Lizának

Jövő tavasszal lesz majd kettő esztendős. Máris övé a munka dandárja. Mamának segít az öntözésben, közben jókedvűen énekel. Őszintén szólva, én nem számítottam rá, meglepett az érkezése. Boldogan könyveltem el, hogy Katának hugicája született. Viccelődve mondtam is Levinek, jól becsülje meg- és húzza ki magát, mert hat unokám közül egyedül ő a fiú. Lizának készítettem egy fotót házam ablakából, mindig láthatja, hogyan is kelt fel nálunk a nap és hozott vele együtt tiszta sugarakban fényt nekünk a születése napján.

Lizának


Élete dolgait az ember gyakorta csak képzeli,
gondolatait meg is valósítja, ha teheti.
Hogy jössz és meglátogatsz, nem hittem benne,
meglepetés voltál igazán, hidd el!
Eljött az ideje a tervezett születésnek,
hagytunk jócskán helyet a feszültségnek.
Magam is úgy aludtam, többször is ébredve,
már a napkeltét is éberen figyeltem.
Öt óra, meg huszonhat, talán kicsit később,
amikor a domboldalon erősödő fiatal erdő a
koronáját kalapként emelve, meglátni engedte.
A március végi, tavaszi kelő napocska gyengécske,
mégis a fák ágai között cikázó fénysugarakban
érezhető közelségét látom egy tündérnek,
a jók közül való, szárnyait épp bontogató.
Felröppen az égre, a napot kíséri, ki óvatosan,
még a déli tetőpontja előtt, nem túl magasról,
kinyújtott fény ágacskával teszi le elénk a földre sértetlenül.
Szárnyait szárogatja, azután huss, a születő bőjti széllel
tőlem ritkán látott földre, messzi északra repül.

2016. karácsonyán