Karácsony után

Pánov bácsi meseszerű karácsonyáról olvastam, Lev Tolsztoj tollából eredőt. Az orosz irodalom nagyja tisztán és egyszerűen írja le a megváltó Krisztus lényegét, az emberi lélekből nyíló szeretetet. A kis Jézus minden évben újra megszületik nekünk, hogy ezt hirdesse és figyelmünket ennek az emberi érzésnek mindennapos gyakorlására hívja fel. Karácsony körül írja az újság, mondja a rádió, jó kívánságokkal csordultig tele van a postás táskája és az internet összes hulláma. Meleg ruhákat gyűjtünk és ételt osztunk, többet törődünk a rászorulókkal. Majd kitavaszodik és lassan jön a nyár, hónapok múlnak el nagy kondérokban főzött ételek nélkül.

A szűk család azért mégis csak más. Úgy szeretnénk őket gyakran látni és hallani! De mi az, hogy szűk? Ha a testvéreimet nézem, akkor száznyi, Ugyanez a kör a másik oldalról  van már harminc is. Többször is előfordult bográcsos találkozó és azokon nem vallottak szégyent főztjükkel a keverő kanállal szorgoskodók. Örültünk is egymásnak mind a megjelentek. A kisebbik csoport egykor közös karácsonyokat is tartott, ahol sorsolás alapján még ajándékocskákat is nyújtottunk át a közösen készített finomságok kóstolgatása előtt annak, akit korábban a kalapból kihúztunk. Aztán ezek az igazán kedves találkák elmaradtak, mert minden családnak megvan a maga fontosabbnak vélt elfoglaltsága? Lehet, de én szívből sajnálom!

Három fiam, három menyem, hat unokám, négy és mégis egy ez a család. Bizony ritka és kivételes alkalom, hogy egy asztalnál ülve kanalazzuk leveseinket. Talán a karácsony a biztos. Ám ott vannak az évfordulók is, a név-és születésnapok. Létszámtól függően havonta akár több esemény is okot adhat az ünnepelésre. Néha már ott tartunk, hogy kapkodva, kutyafuttában adunk a másiknak egy szál virágot. Biztosan az élet ilyen és ez természetes. Nem is akarok panaszkodni, de az öregek -akik most már mi vagyunk- nem igazán akarják elfogadni ezt.

Egyszer majd csak ülünk kettecskén a szobában öregesen és felcsillanó szemekkel fogadjuk szeretteink közül bármelyiket, aki ránk nyitja az ajtót. Olyan lesz az, mintha a nap felé fordulnál és az árnyékok mögéd kerülnek.