Fiú a harmadik

A konyhában ténykedünk, amikor nyílik a bejárati ajtó és jól ismert hangoskodással toppannak be a lányok. Gönceiktől laza mozdulatokkal megválnak és előttünk állva Emi szólal meg hamarabb.

  -Mama, Papa, képzeljétek, Anya barlangjában cseppkő van! -és máris adják a puszijaikat.

Az Abaligeti-barlang triász időszaki, "csak" szürke mészkövei is egyenként megcsodálni valók, milyen lehet hát Anya barlangjában egy fénysebességgel formálódó szivárvány?

Mi már tudtunk róla, hogy testvérke érkezik, mégis ez a kedves felkiáltó mondat!? Igazán megható volt, ugyanakkor érdekesen szép is, ahogyan a gyerekeket felvilágosították édesanyjuk terhességéről, kis testvérke közelgő megszületéséről.

Fiú a harmadik

Anya barlangjában cseppkő van!

Szól a kislány a küszöböt átlépve

S annak örül, hogy féltve őrzött titkától

Szabadulhat végre.

Egy ismeretlen világban csak csepp, csepp, csepp,

Mint egy szűrő, ez a kis kövecske.

Tisztán csobban a csillogó gömböcske,

Hűvös vizébe várja fürge erecske.

Épül, szépül, egyre hízik,

Szivárvány köntösét magára borítva vár,

Sietni kell, odakint két testvér is vár.

Hirtelen felszínre fut a mély,

Szikrázva csattan testén a fény.

Tavaszi napsugár az, mi először meglátja,

Létező csodaként Őt valóra váltja.

Nevet is ad, Leventét,

Születése napján kétélű kardot,

Vele együtt Isten kegyelmét.

 S mintha tudna erről az ébredő kert,

Virágot a nárcisz, egy tőről,

Sietve hármat nevel.

Összetartozunk, hát mind

Gazdagabbak lettünk,

Módosabbak  ember-testvérrel,

Két ragyogó kék szemmel.

Mert ez a nap, ha szerda is,

Vasárnap lett nekünk.

Anya barlangjában cseppkő van!

Szól a kislány, titkára fény derült már:

Kép volt még a zöld fenyőn egy éve,

Ma elengedjük két kezét, picit félve.