Tavaly nyáron sokadik alkalommal újra találkoztunk. Akár kereknek is
mondhatjuk az aktuális ötvenötös számot. Bár ennek a mi esetünkben nem
igazán van jelentősége. Éppen úgy örültünk egymásnak akkor is, ha az
érettségink évfordulójának száma kettessel, vagy hármassal végződött.
Igazoltan távol egy fő, a többi hiányzó pajtás mind velünk volt a gondolatainkban. Ismét Évánál jöttünk össze, aki a szokásos, szerető vendéglátásával fogadott bennünket. Velünk volt a napsugár is, a teraszon cirógatott bennünket egész nap.
Az örök fiatalságunkat megörökítő aktuális fénykép a kertben készült. A környezet természetes szépsége akár parkká is minősítheti fotózkodásunk területét. Az "Együvé Tartozás Parkja" címet kiérdemelte, majd javasolni fogom az osztálytársaimnak, hogy nevezzük ezután így. A zöld fű és háttérben a lombok kis időre fiatallá varázsoltak bennünket. Lelkünk az is és a néhány ránc, vagy ősz hajszál ugyan kit zavar?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése