Gazdagabb lett Budapesten Józsefváros. A katolikus egyház magas rangú képviselője éppen megáldja Názáreti Jézus szobrát. A mű alkotója nem gondolt arra, hogy Magyarországon ez év októberében a parlamenti többség pillanatok alatt üldözendő bűncselekménynek minősíti a közterületen való életvitelszerű tartózkodást. Az elmúlt évek választásait és történéseit figyelembe véve a jogszabályokat alkotó többség egy kicsit csinált, kicsit kitalált. Szabálytalanul szabályos. Ez azonban egy cseppet sem zavarja azokat, akik a parancsokat osztogatják a "nagytakarításra".
-És most itt van ez a Megváltó. mit is csináljunk vele? Fekszik a padon, lábait kissé felhúzva, jóízűen alszik. A motyója ugyan nincs vele, de mégis csak szabálysértés az, amit csinál. Őt is igazoltassuk és állítsuk a bíróság elé?
-Intézkedjünk nagyon körültekintően, egyre többen találnak kifogást a munkánkban -ha nevezhetjük ezt annak-, már az igazságszolgáltatás katonáinak egy része is ellenünk fordul.
-Hagyjuk inkább itt pihenni egy ideig, azután tervszerűen hordozzuk körbe nagyobb városainkban. Jó szolgálatot tesz majd a lanyhuló megosztottság felerősítésében! -fejezte be a rendcsinálók diskurzusát az éppen kiérkező elöljáró.
A mára kialakult helyzettel kapcsolatban fogalmak áradata önt el: szörnyűség, bűn, hajléktalanság, szabálysértés, reménytelenség, visszaút, kiszolgáltatottság, szegénység, dőzsölés, érdektelenség, megfélemlítés, szeretet, embertelenség, lelkiismeret, szégyen, menekülés, együttérzés, segítség, elkeseredettség, emberség, szenvedés, halálvágy, tettvágy, közömbösség, képmutatás, élet és ezekkel nincs is vége.
-Jézus sok mindent vállalt.- mondta az áldást osztó.
-Te mit vállaltál a szépen szóló gondolataid mellé? -kérdezem tőle én.
-Szabályokat alkotók, gondoljátok újra át és döntsetek emberhez méltóan!
A hajléktalanok nem bántják Krisztust. Bármelyikük szívesen felezi meg vele a saját vackát. Megtenné ezt a szobor alakban köztünk levő Isten Fia is, ám a kiszolgáltatottak félelme tiltja, hogy mellé kuporodjanak... a reménytelenek.
Karácsony van. A sűrű pelyhekben hulló hófehér pihék nem tudják, talán nem is akarják eltakarni szemünk elől a kövérre hízott éhséget és az alattomosan, rendre áldozatait szedő fagyhalált.
Isten fia pedig tétlenül ott fekszik a padon. Nem kellene mégis Őt felébreszteni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése