Ismét a csoda

A természet alkotta szépségek sokasága fut a szemünk előtt, hozzá fűszerként Schubert-i "Standchen" dallamok csendülnek. Megszólal egy hang is: "Csendjén át az éjszakának szál hozzád a vágy..." Eszti és Emi mögöttem állva figyelik a monitort és hallgatják a szerenádot.  A dalnak vége, bizonytalan csend után  Emi szólal meg.

  -Papa, ez te voltál? - kérdezte és már láttam is mosolyában, hogy tudja a választ.

Emese tavasszal született, ő a második unokám. Együtt örült neki az egész család. A két lány gyakran látogatott meg bennünket -teszik ezt kedvünkre még ma is- és közben gyorsan futottak a hónapok és nekem bizony eszembe se jutott, hogy világra jöttét versben megörökítsem. Édesanyja enyhe szemrehányással szóvá is tette ezt, nem volt választási lehetőségem. Jócskán megkésve, az év karácsonyán letettem a fenyő alá az üdvözlő sorokat.

Ismét a csoda

Verdesi szárnyait s kicsi lábain

mosolyogva perdül, táncol, mi pedig

tágra nyílt szemekkel csodáljuk.

Ez ám a mulatság, lakodalom nálunk.

Holdanya csillaga ő, szüreti szombatra,

esküvőre hívott minket s mondta,

a buli jó lesz, de nem mondta,

sőt titkolta, vendéget társsal fogad.

Aztán mint tavasszal a bimbó,

úgy pattan a hír, váratlan áldás.

Gazdagabb is talán, vagy mégse,

gyors a bizonyosság, ez új élet és egy.

Rohannak a napok, elfut a tél,

már az új tavasz is felnőtt rég.

Foltokban rozsdáll az orgona,

oly közeli ismét a csoda.

Májusnak e napján szőlőrügyek fáznak

és félnek, hogy ereje lesz még a télnek,

de a kikelet a nyárba olvad ma,

a csodát ő is látja, így akarja. 

Megszületik máshol, máshogy, máskor,

ugyanazon tündér iskolából.

Ősi anya nevét kapja, Emese,

tünemény, hajnali fény kedvese.

Járandóság ez, vagy juss is talán,

tartozok neked te kicsi lány.

Adósságot törleszteni, kézbe tollat venni,

ez most a tisztem, köszönteni.

Cinkos a május, kedvemet keresi,

boldog vagyok, keresse, teheti.

Látom, az örömöm mindenkié,így válik

életem teljesb értékűvé.

Szervusz hát drága, tündérek virága,

Isten hozott egy másmilyen világban.

Kicsiny szívedbe fogadj be, kérlek,

a  miénkben benne vagy már régen.

Hófehér takarót borított ránk az ég,

fenyőillatban a karácsonyi lég.

Meghitt családi körben a szobánkat

betölti a barna meleg, a szeretet.

Halk zene szól és ebben a csendben 

körülöttünk tündérek neszeznek. 

Nem kapcsolunk villanyt, Holdanya két

 Csillaga úgyis beragyog minket.