2020. március 27., péntek

"Ez volt az édesanyjának legkedvesebbje,"

Soha még eszébe se jutott volna édesapámnak bármelyikünktől is megválnia, csak én játszom egy buta gondolattal a megegyező számok miatt. Jókai Mórnak egy kedves karácsonyi történetét juttatta eszembe Gizi néni. "Melyiket a kilenc közül?" Gyorsan meg is néztem a gyermekeit egyedül nevelő, az élet anyagi javaiban nem dúskáló özvegy csizmadia életéről 1957-ben készített filmet. A család édesanya nélkül szegénységben élt, mérhetetlenül gazdagon szeretetben. Az apának nem esett nehezére a legidősebb lánytól a legkisebb fiúig kimondani azokat a jelzőket, amelyekkel visszautasíthatta a háziúr gyerek-vásárlási szándékát.

Közülünk Antal a legfiatalabb, a kilencedik. Ez önmagában is elég lehet egy jelzőhöz, de öcsém az egyetlen, aki rokon szakmát tanult és folytatott az Apuéval. Munkájuk során mindketten sok emberrel találkozhattak naponta, kereskedőként. Én nem éreztem, hogy ezért közelebb férkőzhetett volna a szülői szívekhez. Édesapám 51-évesen örülhetett a legkisebbnek, egy kicsit talán már unokaként kezelte. A többiekhez képest elkényeztetett lehetett ez a kedves, makrancos, akaratos fiú. Ezt sugallja nekem egy fotó, 1960-körüli. A házunk előtt megy a násznép, templomból a Kaposvári út végére, Cucu testvérének lakodalmára. A sorban Apu fogja biztosan Tóni öcsém kezét. Vigyázták őt mások is. Mari és Ili nővéreink a Balaton partjára vitték nyaralni, velem együtt.
Nem volt kérdéses, gimnázium helyett kereskedelmi iskola padjait koptatta, ő határozhatott így. Egyik tanára Gabriella kiderítette, hogy mi testvérek vagyunk. Engem is tanított, hasonlíthatunk egymásra. Egészen a nyugdíjazásáig boltokban dolgozott, jól ismerte és végezte a tennivalóit. Tisztelte a vásárlóit és igyekezett ennek megfelelően kiszolgálni őket. Vas-műszaki boltban kezdte és megye székhelyet is megjárva a legkisebb üzletecskében is a vásárlók kedvét kereste. Ez volt az Ő világa.

Halász Antal Dezső  sorkatonai szolgálatát határőrként teljesítette. Eskütételén Gyuri sógorral magam is ott voltam Körmenden. Második személynevét ő is, mint én, nagybátyjától kapta. Leszerelése után házasság kötelékébe lép. Gyerekeit neveli és nemrég óta a kis unoka, Ádámka megszületése készteti megnyugvásra és ad tág teret a szeretetének.
Toncsi, talán csak én hívom így. Szorgalmas és dolgos ember. A benne élő türelmetlenség és feszültség a minap bajt okozott. Az udvaron kivágott fenyő súlyos darabja erősebbnek bizonyult nála.
Kedves Öcsém! Gyógyulj mielőbb, vigyázz magadra!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése