Szegény tüzek

A "tűzoltó rádió" mindig is működött, nagyon sok hír jutott el hozzánk az ország különböző szegleteiből. Ez azonban össze sem hasonlítható a mai adat-áradattal. Itthon ülök a számítógép mellett és központi híradó ügyeletesként tudok a napi tüzek zöméről, ha nagyon akarom.

 

Amikor a földművelő paraszttól elvették a földjét, egyre gyakrabban gyulladtak ki a boglyák, kazlak. Amikor nyugatról behordtuk a sok-sok levetett autót, lángra kaptak azok, tűzoltóktól távoli, elhagyatott utakon. A kár szándékos okozása , a gyújtogatás ma sem ritka dolog. Leég a többszintes villa, amikor azt a lakói a hétvégére magára hagyják. Pirosra festi a határt a bálatároló szín, ahol nincs elektromosság és a vihar se tombol. Az irigység, a bosszú, meg a csalás leggyakrabban az ilyen eseteket előidéző emberi magatartás és cselekedet. A legritkábban találkozhatunk kiváltó okként a megbomlott emberi elmével. Írtam én már erről, de nem lehet elégszer.

Naponta hallunk híreket lakásokban, családi házakban, melléképületekben keletkezett tűzesetekről. A legszörnyűbb az, hogy emberek halnak meg füstmérgezésben, égnek meg gyógyíthatatlanul. A villamos szerelések elavultak, tákoltak, az áram gyakorta lopott. A fűtéshez tartozó berendezések korszerűtlenek és ellenőrizetlenek. A tüzelőanyag sokszor az éppen adódó, összegyűjtött akármi. A kémények ellenőrzésének mai rendezetlensége, elhanyagolt műszaki állapotuk, az előzőekkel együtt mind-mind táptalaja a vörös kakas felerősödésének.

Sok mindent elmondhatunk ezekről a tűzesetekről, én egyetlen dolgot emelnék ki. Ez pedig a szegénység! Csinálhatsz tehát akármilyen felvilágosító munkát, eljuthatsz minden lakás küszöbéig, ha pénzt nem hoz oda a postás, valamiért gyakrabban fog bekopogni az éppen szükséges gyulladási hőmérséklet.

Tudom, hogy a katasztrófavédelem számos olyan feladatot adott a tűzoltóságoknak, amelyek nem szolgálják a tűzvédelem társadalmasítását a káros tűzesetek megelőzését. Azt is látom, hogy óriásira nőtt a papírmunkájuk. Talán már nem is tudnak önálló tervezéssel és ahhoz kapcsolódó feladatokkal saját működési területük gondjaival foglalkozni. Abba azért mégsem nyugodhatunk bele, hogy jelentősen megnő a sérülést és halált is okozó lakástüzek száma, hogy tavaszonként az égő természetben  felbecsülhetetlen károkat okoznak a felcsapódó lángok.

A szegénység az egy kényszerítő eszköz, szabálytalanságokra ösztönző. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy akinek bizonytalan a vacsorája, ne törődne környezetének biztonságával. Ám a tartós nincstelenség a nemtörődömség szülője, amelyben megjelenhet a cselekedeteket ellenőrizetlenné tevő alkohol is. A környezet közömbössége segítő eszközként funkcionál az egyre gyakrabban előforduló lakástüzeknek, emberi tragédiáknak. A megelőzésük tehát nem tűzoltói- sokkal inkább széles körű, társadalmi -feladat.

A tavaszi időszakban  elharapódzó és a természetet károsító tűzesetek megelőzése sokkal egyszerűbb dolog. A milliós bírságok elmaradnak, a kilátásba helyezésük nem hoz eredményt. Ősszel kell megkeresni az érintett területek tulajdonosait és kaszát adni a kezükbe, legyenek ők akárkik! Ne telelhessen át az egyetlen szál gyufával letakarítható, színét vesztett zöld-takaró. Alatta ne ébredjen fekete-szegényen a tavasz. Mióta mondom ezt is! Süket fülekig jut csak el a hangom. Ha tetszik, parlamenti süket fülekig.