Köszöntő

  " Nézz rám! Igaz gyöngyszemet látsz! Nem kenyerem a dicsekvés, meg aztán másutt is előfordulhatnak ilyen csodák, mégis azt mondom, nagyra nyisd a szemed! Vedd észre minden rezzenésem, ámulj csak bátran és az ismerkedés végén nyugodtan mondd ki, hogy csodaszép vagyok!

   A Mecsek északi lábánál kibúvó, csörgedező patak partján születtem, több száz éve már annak. Baranya kies hegyének meredek szikláit én varázsolom termő dombokká és nyújtom azokat át az itt élőknek munkára és boldogulásra. Kertek és gyümölcsösök, szántók és szőlők színes karneválja öleli át a családi házak otthonainak melegét. Határainál a keresztre feszített Krisztus köszönti az érkezőt, int búcsút a távozónak, miközben őrzi a templomom keresztjét."

   Kedves Olvasó! Elkészült Mecsekfalu web oldala. A városhoz kapcsolt kis falu bemutatkozott. Tegyük a lapját mi is hasonlóvá. Őrizzük meg a múltját, alakítsuk jól a jelenét és tervezgessük meg a jövőjét! Mutassuk be az egykor itt élő embereket, a mai lakosokat, a hozzánk, településünkhöz kötődő személyeket! Ismertessük meg másokkal is a birtokunkban lévő, közszemlékre is érdemes eszközöket, fényképeket, mozgó felvételeket! Folyamatosan rögzítsük ezen a lapon azokat az eseményeket, amelyek archiválásával az utókor is láthatja történelmünket! Elsősorban a saját megelégedésünkre, de mások örömére is valósítsunk meg, akár közös életünket is színesebbé tevő elképzeléseket!

Ezek a gondolatok formálják tetteinket, amikor Mecsekfalu frissen elkészített web oldalát alakítgatjuk!

"Mecsekfaluért Alapítvány"felkérésre írtam ezeket a sorokat a web oldal megnyitására. Nem igazán látom üzemelni. Rácz Boglárka közmunkásként élt nálunk a faluban. Amikor elköszönt, egy verset adott nekünk ajándékba, oldalunkon kell,hogy helyet kapjon. Én mindenesetre megőrzöm itt másoknak is a blogomban és a változatosság kedvéért most 180 fokkal elfordított fotót teszek fel kis falumról.


Mecsekfalu

Mondok ma egy verset egy faluról Nektek---
ne nevessetek ki ..figyeljetek..
ahol a Mecsek szíve Istenért dobban..
ott lehettem én is...egy kicsiny faluban..

egy kicsit az enyém lett...a miénk lett a baráttal---
sepertük utcáit...és néha hólapáttal..
lapátoltunk----nehogy elessen Laci bácsi...
és a többi ember...milyen jó volt látni...
mosolygó arcukat és hálás szemeiket--
köszönték a munkánk....áldd meg mindegyiket...
ahol a kis patak csillámait szórja...
megálltunk mindig....egy kedves jó szóra---
ez nem csak egy munka volt ..ez felelősség..
néztük és csodáltuk a fákat---milyen szép...
de elvették tőlünk ezt a csodát----
és a szívünk ...fellázad és hangosan kiált---
ez nem csupán munka..ez bizalomra épül...
nézem az eget,,,és a szívem szédül..
most panelok lábánál szeméthegyet lapátolok,...
hiszem azt ,hogy visszamegyünk,oda ahol otthon vagyok..
körbeölel a csend...és ismernek a macskák..
ez az igazi...ez a szabadság...
köszönöm az Úrnak hogy ennyi jót adott
ennyi amit akartam...amit a lélek adott..
minden padot .ismerünk a tesómmal
az utat lapátoltuk...és hintettük sóval...
és az a sóhaj...hogy ott lehessünk megint---
Klárika álmomban a kocsmából nekem int..
Gyertek be lányok igyatok egy kávét---
Jó asszony ő aki sokat átélt..
és mindenki nevet ..és mindenki vigad
kimegyünk dolgozunk...az idő meg szalad.....
és minden marad...csak marad a régiben..
ott lenn Mecsekfalun....csak mi vagyunk itt fenn...
két idegen----és visszahúz a szívünk...
Drága Mecsekfalu...nagyon szeretünk...
2018.03.06.Komló,Rácz Boglárka