Kanaszta

A diákkori nyári munkavállalásaimat egy kicsit a család csorba pénztárcája igényelte, de azok a melók mégis a kedves emlékeim közé tartoznak. Örültem, hogy a bukszámból a szükségesre kipotyogó forintok közé én is tehettem és még nekem is maradhatott. Gyakorolhattam a jól ismert szénagyűjtést, megismerhettem az ürgeöntés tudományát, ha ahhoz csak a vödör vizeket hordtam is Meződpuszta határában. Az ügyes cigány legény leadta megrendelő főnökünknek a szerencsétlen kis rágcsálókat, hogy azok mell és comb darabkáit ízletes pörkölt formájában viszont láthassuk. Nagyon finom volt és ezt nem azért mondom, mert mindig éhes voltam. Naponta láthattam a szülőfalumban és a három szomszédos kisközségben élő embereket, az ő családjaikat. A későbbiekben is jóleső érzés melengette a szívemet, ha velük találkoztam -nagy póstás táska nélkül-  és köszönésemet egy mosollyal jutalmazva fogadták.

Jogilag felnőtté váltam és az érettségit követő napon már a munkakönyvembe bejegyzett helyen dolgoztam, gyakran többet az akkor hatályos jogszabályban megengedettnél. Majd még legényemberként elszegődtem egy sokkal lazább, nyakkendősen tiszta munkahelyre. Kevesebb volt itt a bér, de iskolában kitanulhattam a szakma szerteágazó elméleti és gyakorlati ismereteit.

Így aztán az otthoni ebédet követő néhány perces séta után gyakran fordulhatott elő, hogy kezünkben nem a munka eszközeit, hanem az ördög bibliáját tartottuk. Képesek voltunk huzamos időn keresztül is kirakni a francia kártya lapjait. Négyen ültük körbe az asztalt a kanaszta partikhoz. Főnökünktől nem kellett tartanunk, mert velünk együtt játszott a győzelem mindenkori reményében, de nem annak elvárásával. A munkaidő lejárta előtt még néhány kötelező szakfeladat, kis rendrakás és kezünkben máris a kijárati ajtó kulcsa.

Négy és fél évtizede már ennek és azóta nem játszottam kanasztát. Az elvárt teljesítményt kifogást nem igénylően tettem le az asztalra, ezért soha nem éreztem lelkiismeret furdalást a munkaidő megrövidítése miatt. A következő állomásom szolgálata havi 360-órát igényelt és én ezt is elfogadtam, pedig a munkáltatóm egyetlen percet sem engedélyezett az ördög bibliájának a szolgálatára. Ma a tengernyire duzzadt szabad időmből apró tócsákat bármikor  kilöttyenthetek az asztal tetejére, de ki ül le velem szembe zsugázni?