-Maradjatok csendben, jönnek már! - szólt halkan a lázas készülődők egyike a többiekre. Az előbb még az éneket gyakorló csicsergő madár raj, az épület legbelső fészkébe megbújva várta az érkezőket.
Nem mindennapos volt az esemény, amelyen részt vehettem. Késő délután az egykori Klub-Könyvtárban gyülekezett a falu apraja-nagyja. Egy sorban foglaltak helyet a szép korúak, külön a vendégek, majd szabadon választva töltötték meg a székeket minden helyiségben Mecsekfalu egykori - és mai lakói férjekkel, feleségekkel, gyerekekkel vegyesen. Néhány apró unoka kovászolta eggyé az ünnepre megjelent négy generációt.
A csendet nem zavarták a halk beszélgetések, az foghatóan vált teljessé, mielőtt felcsendültek volna a kintről beszűrődő dallamok. "Évek szállanak a nyári fák alatt, oly vidám az élet..." És az ajtóban szépen, libasorban megjelentek, ünneplő fehérben az alsós kisiskolások. A blúzokat és ingeket kisdobos nyakkendők díszítették, amelyek közül többre is leomlott a hosszú évtizedeket szégyenlősen eltakaró, ezüstös színű hajkoszorú.
Páll Lajost, az egykori tanítót köszöntötték augusztus 25-én, a névnapjával majdnem egybeeső 80. születésnapja alkalmából. A felnőtt diákok újra gyermekké váltak, vígan énekeltek és játékosan elevenítették fel a 6-10-éves nebulók élményeit. Völgyesi Jani humorban is gazdag visszaemlékezése mindenkit mosolyra fakasztott és egy kis időre, az őt körülvevő csapatát engedetlen gyerekekké varázsolta. Köszöntésüket végül virágok tolmácsolták. Harminchárom ember nyújtott át egy-egy szál rózsát és tette azokat az ünnepi asztalra helyezett óriás vázába. Ki találta mindezt ki, talán Emil, vagy a szervezkedésben is szorgoskodó Nusi? Nem hiszem, hogy ennek jelentősége lenne, mert így mindannyian, együtt voltak a nagy varázslók, csodát csinálók.
A tanító csak állt szótlanul, felesége és leányai között. Korát nem igazán láthattam rajta, annál inkább a meglepettséget, az elérzékenyülést. Ha közelebb ülök, talán a szemei sarkában csillogó cseppeket is észreveszem, mielőtt azok útjukra indulnak. Ahogy a visszaemlékező köszöntőké, úgy a tanító gondolatai is messzire szállhattak vissza az időben. És amikor hozzánk érkezett ismét, már csak az járhatott az eszében, hogy senkitől nem kaphatott volna ennél ragyogóbb születésnapi ajándékot.
Megkértek, hogy a község lakóinak nevében szóljak, de mit is mondhatok én ezek után?
A pályakezdőnél alig több, fiatal házaspár, 1959-évben jut el Mecsekfalura, ahol akkor még működik az alsósok általános iskolája. Pannika a feleség, Vékény iskolás gyerekeitől búcsúzik és követi férjét, hogy együtt álljanak őrt az Öreg hegy lábainál hancúrozó leánykák és legénykék értelmi és érzelmi fejlődésénél.
Majd az iskola megszűnik, de a feladat marad, sőt kiteljesedik, a fiatalok felnőtté nevelésével, a lakosság érdekeinek képviseletével. A közművelődést már városi szinten irányító, főiskolát és egyetemet végzett pedagógus soha nem hagyja magára, nem felejti Mecsekfalut, itt él ma is közöttünk. Községünk történetét feldolgozó helytörténeti munkái könyvek alakjában lakásaink polcait díszítik. Magyaregregyről útnak indult Páll Lajost mindenki ismeri és tiszteli.
Nem beszéltem, csak röviden. Helyettem mindent elmondott az a 33 darab fehér rózsa.
Volt ezután köszöntő, még több is. Jókívánságaikat a barátok, ismerősök fejezték ki virággal, szerény ajándékkal, vissza-visszazökkentve ezzel bennünket az elmúlt fél évszázad helyi történelmébe.
A 80-esztendős tanár megilletődötten mondott köszönetet. Isten éltesse Őt és adjon számára még hosszú, tartalmas időt. Múljanak az évek jó egészségben, dolgos kedvére! Ilyen gondolatokkal koccintottuk össze poharainkat, hogy azután jó étvággyal fogyasszuk vacsoránkat, töltsünk el együtt egy kellemes estét.
