígat s zengőt", elcsendesíti az embert a Tisza partján megtalált keszkenő. Másodpercek hallgatása a következő dal bekonferálásáig elegendő arra, hogy Örzsét felejtsük. Ebbe most belesegít az a madár, amelyik nagy robajjal landol a rádiótól fél méternyire a szaletli körbefutó könyöklőjén. Nem zavarja, hogy emberi hangon megszólal a rádió és az sem, hogy én is beszélek hozzá. Egészségi állapotomban nem történt jelentős változás, a kertben ezzel a gyakori madárral nem először váltok szót. Ránézek és fűzöm tovább a mondataimat, láthatóan nem hatják meg. Igyekszem meggyőzni őkelmét, hogy kedvemért a dolgát most ne itt végezze. El is zavarhatnám, de hát van jogom egy lehetőségtől megfosztani a máskor szívesen hallgatott sárgacsőrűt? Körülnézek, láthat-e valaki? Gondolhat-e arra bárki, hogy én se leszek már bolondabb! Nincs a közelemben senki, csak ez a rigó fiú illegeti magát az időközben felcsendülő keringő ritmusára. Ennyi erővel, táncos kedvvel rárepülhetne a kötélen lengedező hintácskára is, ám azt valamiért mindig tiszteletben tartja. Gyakran kell a madarak ürülékétől megtisztítani ezt a tető alatti területet, hát tovább győzködöm.

Mindhiába. Fordul jobbra, fordul balra, majd a fenekét billegteti és fordítja felém. Aztán egyetlen, egész testét érintő mozdulattal könnyít magán. Végül huss! Már fenn is ül a tűztövis zöldellő tetején. Kajánul rám mosolygott ez a nagy kópé, mielőtt szárnyait az engedély nélküli távozásra megbillentette volna.

    Végül kikötött a tavaszi ruháját bontogató nyírfa alatt, csipegetve annak lehullott barkáit. Már csak én morgolódtam magamban, pedig hát a madár iránt egy pillanatig sem feszítette haragos indulat a mellemet. A rádióban felcsendülő új dallamokat már úgy hallgattuk együtt, mintha mi sem történt volna.

Tulipity

     Ennek a tulipánnak a hagymái véletlenül maradhattak itt a virágoskert kurtitásakor. Nem figyeltünk rá,szabad utat nyitottunk a fűnyíró éles fogainak. Erőlködött szegény, de a kései fagyok se kímélték. Tavaly mégis világra hozta két gyönyörű, sárga gyermekét. Vettem a lapot és megígértem neki, hogy mostantól jobban figyelek rá. Mintha meghallotta volna. Nézzétek, mit csinált az idén! Kilenc száron hirdeti, hogy az élet szép, az élet jó!

Nagypéntek van, kimegyek a kertbe és mit látok? A tulipánok között pitypang két sárga virága bújik meg, elkerülve a biztos halált hozó, suhogó kasza élét. A tulipán nem szól egyetlen szót se, helyette cselekszik, féltőn körbeöleli.

      Különösen jóleső érzés rátekinteni ezekre az együtt élő virágokra a mai napon. A Megváltót senki nem segíti, sajátjai árulják el hitványul és Pilátus kísérletei is kudarcba fulladtak, amelyeket Krisztus megmentésére tett. A tulipity meg büszkén hirdeti a különbözők együvé tartozását, a testvéri szeretetet és a szabadságot, mert ezeket bátran vállalva, bántódás nélkül teheti.

      Tegnap két fiatalt, gyorsított eljárással, bilincsbe verve vezettek a bíróság elé. Ilyen "élményben" még soha nem volt részem, egyenes adásban végignézhettem és hallgathattam a tárgyalást, ha ez az volt. Örülhettem annak, hogy a szorító karperecektől megszabadulhattak a fiúk és a végén szabadon távozhattak a teremből. Mintha csak egy film vetítése fejeződött volna be. Aztán gyorsan felocsúdtam és döbbentem rá arra, hogy ez mai valóság, mai történelem.

     A bűncselekményeknek minősített esemény egy tüntetésen történt. Két fiú - lehet, hogy három - vízzel lemosható festéket töltött luftballonokba, azzal a szándékkal, hogy azokat egy műemlék épület falára dobálják. No nem az épülettel volt bajuk, hanem a hozzá köthető személlyel, intézménnyel. Próbálkozásuk nem sikeredett, mert a kordon emberei abban megakadályozták őket.

     Ennyi hát a történet, vagy mégsem? Legyen ez a film kétrészes. Folytatódjon úgy, hogy a tüntetésen most tulipityek demonstrálnak. A két pitypang elkezdi dobálni a festékkel telt lufikat, amire a kordon emberei kinyílnak, lévén ők a tulipánok. Sőt, nemcsak megengedik, hanem segítenek is és már együtt dobálják. Közben mosolyognak és nagy örömmel fognak egymással kezet, mert megértették:

Csak így lehetnek egyenlők, szabadok és testvérek!

    Holnap Nagyszombat. A kelő nap, ha virágaimat meglátja, örömmel kel. Vagy a nép kel föl, már nem is tudom.

Jutott belőle nekem is

     Bálint fiam vetette fel nem is olyan régen édesanyjának, hogy szívesen kóstolná újra nagymamája főztjét, a babos tésztát. A mama amíg élt és tehette, ezt az ebédet tálalta minden péntek asztalára. Mély vallásos meggyőződése késztette erre, de biztosan nyomott annyit a latba cseperedő unokái sáskahadának rendszeres megjelenése is.
Leves készült, szegényített változatban. Abból az összes babot elrabolta egy szűrő, hogy zsírban és lisztben megfürödhessen. Hozzá kifőtt tészta, kézzel csipegetett, mondhatnánk készen is van. Ám pikáns feltétként jár még hozzá valami. Lereszelt kenyér, zsírban pirítva, megpaprikázva.

   A Mamát soha nem éreztem anyósomnak, hát még a gyakori ízetlen vicceknek kitett nőszemélynek. Édesanya volt ő az én szememben, akivel kocódás nélkül tarthattam kapcsolatot. Ebben biztosan segített az, hogy röviddel a megismerkedésünk után én elvesztettem szüleimet.  Mama mindig csak dolgozott. Nagyon ritkán láthattam ülve, semmittevőként. Egy foltozni való zokni, vagy kötőtű akkor is volt a kezében. Három lánnyal gazdagította a világot, közben csak főzött, mosott és vasalt. Övé volt a kert, a szántó, a szőlő és kelt korán, hogy a tehenek megfejése után a tejet a csarnokba vihesse.
Kislány korában ápolta idős nagyszüleit, de megtette ezt sokkal később az anyósával is, akinek irányítása mellett, egy fedél alatt élte le asszonyi életét.Dolgozott becsülettel, kiszolgált mindenkit. Erre nevelték, számára ez volt a természetes.

      Szerintem szolga volt a szó nemes értelmében. Csendes, erős, cserzett. Aki tehette, kihasználta őt nem erőszakosan, csak úgy megszokásból.
Viszonzásul kitől, mit, mennyit kaphatott? Én az aranylakodalmán daloltam. Az egykori kikérő nótát énekeltem és másik kettőt is kísérhetett a muzsikus, amelyek a gyermekeiktől kapott üdülési beutalóhoz kapcsolódtak. A Mamának tetszettek, meg is köszönte, ugyanakkor sajnálkozását fejezte ki, hogy ez a pár perc már nem szerepelt az eseményről készített videó felvételeken. Miközben erről beszélt, azt a furcsa mosolyt láttam az arcán, amit mindig. A tartózkodót, a nevetni félőt.

     Emlékszünk rá. Róla szól az augusztusi, nyársalással egybekötött névnapi, kerti összejövetel. Március idusa ismét ünnep. Ne várjunk a nyár közepéig, legyen hát ez a nap a babos tésztáé. Erzsi meghirdette és jókora adagban el is készítette. Külső megjelenésében talán eltért, - nekem az öreg lábos biztosan hiányzott - ám illatában és zamatában beigazolódott, hogy a lány jól megtanulta az anyjától.
Amíg a Mama készítette a pénteki menüt, unokái bejártak a faluba, rákaptak a babos tésztára. Késve, ha beértem, már csak az üres edényeket láthattam.

     Bálint jóvoltából most tízen üljük körbe az asztalt, a mama is más, az unokák is mások. Közülük többen is jó hangosan fejtik a véleményüket.
  -Mama, ez nagyon finom!
És most még nekem is jutott.