Tavaly nyáron beszéltem a szolgáltatóval, küldje ki a szakembereit hozzám és nézzék át, tartsák karban az általuk beépített nyílászárókat. A vállalkozó sok folyamatban levő munkára hivatkozva későbbi időpontra ígért embert. Jó fél év múlva ismét érdeklődtem, ezen mindketten magunkban nevettünk.
-Még a héten jelentkezünk! -nyugtatott meg és így is történt. A karbantartás kipipálva.
És ahogyan az lenni szokott, nagyon rövid idő múlva ismét rájuk volt szükségem. Janka felmászott a fotel tetejére, onnan integetett távozó édesanyjának, miközben én felhúztam a lehetséges fél méternyire a rolót, kimásztam az erkélyre. Gyorsan megállapítottam, hogy a hiba elhárítására alkalmatlan vagyok. Erzsi noszogatására a régtől ismert vállalkozót tárcsáztam. Péntek délután egy óra körül? Nem hittem benne, de a főnök felvette a kagylót és percekben számolható időn belül megérkezett a kért javítást elvégezni két szakember. Fertályóra múlva az elsötétítő szerkezet újra működött. A nagyszobában Jankica arcán zavartalanul táncolt sugaraival felhők mögül kibújva a kandi napfény.
A tavalyi sok hónapos várakozás ellenére most három piros pontot adtam Józsinak és csapatának. Mondja még valaki, hogy kevés a szakember, hogy egy szerelőre annyit kell várni, mint egy átlagos orvosi beavatkozásra! Nem hittem volna, hogy ilyen példásan gyors istápot kapok. Vagy csupán annak köszönhetem, hogy régtől ismerjük egymást? Lehetséges, ettől én még köszönöm szépen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése