"Karácsony látogatott hozzánk."

Tegnap is megérte együtt eltölteni egy órácskát veletek. A Him Singers úgy dalolt, ahogy szokott, hirdetve az emberi hang utolérhetetlen szépségét. A gyerekek dallamai és verselése érinthető közelségbe hozták a karácsonyt. Láttam angyalkákat futkosni és békésen aludni. Nem mondom, elhangzott néhány panaszos szó, de a derű és a mosoly hatalmában tartotta a fenyő körül egybegyűlteket. A szemek csillogásához az ízek tucatját hordozó forralt bor lehet, kicsit besegített. Két házaspár is megosztotta velem örömhírét, miszerint hosszú évek után végre hazatérnek nyugatról. Ma arra kértek, hogy a karácsonyt üdvözlő soraimat tegyem olvashatóvá. Szívesen megteszem. Köszönöm, hogy köztetek, veletek lehettem.

Lassan hagyománnyá válik a Mindenki Karácsonyfánk mellett az is, hogy néhány percet én is beszélhetek. A zöld fenyő ünnepe kapcsán a megszülető kis Jézust és a szeretetet soha nem hagytam ki. Még akkor sem, ha ezt neves író tollából egy magányos cipészmester panaszával tolmácsoltam.

De most egészen más a helyzet. A gyertyagyújtásra meghívóban Halász Jenő bácsi gondolatai szerepelnek a program részeként.

Ha ennek eleget szeretnék tenni, akkor most nem ollózhatok ki sehonnan, semmit. Csak magamat kell adnom és arról beszélnem, mit jelent nekem a gyertyagyújtás, a közöttetek eltöltött rövid, karácsonyi előzetes. Márpedig az nem is olyan egyszerű. Összeszedni és közreadni a gondolataimat az még elmegy, de úgy megtenni, hogy azok a sajátjaim maradjanak, már nem is olyan könnyű. Mert miről is szól a karácsony? Legfőképpen a szeretetről, amit megfogalmaztak közismertté válva már sok-sokezren.

 Mielőtt bármit is elmondanék, Micimackót idézem: "Van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem ezt hívják szeretetnek." Ha jól belegondolok ebbe, megkérdőjelezhetem következő mondataim létjogosultságát. De én így mégsem fejezem be, ennyire ti is ismertek engem.

A karácsony az egy csodavárás. Megszületik a megváltó és aki őszintén hisz nem is várhat nagyobb csodát, ezt ünnepli a szentestén. Ne gondoljon senki nagy dolgokra, birtokba nem vehetőkre, meg nem kaparinthatókra az se, aki szeretet ünnepének hívja a karácsonyt. A legkisebb ajándék is a csoda rangjára emelkedhet, akár adod, akár kapod. Vagy te nem örültél még soha egy őszinte mosolynak, vagy másfelé nyújtott segítő kezednek? Ha nem, hát benned a hiba, tanuld meg gyorsan szeretni saját magad. Ez bizony alapfeltétele, hogy észre vedd a lehetőségeket, hogy adhass és kaphass belőle. Mármint a szeretetből.

Miféle dolog az, hogy karácsonykor a szeretetről beszélek? Olyan lenne ez az ünnep, mint sok más dolog világnapja? Csak nem!?  A szeretet ennél sokkal nagyobb varázs! Miért nem ünnepeljük, vagy legalább gyakoroljuk nap mint nap?

Lehet, hogy most beszélnem kellene az őszinte vonzódásról, felelősségteljes odaadásról, lelki társulásról, elfogadás képességéről, vonzalomról, szíves együttlétről, kedvelésről, együttélésről, hűségről, ragaszkodásról, sikeres megélésről, tetszésről, örömteli cselekvésről, belső elégedettségről, a legfelsőbb lény csodálatáról.

Ezek a fogalmak feltétlenül a szeretet bűvkörébe tartoznak, de a lényegét tekintve a szeretet és így a karácsony is sokkal egyszerűbb dolog az életünkben. Javítsatok ki, ha nem így van. Vagyok annyira bölcs, hogy elfogadjam, sőt meg is köszönjem a javítást.

A közösségünk életében munkálkodó szeretet ide irányított ma este bennünket. Hadd lássuk, mekkorát nőttek a verselő, éneklő gyerekek. Találkozhassunk a hétköznapok sűrűjében ritkán látottakkal. Beszélgethessünk egymással, nem a világot megváltó dolgokról. Megállva, egymás szemébe nézve szépen, csendben. És ha egy őszinte szerbuszt kapunk, már megérte eljönnünk. Az igazán csak részletkérdés, hogy jóízűen koccinthatunk egymás egészségére, miközben gyerekeink, unokáink a friss süteményeket kóstolgatják.

De az is belefér a szeretet fogalmába, ahogy a búcsú napján, még bizonytalan lépteivel hancúrozik a patak partján a kis Réka és ahogyan őt őrzik édesanyjának vigyázó szemei. Lencsevégre kaphattam kint az utcán a nagymamát, karjaiban kis unokájával. Az idegentől megszeppent kicsi, karjaival szorosan átölelte a mama nyakát, biztos menedéket találva. Jó hírek hallatán a teljes családdal együtt örülhettünk a kis Máté születésének. Előkerülnek a kóstoló mézek, erre jár az ajándékozó Télapó is. Nevet keresünk a felcseperedő gólyának, mert szeretjük és valahogy szólítani akarjuk. És ez mind-mind a szeretet.

Nincs itt mindenki. Aki nem tud jönni, őt keressük fel. Aki nem akar jönni, ő szegényebb lehet nálunk. Azért hívjuk jövőre is.

Nagy úr a karácsony szeretete! Neki nagyra nyissuk az ajtónkat, ha innen a közös karácsonyfánk lángját a kicsi gyertyáinkkal hazavisszük. Engedjük be a szeretet csodáját, derítsük jókedvre szívünk melegével. Hadd érezze jól magát minálunk hétfőn is, jövő héten is, jövő évben is. Fényével ragyoghassa be a szürkének hitt érdekes és szép életünket.
Végül elmondtam Gazdag Erzsi "Karácsony" c. versét.