2019. január 17-én az árnyékos, északi oldalú teraszon a hőmérséklet +14 celsius fok. A nagyszoba ablakain keresztül ragyogóan süt be a nap és melengeti a feldíszített karácsonyfát. A fenyő saját nevelésű, a kertünkből való. Elfelejtette levetni a tüskéit, tűlevelei nem hullanak le a padlóra. Vízkeresztkor a fát soha nem bontottuk, minél tovább örülhessenek annak a gyermekeink, majd unokáink. Janka segített most a tárgyacskák felaggatásában, majd jön és ismét segítsége lesz a Mamának? Itt volt, mégsem nyúltak hozzá, ékeskedjen még egy kicsit! Tanítson bennünket a karácsony szellemének folyamatos megőrzésére!
A kinti hőmérséklet is eltérő a szokványostól és ha volt is már ilyen, nem e téli hónapnak megfelelő.
A hőmérő higanyszálának állása és a 20.-i fenyőfa bontás nem az átlagosok közé tartozik, azért még természetes. Ami viszont abnormális, az a bennünket manapság körülvevő -ádventet, karácsonyt újévi ünnepet érzéketlenül figyelmen kívül hagyó- események tömkelege. Átvitt értelemben használom azt a kifejezést, amikor a homályos és bizonytalan, ismeretlenül végződő viszontagságok mindegyikére gondolok.
Három évtizede a helyes irányt kijelölő utcaseprőkre lenne szükségünk, akik letisztítanák az utakról a szemetet, de nem volt szerencsénk. A takarító munkások helyett más célokra kiművelt emberfők jöttek, mások érdekeit képviselők. Majd érkeztek már a nem kiműveltek is, akik hatékonyan működtek közre az előre megtervezett rendetlenség továbbalakításában. Az utakon pedig hegymagasságba torlódik fel a piszok és a szenny. Miféle dolog fog ebből az őskáoszt eszembe juttató, reménytelennek tűnő helyzetből létrejönni? Lehet-e, szabad-e még egyszer törvényeket alkotni elszomorító, szánalmas és mindenkit megalázó, rossz kocsmai módon, első emberünk cinkos mosolyával kísérten?
Nekem már nincsenek igazán nagy igényeim, megelégszem a zöld fenyő ágai között betűző nap melegével és fényével. De mi lesz veletek, mi lesz veled, szépséges Magyarország?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése