Apád lánya

    -Egy egészet és egy felet kérek.

    -Hány éves ez a lány? Állítsa már talpra, hadd nézzem meg milyen magas! -lépett oda a kalauz és szólalt meg emberhez nem illő hangon az egyensapkát viselő nő.

   -Tudja mit, adjon két egész jegyet, hagyja békén ezt a beteg kislányt! -szólalt meg -ölében erősebben magához szorítva kisgyermekét- az apa és nem titkoltan a csalódás szomorú árnyai között tekintett a jegyeket feléje nyújtó nő fásult szemeibe.

Édesapám utazott a busszal, Vera nővéremet vitte a kórházba. Sok év után most elképzelem, mennyire fájhatott neki a csalás feltételezése is, hiszen ő soha, egy dekával se csapta be a vásárlóit. Ő tudta ilyen úri módon megoldani az emberi butaságból fakadó affért, mielőtt az kiteljesedhetett volna.

1952 őszén  testvérem a mosás körül segített anyunak és egy vízzel telt dézsa megemelése soknak bizonyult, lágyéksérv lett a vége. Pécsett a gyermekklinikán Pilaszanovich doktor műtötte meg. Valami hiba történt, mert gyorsan követte a vakbél eltávolítása, majd bélcsavarodás miatt teljes hasi feltárás. Nem ügyeltek rá, megláthatta tükrökön keresztül kiteregetett belsőjét. Ordított is, mint egy kis sakál, kérte, hogy ne bántsák. December 4-én, éppen az én születésnapomon műtötték meg ötödször. Azután lassan, talán nehezebben gyógyult, de a kilencedik születésnapján újra közöttünk lehetett.

A kórházban legtöbbször Apu látogatta, arra nem is gondolt, hogy műtétjekor csak egy ajtó választotta el a féltve könnyező Anyutól, aki hazafelé az Irgalmasok templomában mondott érte imát. Hosszú ideig lábadozott. Újdonsült kis barátnőjétől máig ismert dalt tanult. A csípőficamos kislány ragaszkodott ahhoz, hogy műtőbe új pajtása kísérje és ezt a sebész orvos örömmel engedélyezte,annak ajtajáig.

A cseperedő  gyerek szíve inkább apja felé húzott és ennek hangot is adott, ha néha vitás kérdés támadt.

   -Apád lánya! -mondta ilyenkor belenyugodva anyu.

Ma öreg fejjel lelkiismeret-furdalást érez a lány, mert akkor még nem gondolt arra, hogy édesanyjának ritkább látogatásai mögött prózai dolgok állnak. A nyolc testvérével való törődés, akik között a legkisebb talán még szopizik is. Mint ahogyan az sem járhatott a buksijában, hogy mi otthon, az emberek a templomban közösen imádkoztunk a felgyógyulásáért. Lábadozásakor jóízűen falatozhatta Gratzl esperes plébános húgainak befőttjeit, akik nem felejtettek el bekopogtatni egy-egy üvegcsével a kezükben. Ágya közelében ott van a butykos, amit a patikus Gyula bácsi saját vörös borával töltött meg a kis beteg egészségére, vérszegénységének felejtésére. Az öreg esperessel is találkozik, igaz évekkel később. A templom egyik festménye őket ábrázolja. A gyermek Mária először van a templomban, díszes gyertyatartót nyújt a főpap felé.

Ki sem heverte még a komoly műtéteket, amikor az orvos javaslatára -igazán senki nem tudja, hogy miért- visszakerül a klinikára, annak fertőző osztályára. A műtétek sorát még frissen átélő kisgyerek fél és szorong. Nemcsak a család, mások is aggódnak érte. Vicze Miklós bácsi az állatorvos mesekönyvet küld, lányai közül valamelyikének a kedvencét. Három gyermek a holdon, ez a címe, tele szebbnél szebb rajzokkal. A könyvecske nagyon a szívéhez nőtt. Nem hozhatta haza, mert fertőzhet, bánkódott is miatta eleget.

Meggyógyult, hála Istennek és az őt körülvevő emberek szeretetének. Felnőttként a gyermekével kényszerül meglátogatni az emlékeiben élő klinikát. Ott találkozik az egykor hatalmasnak látott, most egy összetöpörödött, kicsi emberkével. Mosolyogva mutatkozik be neki.

   -Nem ismer meg? Én vagyok az a kislány, aki..., és legszívesebben átölelte volna egykori orvosát, de nem mert szabad utat adni az érzéseinek.

Az orvos nem sokat szólt zavarában. Dr Pilaszanovich Imre gyermeksebész, Pila bácsi másnap kereste a találkozásra az alkalmat és papírokat lobogtatva a kezében, derűs arccal szólalt meg.
   -Most már tudom, hogy kicsoda maga! Jól emlékszem mindenkire, hogy vannak a szülei?
Megtaláltam a papírjait! -emelte fel a kezét, amelyben három évtizede írt sorok idézték fel sárguló lapokon, hogy volt egyszer egy lány, akinek...

Sok-sok év telt már el, tovább sárgultak a papírok, ahogyan színe változott a kislány hajának is. Sokan veszik őt körbe, ma sincs egyedül. Most, hogy közzéteszem ezeket a sorokat jut eszembe, születésnapja van, a hetvenötödik.