Címeres ökör

"A képviselő joga és kötelessége, hogy kezdeményezően részt vegyen az Országgyűlés munkájában, elősegítse annak eredményes működését. Kötelessége megjelenni az Országgyűlés ülésein, továbbá annak az országgyűlési bizottságnak az ülésein, amelynek taja."

A parlamenti munkát szabályozó törvényből citálhatnék még sorokat, amelyekkel kapcsolatban joggal vetődik fel a túlzottan is jól megfizetett képviselők gyakori, nemkívánatos magatartása. Megkérdezhetném tőlük, hogy miért kaphatnak mértéktelenül soknak tűnő jogosultságot? Személygépkocsi használatra, igazából kontrollálatlan lakhatási támogatásra? Miért jár nekik a büfé, a minőségével összeegyeztethetetlen árú ebéd az étkező asztalnál? Miért kell és miből telik biztonsági őrökre, fegyveres őrségre?

A bérük nem a "jól megfizetett" kategóriába sorolható. Ötvenszerese a legkisebb nyugdíjnak? Normális dolog ez? Ebből is és abból is meg kell élnie egy embernek! Elfogadható ilyen különbségtétel megtervezése és megteremtése, ha azok mögött emberi sorsok húzódnak meg?

Van közöttük aki majd 3 milliónál jár, de meg is dolgozik ám érte! Tesz olyan intézkedéseket, amelyekhez erős gyomor kell, neki is és másoknak is. Munkájában hiba a következetlenség. Párttól és kapcsolatoktól függően dicsér, jutalmaz, vagy lesújt. Minden bizonnyal jól megtaníthatták ezt neki az iskolái, korábbi munkahelyei. Quod licet Iovi, non licet bovi. Ezzel fejezik ki ma leginkább a kettős mércét, az indokolatlan megkülönböztetést ember és ember között. Csakhogy ő nem Jupiter, akinek jogosítványa lenne megállapítani, ki is lenne az ökör, a kicsike.  

Bevallom őszintén, hogy egyre gyakrabban jut eszembe, én vagyok a címeres ökör! Amikor leülök megnézni és hallgatni, mit csinálnak és hogyan teszik azt a parlamenti képviselőink. Tisztelet annak a kevés kivételnek, aki esküjéhez méltóan törődik választópolgárainak és tízmillió honfitársának  sorsával. Viszont nem tartom sokra a soha meg nem szólalókat, a gombokat parancsra nyomkodókat. Ők egyszer rá fognak döbbenni arra, hogy az ökör szarvait a saját fejükön hordják. Nem a kicsiét.