Velem szemközt ült, kissé az asztal sarka felé húzódva. Rendezvényeken találkoztam már vele, azoknak mindig csendes résztvevője volt. Fejbólintással köszöntöttük egymást. Elhatároztam, hogy ma leülök mellé, hogy közelebbről is megismerhessem.
Bormustrán vettünk részt, amelyet Vince nap alkalmából szerveztek a Béke emeletén.
Kornélia ismert siklósi szőlész-borász, megnyitó mondatai előtt elmondhattam a gimnazista József Attila Hymnusz a borhoz című versét. Majd nyitódtak a palackok szépen, sorban. Gazdáik töltöttek poharainkba, bemutatták azokat, vélemények cserélődtek, értékeléseket hallhattunk.
Gyuri bátyám vörös borát már egymás mellett kóstolgattuk, a mustra vége felé jártunk.
Nyolcvanegy éves lesz a tavasszal ez a Mecsekjánosiban született parasztgyerek. Vezetékneve édesanyámmal megegyező, másképpen elírtan, akár rokonok is lehetünk. Három testvére közül nővére él még. Édesapja 1944-ben szabadságra hazajöhetett a frontról. Az istállóban a saját lova agyonrúgta. A Tsz. elvette mindenüket és ezt a tragédiaként megélt eseményt a későbbiekben teljes mértékben átértékelte. A rabszolga munkára kényszerítő föld hiányában minden családtag megtalálta másutt a boldogulás könnyebb útját. Miután teljesítette katonai szolgálatát, a Szénelőkészítő adott neki munkahelyet a nagy laborban. Rövid ideig élt párkapcsolatban, elmúló éveit egymaga köszöntötte asszony és gyermek nélkül. Még dolgozott, amikor édesanyja meghalt. Korkedvezménnyel, 26-éve nyugdíjas. Ide a borkóstolóra hívták, szívesen látják, hozza a borát is. Ő nem borászkodik, a vegyes vöröset ajándékba kapta, de elhozta.
Kérdezgettem és ő válaszolt. Jól láthatóan mosolyt fakasztott az arcára, hogy beszélgető partnerre talált, elmondhatott valakinek, valamennyit az életéről, hogy meghallgatták és figyeltek rá. Ennek persze én is örültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése