Konzultáció?

Mégiscsak nagy dolog az, ha a miniszterelnök személyesen keres meg téged, hogy segíts neki. Nemzeti Konzultációnak hívják az ilyen levelezést, olyan eszköznek, amely biztosítja, hogy a magyar emberek dönthetnek saját sorsukról. Elnök úr arra kér az aláírt, dátum nélküli megkeresésében, hogy maradjak velük kapcsolatban, ismerjem meg a legfontosabb kormányzati döntéseket és eredményeket. E-mail címem megadásával felveti még kapcsolatunk elektronikus útra terelésének lehetőségét is. A válaszküldemény postafiók száma történelmünk dicső, mégis tragikusan végződő eseményét juttatja eszembe: 1848.

A konzultáció: Egyetért-e ön azzal, hogy Magyarország családbarát hely legyen és feltesz és küld tíz kérdőjelet, amelyekre igennel, illetőleg nemmel lehet felelni. Kijelentő mondatok formájában ezeket most leírom:

l. A népességfogyást a családok erőteljesebb támogatásával kell orvosolni.

2. Az új családtámogatási programokat a továbbiakban is munkavégzéshez kell kötni.

3. A fiatal házasoknak támogatást kell adni az önálló életkezdéshez.

4. Több gyermek vállalása esetén több támogatást kell adni.

    Legalább három gyereket vállaló édesanyáknak kiemelt támogatást kell adni.

5. Az állam ismerje el a főállású anyaság intézményét.

6. A kormány támogassa a gyermeküket nevelő nők munkavállalását.

7. A beteg gyermeküket otthon ápoló családtagok nagyobb támogatást kapjanak.

8. Gyermekeink szellemi, lelki és fizikai fejlődése olyan érték, amelyet a magyar államnak is

    védenie kell.

9. A gyermeknek joga van az anyához és apához.

10.A gyermekeket nevelő családoknak járó költségvetési támogatások kétharmados védelmet

     kapjanak.

Minden eddigi konzultáció -ez most a nyolcadik- úgy tette fel a kérdéseket, hogy azokra a józan paraszti ésszel gondolkodó ember csak igennel válaszolhatott. Bármilyen más eltérő vélemény megadására csak a "nem" beixelésével adódott a lehetőség. Ez meg a ló másik oldala, amellyel a kitöltésre jól felkészült állampolgár nem érthetett egyet. A kicsit is eltérő megoldások kifejezésére tehát nincsen lehetőség. Kitöltetlenül marad a kérdőív, elmarad a konzultáció. Én sem küldtem vissza a kérdőívet, mégsem furdal a lelkiismeret. Egyre kevesebben adják postára, mégis sikeresnek ítélik meg a leveleket -most 1,38 milliót- egy sarokba söprők. Egyéb események miatt erről a legutóbbiról alig tettek említést, megfeledkeztek a szokásos büszkélkedő öndicséretről is. A feltett kérdések igenlő megoldására váró családok sokasága esik két szék között a pad alá. Mert a kilakoltatások miatt otthonukat elvesztők, a boldogulást külföldön keresők miatt szétszakítottak, az éhbérért foglalkoztatottak bizony régóta megjárják, veszítenek.

Megkapom a nevemre címzett nagy borítékot. Abban van egy kisebb, a válasz feladására. Mellette kettő darab A/4-es és a visszaküldendő nagyobb, színes nyomtatású. Egyiken sűrű, apró betűkkel írottan az adatkezelési tájékoztató olvasható. Ha van bárki is, aki ez utóbbit türelmesen elolvassa (Rosszul látók és szemüvegesek óvakodjanak!), elgondolkodhat azon, milyen zavaros viszonyok között élünk egymás mellett. Amíg ezen töprengek, csak sejthetem e konzultáció miatt ismét feleslegesen, ablakon kihajított pénzösszeg nagyságát, ami jó szolgálatot tehetne a családok fennhangon hirdetett  boldogulásában.