Az ellenzéki pártos honatya egy szomszédos falu fiatalasszonya, akinek tevékenységét érdeklődéssel figyelem. Felvállal és képvisel, hallatja tiszta és őszinte szavait a hamiskásan kialakított padsorok között. Valahol olvastam a saját magával szembeni elvárásként megfogalmazottakat, Arany János tollából idézte:
"Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben."
Nemrégiben felreppent a hír, hogy lakóhelyének képviselője a múzeum falai közül kiemelt, nagyobb értékű festményeket kapott iroda helyiségének díszítésére. Végül is lehet ez eszköze a kultúra hirdetésének, gondolt egyet és mint közjogi méltóság, Ő is igényelt a bemutatásra alkalmasak közül. A múzeum kérés nélkül nem teljesített, de talán annak birtokában se. Ennek minden bizonnyal meglehet az oka, talán a díszítendő irodák eltérő páratartalma, a képviselők látogatottsága, a parlamenti patkóban elfoglalt helyük?
Én ezt nem tudhatom, megoldásra viszont van egy javaslatom. Képviselő Asszonynak felajánlok a birtokomban lévő festmények közül egyet, szabadon választottat. Értéküket forintosítani nem tudom, nekem felbecsülhetetlenek. Alkotóik egy délután készítették, a születésnapomon, kisorsolt párokban és önállóan. Mindenki, -magam is- ügyesen forgatta ecseteit, de közülünk még egyikünk se forrta ki magát festőművésszé. Ki tudhatja, mit hoz a jövő? Lehet belőlük még akármilyen művész és akkor a ma papírra festett elképzelések drága művészi alkotássá változhatnak át.
Kedves Képviselő Asszony! Amennyiben a múzeum meghallgatta a kérését és irodája falát bemutatásra átadott festmény ékesíti, úgy az én ajándékozásom eltörpül. Vagy mégse? Ha jól választ az enyémek közül, az biztosan növelni fogja a Janus Pannonius Múzeumtól nehezen megkapott kép értékét. De legalább mosolyt csal az Önhöz belépők arcára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése