Búcsúztatók

Jóska a helesfai legény a hivatásos állami tűzoltóság létrehozása évében, 1948-ban tanosztályi képzést kapott. Gyorstalpalónak is hívták, nagy szükség volt a fiatal tisztekre az állami és nagyvállalati tűzoltó egységek működési feltételeinek megszilárdítása érdekében. Hamar lett belőle nagyvárosi parancsnok és becsülettel  látta el szolgálati feladatait, egészen a felső korhatáros nyugdíjazásáig.

Marci bácsit az alföldről helyezték ide családostól, szolgálati érdekből. Az 1950-es években a hiányok pótlására ezt a megoldást igen gyakran alkalmazták. A magas elöljárókat nem igazán érdekelte, hogy a családoknak szülőhazájukat kellett elhagyniuk és egy teljesen másik világba költözni a szolgálati érdekekre hivatkozva. Nyugdíjazásáig tisztességgel őrködik a megye tűzoltóinak szakmai ki- és továbbképzése felett.

A megye más városából hozzánk érkező Sándor nálunk kap szolgálati lakást, itt neveli apró gyermekeit. A mindig jó kedélyű főtiszt megújuló beosztásokban, kellő szakmai hozzáértéssel irányítja beosztottjainak a munkáját. Elismert segítője a tűzoltószövetségi munkának és az önkéntes tűzoltó mozgalomnak. Éppen késznek mondható a sok munkájával épített lakása, amikor nagyon korán érte jön a halál.

Rózsika nénit csak látásból ismerem. Fiával és menyével él egy többszintes lakóépület emeleti lakásában. A várost övező domboldalak egyikében kertészkedik és neveli százféle virágait nagy szeretettel a kertszomszédok legnagyobb örömére.

Gyula Bakócáról került a városba és szolgált le 4000 műszakot a bányában. A bohókás embert Egyorúnak hívták a lakók, amely jelzőt ő maga akasztott sokak nyakába. Gyakran találkozhattam vele és benne egy szeretetre vágyó, csupaszív embert ismerhettem meg. Maga-szedte és -készítette gombapörköltjének ízére ma is jólesően emlékszem vissza.

Jenőt a legrégebbről ismerem. Az egykori beosztott tűzoltóból egy járási kirendeltség vezetője lett, annak megszűnéséig. A tűzvédelem ügye szempontjából a legnehezebb időszakban tette a dolgát. 

Barát, munkatárs, ismerős, hat ember. Mindegyiküktől én búcsúztam a temetőkben. Társadalmi temetés volt valamennyi. A városi parancsnok fia kért meg arra, hogy én köszönjek el édesapjától. Nem okozott ez a soha sem gyakorolt tennivaló gondot nekem, hosszú éveken keresztül voltam a beosztottja, jól ismerhettem. A kiképző tiszt gyermekeként szeretett, édesapja volt tűzoltó bajtársamnak. Én csak egy verset mondtam el neki a szerettei körében. Nem emlékszem arra, hogy özvegye megkért volna Sándortól való elköszönésre, természetesnek tartottam magam számára ezt a feladatot. Közel két évtizedet szolgáltunk egy fedél alatt, nem kellett senkitől adatot kérni a búcsúbeszéd összeállításához. Rózsikával kapcsolatban a kérés meglepett. Fia magyarázatát teljes mértékben elfogadtam és teljesítettem a kérését. A dokkmunkás Egyorú temetésén óriási tömeg gyűlt egybe, ott volt valamennyi "hercegnője" is. Két egyenruhás fia kevés adatot szolgáltatott, bányász munkatársak segítettek pontosítani a mondanivalómat. Jenőnek kérése volt az, hogy tűzoltó is beszéljen a temetésén. Csakhogy őt a megyében - agg kora miatt- már igazán kevesen ismerik. A személyzetis vonal bennem látta a megmentőjét. Megírtam, más elmondta, fia megköszönte. 

Soha nem gondoltam arra, hogy emberek gyászát én fogom majd közvetíteni a végső búcsúzáson megjelentek felé. A kéréseknek eleget tettem, úgy vélem, helyesen cselekedtem. Minden esetben megköszönték, pedig én azt nem is vártam el. Rózsika néni messziről jött rokonaival  negyed órát együtt töltöttem el egy vendéglőben. Egy ismeretlen ember lépett hozzám és mindenki előtt hangosan fejezte ki közös hálájukat. Mondatai megfogtak. Távozásomkor Józsi bátyám futott utánam egy üveg whiskivel és nem engedte nem elfogadnom. Hosszú idő telt el, amíg a palackot közösen kinyitottuk. Amikor meghalt, vártam, hogy megkeresnek. Egyházi temetést kapott, tőle idegent.

Birtokomban van egy bontatlan levél. Feladója azt kérte, hogy csak a halálát követően nézzem meg annak tartalmát. Mindketten tudjuk, miről szól az. Bízom abban, hogy  még nagyon sokáig nem kell felbontanom, hiszen aki írta az idén csak a nyolcvannyolcadik esztendejét fogja betölteni.