Nem gondolom, hogy első gyermekként született volna Türingia Eisfeld városkájában Jacobus Hama. A német örökösödési jogrendszer kisemmizhette őt a család - vélhetően egyébként sem jelentős - vagyonából. A vászonszövésnek nagy szerepe van az itt élők boldogulásában, ezért sokak közül egyként ő is takácsmesternek tanul. Így sem sikerül a nála két évvel fiatalabb feleségének, Catharinának és az 1717-ben megszületett fiának elfogadható életkörülményeket biztosítani. Hiába a szeretett környezet, a mesés erdő és természetes jégvarázs-jégpálya, elindul világgá - ahogy szokás az a mesékben - szerencsét próbálni.
A francia háborúk lezárása után évtizedek alatt szociális-demográfiai robbanás történik. Ugyanebben az időben Magyarország egyes területei elnéptelenednek a török ellen folytatott háborúk miatt. Dél-kelet Baranyában Laskafalu még 1713-ban is lakatlan.
Az ügyeskedő szervező biztosok fejpénzért kiötlött csábításaitól kísérve, Jacobus a betelepítések első hullámával érkezett meg családjával együtt törődötten, de reményekkel megtelt lélekkel. Úgy vélem, hogy a Dunán hajózó család útiköltségét a császár fizette ki és lábuk Tolnán ért magyar földet. 1723 évet írhattunk, amikor a családfő, a néhány éves Jacobussal és Catharinával a Dráva háromszög Laskafeld nevű községébe érkezett, ahol a dárdai uradalom jobbágya, földműves lett. A házasságból születő Mária Ágnes, Antonius és Éva Clara kisgyermek, illetve csecsemőkorban elhunytak. Jacobus és Margaritha 1728-ban elveszíti édesanyját. Az apa újra megnősül, ám ezt a házasságot nem kíséri gyermekáldás.
Jacobus Mária Elisabethát veszi nőül, aki 1743. március 19-én Henricusnak ad életet.
Henricus Évát választja, gyermekük Joannes 1781. április 8-án születik. 1781-1802 között a szülők hét fiúgyermeknek adnak életet. A lányok száma nem ismert.
Joannes 1802. január 11-én Laskafaluban oltárhoz vezeti a 18 éves Margaretha Heimet. Kapcsolatuk gyümölcsöző, az 1807-1823 között született 6 fiú közül a legkisebb Antonius.
A XVIII. század elején még néptelen faluban 1785-ben 97 fő német ajkú lakós él, a település németnek számít. Eszterházy János gróf dárdai uradalma benépesült, a születő generációk már új utakat is keresnek.
Változások történnek az anyakönyvezésben is. 1833 évtől magyar nyelvű lesz, később visszatér a latinra. A század végére ez a munka állami feladattá is válik. Apró kis elírások az évtizedek, évszázadok alatt új családneveket is eredményezhettek. Az én apai ágú családom egyenesági leszármazási táblájában is ez történhetett. Hogyan lett 1691-1823 között a Hama névből Hohmann, nem tudhatom. Olvashatatlan írás, elírás, de akár keresztelői pálinka is közreműködhetett. Ükapámat vajon, Hohmannak keresztelték-e már?
Antonius /Laskafalu 1823-Sásd 1907/volt az egyenes ágiak között, aki elhagyta Laskafalut. Iparos lett, Türingiai ősének szakmáját folytató takácsmester. Miller Teréziával 1865. május 19-én kötött házasságából 1872-ben születik Antal, aki az én nagyapám.
Antal /Bonyhád 1872 - Sásd 1931/ a család sásdi ágának alapítója. Borbély és fodrászmester, hentes és mészáros. Törő Katalinnal kötött házasságából születik Dezső, Gyula, Mária, Margit Paula, Antal. Törő Katalin elhunyta után/1900.október 6./ a családfő Horváth Rozáliával köt házasságot, amely frigyből születik Lajos, Géza, Antal, Rudolf, Matild és Ilona. Róluk már sok mindent tudok, de személyesen mindössze négyükkel találkozhattam. Horváth Rozália a nagyanyám, Lajos pedig az édesapám. / Köszönöm Dr. Füzes Miklós unokabátyámnak a feltárt születési adatokat!/
Lajos, édesapja második házasságából a legidősebb gyermek, 1901. szeptember 25-én született Sásdon. Dolgozik a községházán, majd hét évet fodrász segédként, Svájcban. Hazatérte után hentes- és mészáros üzletet nyit Sásdon. 1938-ban megismerkedik Wágner Erzsébettel - édesanyámmal -, akinek örök és megtartott hűséget esküszik 1938. november 20-án. Kilencen születünk. Öt leány és négy fiú.
1975. november 20-án - a gyarapodás miatt másodjára - képekkel színesített családfát készítettünk szüleink házassági évfordulója alkalmából. Azóta majdnem négy évtized telt el. Hogyan is festene az a családfa?
2 szülő, 9 gyermek, 21 unoka, 31 dédunoka, 3 ükunoka és a felsoroltakhoz tartozó vők, menyek,élettársak. Nemrég összeszámoltam. Pontosan százan vagyunk. Négy név mögött sajnos ott áll megjegyzésként a kereszt.
Regény írására alkalmas történések alól nem kivétel ebben a nagycsaládban a XX. század sem.
Laskafeld vagy Laskafalu, Horvátország Dráva háromszögében ma a Ceminac nevet viseli. A betelepített, földet megművelő szorgos, magyarrá váló németeket 200 év után táborokba zárják. Kapáikat szerbek és horvátok kezébe adják.
Ebből az időből származik az a féltés szülötte dokumentum, amelyet 1945. augusztus 31-én a belügyminiszter tanácsosa ír alá. Idézet a 35.570/1945.számú dokumentumból: "Hohmann Lajos Sásd, 1901 évben született lakos kérésére családi nevét "-Halász-" névre változtatom át. E névváltoztatás hatálya...nevű gyermekeire is kiterjed."
