Meggyűlöltetik velem ezt az országot?

Garabonciás szeretnék lenni, most egyszer nem az utamat muzsikálva járó diák. Sokkal inkább a vihart támasztó ördöngös vándor. A bosszúságtól, méregtől és keserűségtől szeretném, jól irányzott villámcsapásokkal tarkítva megszabadítani terhüktől a felhőket, hogy majd egy csendes, békés eső megnyugtathassa a lelkünket. Mindannyiunkét, akiket zavar a börtön tervezett megépítése kis falunk határában, akiket bánt a választott hatalom nyers arroganciája, vagy az állami szervek közömbössége.

Sajnos nem tudok csodákat művelni, de amíg forr bennem a közvetlen közösségem szolgálatát célzó indulat, addig naponta úgy tekintek a területre, mint egy elárasztásra váró zöld szigetre, amit öreg és fiatal városrészek, Sikonda üdülőterülete ölelnek körbe, aminek lábainál patakunk csörgedez.

Gondolataimat a börtönépítés pályázatáról és ehhez kapcsolódó eseményekről korábban többször is írásba foglaltam. Megosztottam azokat a lakóssággal és elküldtem valamennyi érintettnek. Nagyszerű dolog ez a számítógépes világ, nem kellett póstást zavarnom.

A büntetés-végrehajtás vezetője volt az egyetlen, aki válaszra méltatott. Írásomat csatolni fogja az elbírálandó anyaghoz, úgy vélem meg is tette. 

Telik-múlik az idő és nem látunk semmi mozgolódást. Az ilyen idő tökéletesen alkalmas arra, hogy a remény csíráit locsolgassa. Nosza hát, frissítsünk!

"Tisztelt Miniszter Úr!

Komlón igazán jelentős ellenállásba ütközött a börtön építésének pályázata. Ön akkor azt jelentette ki, hogy ilyen esetekben az adott területen elállnak a bv-intézet létesítésétől. Nem gondolnám, hogy megfeledkezett erről, de az tény, hogy a város benyújtott pályázatát elfogadták annak ellenére, hogy az nem felelt meg a kiírás feltételeinek.

Talán még nem késő jóvá tenni több ezer ember arcul csapását. Ebben kérem közreműködését."

Nagyon gyorsan érkezett a válasz. Megköszönték és megnyugtattak azzal, hogy a tárca szakfőosztályának szakmai válasza alapján továbbítják egy másik miniszternek. Mást nem írtak.Az illetékes másik minisztérium fogadta az anyagot és erről engem tájékoztatott. Nosza, hamar kiegészítettem, ismerjék meg a Határ utat is.

Nem is nagyon hiszek a csodákban. Rajtunk kívül kevés városlakót mozgatott meg az ügy. Népszavazáshoz az aláírás gyűjtése mégis elgondolkodtató. A rutin nélkül végzett munka és a rövid idő nem hozták meg a kellő eredményt. Tanulsága annál több volt. Megosztottságot és megfélemlítést, hazug aláírásokat, tisztességtelen ellenpropagandát szült. A számokkal, ha én játszhatok, olyan eredményt mondok ki, amilyet akarok. Ha nem a 23604 komlói lakost veszem alapul, hanem az érintett városrészekben élő emberek aláírását számolom meg, bizony fejet illik hajtanom és más domboldalt keresni a börtönnek, illetve lemondani erről a tervről. Persze csak akkor, ha én vagyok az a polgármester, aki szeretem és szolgálom az embereket.

"Meggyűlöltetik velem ezt az országot!" Ezekkel a szavakkal tiltakozott minap egy közszereplő, amikor a ma tapasztalható, lassan mindent behálózó visszásságokról beszélt.
Én meg inkább azt mondom, hogy húzzuk fel a köpenyünket, nyomjuk fejünkbe a legszélesebb karimájú kalapunkat és dalolva induljunk útnak, vidám garabonciás diákként a csendes őszi eső elébe.