Tündérkéimnek!

Kedves  Eszter! Emese! Levente! Kata! Janka! Liza!        

   Amikor csodálkozva nyitottad világra a gyönyörűszép szemeidet, én egy versikét faragtam neked, azzal köszöntöttelek. Nevezheted szösszenetnek is a téged üdvözlő sorokat, de az biztos, hogy az örömömet és az irántad érzett szeretetemet kíséreltem meg szavakba foglalni. Sorsomtól ajándékot kaptam, a nagypapád lettem.

És az idő, mintha szárnyakat kapott volna. Felkelt a nap, máris besötétedett, új hét után egy új hónap köszönt rám, új év egy másik tavasszal. Ennek a nagy szaladásnak magad is oka vagy azzal, hogy időm egy részét kitöltöd élőben és gondolataimban. Elnézem és le is mérem, hogyan sokasodnak a centimétereid, buksidban miként érnek meg a kimondott értékeid.

   Most egy kicsit rálépek a fékre, ünneplősen megállok. A kenyerem javát már rég megettem, kereken hetven éves lettem. Tudom, köszönteni fogsz, de rendhagyó módon most én is ezt teszem. Úgy húzom meg a fülecskédet, hogy közben belesúgom a sok évtized alatt összegyűjtött és most  elmondani, átadni szánt gondolatokat:

   -Az életed egy olyan dal, amit te komponálsz. Nem kell hozzá hangszer, mert az a tested és lelked. Tanulj meg játszani rajta, szóljon a hangszer magadnak és másoknak is tetszőn!

   -Merj nagyokat álmodni, valósítsd meg azokat és becsüld meg önmagad! Álmodó lelked nem hagyja megöregedni a szívedet.

   -Adj szeretetet és fogadd is el azt úgy, hogy közben merj ha kell, kilógni a sorból!

   -Tanuló vagy és tanító. Nincs olyan tudatlan ember, aki ne mondhatna újat a számodra és olyan se, akit ne taníthatnál valami szépre és jóra. Nyugodtan jegyzeteld ezeket,adok hozzá papírost és ceruzát. Színeset és szürkét. Kéket és pirosat, szemed és szíved tükrét. A grafitot nem hegyeztem ki, ne is használd!

   -Fedezd fel a szép, a tiszta, a leggyermekibb érzelmeket, őrizd meg azokat a tarsolyodban, hogy életed útján végig kísérhessenek!

   -Nálamnál okosabb valaki mondta, hogy a nevetés nélküli nap elvesztegetett idő és én ezzel teljes mértékben egyetértek. Kacagj, nevess hát, érezd magad jól a bőrödben!

   -Mindig pontosan tudd, hova tartozol, kikhez a veled egyenlők között!

  -Szabadon választott zenére táncolj! Ha egyedül teszed azt, úgy ugrálhatsz, ahogyan akarsz!   Lépéseidet máshoz igazítani akkor kell, ha a mulatságra társat, társakat is választasz magadnak. Ez utóbbi sokkal értékesebb még akkor is, ha a mások által megterített asztalhoz nem mindig te jelölheted ki a helyedet.
   -Kaland az egész küzdéssel és harcokkal, de szép és boldog is, hát csak csodáld és ízlelgesd! Születésed pillanatától a kihívásokat fogadd el, a kötelességeidet teljesítsd! A titkokat fejtsd meg, ígéreteidet tartsd be, győzd le a szomorúságot, a jutalmat érdemeld ki!
   -Most csak játssz, énekelj, legyél gyerek, éljed az életed! Nem baj, ha hibázol és tévedsz, ezekkel együtt leszel majd életerős, kiegyensúlyozott felnőtt.

   Ezernyi, helyesen meghozott döntésed lenyomata legyen majd a gyönyörű idős kezed és megöregedve is szép arcod. Örülhess majd akkor is -ahogyan most én teszem- egy simogató napsugárnak, a virágra repkedő kis lepkének, a te nevető mosolyodnak.

Eszti, Emi, Levi, Katka, Jankica, Lizi Tündérek!

   A leírt soraimat biztosan megfogalmazták már hírességek, nagy emberek. Másképpen, akár szebben is. De nagypapaként, kereken hetven évesen, a hozzád egykor írt verssel együtt már kevesebben dicsekedhetnek ilyen köszöntővel.

Emlékül fogadd hát tőlem sok-sok szeretettel!

Mecsekfalu, 2018. december 04.            Papa