Igazán rendesen eldicsekedtem az idei születésnapommal. Annyi és olyan sok szép ajándékot kaptam, amilyeneket el sem képzelhettem. Három nappal az évfordulóm előtt, testvéreim társaságában kolbászt töltöttünk. Helyesebben szólva ők töltöttek, én a számat járattam. Marika nővérem hiányzott, de jó munkásként pótolta őt Marika sógornőm.
A töltelék anyag elfogyott, a takarítás megkezdődött, amikor a bejárati ajtóban megjelent Géza a vőtársam. Meglepődtem, ezt láthatta is rajtam és nyugtázta egy mosollyal. Mint később megtudtam, azzal a szándékkal jelentkezett be Verához ebédre, hogy velem ott találkozhasson és nekem ajándékot adjon.
A szobában egy kartonról lebillent a terítő, abban palackozott fehér borok sorakoztak. Mindegyik üvegen színes fotó a címke és azon én vagyok látható valamelyik testvéremmel. Kilencedik palack hasán az ajándékozó kedves mondata és aláírása olvasható. Nagyon megilletődtem, kerestem a szavakat és csak remélem, hogy megfelelően felöltöztetett mondattal köszöntem meg ezt a rendkívüli ajándékot.
A fotó, amelyikről a címkék készültek, Gábor unokaöcsém lakodalmának egyik eseményét örökíti meg. A kilenc Halász testvér sorba áll és énekli, hogy "Egy asszonynak kilenc a gyereke..." A fénykép mindegyikünk lakásában megtalálható. A lepalackozott nedű elsőrangú, ismerem jól, az ajándékozó készíti egyre növekvő hozzáértéssel.Mégis mikor és hogyan fogom ezeket a hosszú nyakúakat elfogyasztani? Nem úgy van az, hogy csak fogom magam és a kiadós vacsora után hörpintek belőle egy-két pohárkával, egyedül!
Meg kell ezt terveznem, megadni a módját! Kerek évfordulókra nem számítok. Keresni fogom azokat az ünnepélyes, vagy csak annak vélt alkalmakat, ahol lehetőségem nyílik egy-egy aktuális palack felbontására, tartalmának apró kortyolgatására.
Hja, hogy ez sokáig eltarthat? Sebaj, addig maradok hetven éves.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése