Ezt a fotót 1975 év tavaszán készítettem. Dicsekedni mentem haza azzal, hogy nemsokára megszületik első gyermekem. Biztosan büszkén feszítettem anyu és apu előtt, amikor nagy-pocakú Erzsimmel beléptünk a kapun. Öreg koromra nagyon érzelgős leszek, gondolhattam volna akkor. Ma nem vagyok már fiatal, mégis korainak tartom azt, hogy piti dolgokon, magányomba zárkózva felkapom a vizet. Talán idő előtti az is, hogy aprócska események -legyen az bármilyen is- ellágyítják a szívemet és a motor, -megkerülve az agy körüli szolgálati utat- utasítást ad szemeimnek a könnybe lábadásra. Egyre gyakrabban fordul ilyen elő, elfogadom, nem igazán zavar.
Rendesen körbe is vagyok véve elérzékenyülést kiváltó emberekkel, emberkékkel és az emlékezésre ösztönző tárgyak száma se kevés a környezetemben. Ez utóbbiak közül emeltem le egyet a polcról. A vastag kötés szüleim leveleit védik, amelyek a tavalyi évben éppen 80-éves születésnapjukat ünnepelhették. Nem az első eset, hogy Anyut és Aput megemlítem az írásaimban, nem tehetem azt elégszer. Életük útja gondokkal és örömökkel kikövezett, tarka világba vezetett.
"Milyen boldog is lennék, ha Magában csakugyan megtalálnám azt a lányt, aki után annyira vágyom...Ha az az akarat vezényel bennünket, hogy mindent a másik boldogságáért, akkor egy lesz még a gondolatunk is. Nem ismerek szebbet, magasztosabbat, mint szívem egész melegével szeretni, minden bajtól óvni Téged."
"Egy hosszú életen át nem csak öröm, bánat is érheti az embert, minden erőmmel azon leszek, hogy minél több örömben legyen részed s amennyiben emberileg lehetséges, ne érjen bánat sohasem. Ha cserébe hűséges szeretetet, hitvesi ragaszkodást kapok Tőled, olyan boldog életünk lesz, sohase fogod megbánni, hogy nekem adtad a kezedet."
"Alszol már édes Bözsém, ott ülök melletted az ágyadon, lelkem féltőn körülölel, gyengén megsimogatlak, hogy föl ne ébredj. Álmodj édes Bözsém, álmodj a mi nagy-nagy boldogságunkról. Ne haragudj, hogy nálad voltam, nem akartalak zavarni, csak megcsókollak még s már megyek is. Megyek én is aludni, hogy Felőled álmodjak."
A levelezést befejezve, örök hűséget esküdtek egymásnak. Meg is tartották azt és az írás helyett életükkel, tetteikkel bizonyítottak. Ezekből egy kevéskét kikotyogtam, de hát ez is a korral jár, nem igaz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése