A dátumos bélyegzővel igazolta a hivatal, hogy ott jártam. A cetlin, ha három hónapon belül még két stempli éktelenkedik, nyeremény sorsoláson ajándék várományosa lehetek. Kizárt dolog, hogy ilyen rövid időn belül ügyfélként megjelenek és ezt el is mondtam a hölgynek, aki mindig kedvesen, gyorsan és precízen intézte ügyeimet.
- Attól még járhat erre! -szólt hamiskásan.
Egymástól mosolyogva köszöntünk el. Nehezen működő lábamat átlendítve a küszöbön hátrafordultam és szép napot kívántam.
Nem járt le három hónap, más teendőim mellett időt szakítottam arra, hogy előre megfontolt szándékkal "beugorjak" a postára. A kertemből leszakított szál rózsát átadtam, bélyegzős igazolás nélkül. Kacskaringós útján kuckójából kilépve, két puszival jutalmazott. Láttam rajta, hogy őszintén örült az ajándékomnak... pedig igaziból még a nevét se tudom.
Az üzletbe megérkezett a néhány napja igényelt áru, azzal a pénztár felé tartok. Egy ember fizet előttem, aki fásult, elunt arccal vált néhány tőmondatot a két fiatal lánnyal. Rövid beszélgetésük tartalmát megosztották velem, nem volt abban semmi érdekes. Talán mégis! A szürkeség és a szép szavak hiánya.
Magamra maradtam a lányokkal. Egyikük adminisztrált, másikuk számomra kereste a lehetőséget, fizetési kedvezmény megadására. Befelé ezt megemlítettem nekik, látásból ismernek is, nem először járok itt. Legszívesebben az ő kezükbe is egy szál virágot varázsoltam volna, de azt az egyet, egy órával korábban már másnak nyújtottam át. Akkor találjunk ki valamit! Verselni kezdtem, néhány sort csak egy csodálatos egészből. Csend lett egy picit, meglepődtek, tetszett nekik ez a szokatlan fizetési mód.
Egyikük el is mondta, hogy feldobtam a napjukat. Arra kért, jöjjek máskor is, ha lehet, korábban, Nyolc órakor nyitnak. A szokott kedvezményt természetesen megkaptam.
Aki ezt a pár sort olvassa, gondolhat rólam jót, vagy rosszat. Lelkéből valók ezek a cselekedetek, vagy csak bájolog az öreg? Ez utóbbi semmiképpen sem. Ennyire ismerem magam. A lelkem mellett viszont ott érzem a tudatosságot, az akaratot. Aki vevő rá, hadd kapja meglepetéssel az örömet is. Tanulják meg az emberek, hogy a másoknak adott parányi jókedv is azonnal kifizetődnek az adományozó szívének kasszájában.
Hát ezért vittem a szál virágot és loptam be a napsugarat azon a délelőttön.
Szívmelengető!
VálaszTörlés